A roncsderby egészen mást jelent ma Magyarországon, mint amit, mondjuk a Las Vegasban tartott Mint 400 offroad race jelentett anno Hunter S. Thompsonnak. Míg az 1971-es vegasi homokfutó verseny a kétségbeesett, céltalan kapitalista pazarlás szimbóluma volt, 2026-ban, a globális energiakrízis perifériáján rendezett roncsautóshow oly távol áll a nagytőkétől, mint a Trump-kormányzat a stabil olajártól. A hatvani Európa-bajnokság inkább informális, családias piknik minden augusztus elején a strandfürdő és a rendező pályaudvar közötti mezőn kialakított homokos-saras derbypályán.
„Kicsit próbálom mindig újítgatni, csiszolgatni a programot” – mondja Márkus Norbert, a rendezvény főszervezője, aki tizenpárfős csapatával, az Újszerű Technikai Sportok Egyesületével (az utolsó szó később fontos lesz!) idén augusztus 7. és 9. között már 33. alkalommal rendezi ezt a versenyt. Igazi roncsderbys családban nőtt fel, civilben stílszerűen autóbontót üzemeltet. „Édesapám és édesanyám is versenyzett. A fiam idén indul először” – meséli, egy kicsit aggódik is érte. Norbert apja, Márkus Tibor az 1980-as évek végén ismerkedett meg a sportággal a hazai roncsautós futamok egyik első helyszínén, Somogybabodon. Itt indult először szerelőként, sofőr társával, Mészáros Józseffel egy csapatban, és a versenyzés annyira megtetszett neki, hogy ott szerzett külföldi kapcsolataival együtt magával hozta Heves megyébe. Mészáros idén halt meg egy motorbalesetben, az ő emlékének dedikálják a „Hatvan bajnoka” futamot, amelyen csak helyi lakcímkártyával lehet részt venni.
Márkus Norbert
HVG / Cabrera Martin
A roncsderby Eb menete hasonló a Forma–1-es világbajnoksághoz. Több országban rendeznek pontszerző futamokat, ezek egyike a hatvani is, így gyakoriak itt a külföldi vendégek. A ravensburgi Geröllheimer Team például bő tizenöt éve jár már ide, idén 35-en jöttek el, négy autóval. Rajtuk kívül most ketten érkeztek Svájcból, volt egy francia versenyző is, de voltak már itt Ausztriából és Luxemburgból is. Márkus Norbert szerint a roncsderby főleg Nyugat-Európában népszerű, ezért is különleges állomás a hatvani. Az európai szcénát a francia székhelyű FSMO (Fédération des Sports Mécaniques Originaux) szervezete fogja össze, amely 1957-ben szerezte meg a rendezési jogokat az Egyesült Államokból. A futamok pontozási rendszere az ő szabályaik szerint lett kialakítva, magát a versenyt viszont a Magyar Nemzeti Autósport Szövetségnél (MNASZ) kell regisztrálni, ami több szempontból is nehézséget jelent.
A képre kattintva galéria nyílik:
Az FSMO szabályzata a látványos akciókat pontozza, vagyis az ütközéseket, kifordításokat, illetve – bizonyos futamok bizonyos pontján – az önborítást. Amikor egy kocsi a feje tetejére áll, a poros, benzinszagú levegőt a sportkommentátor hangja tölti be:
Stop! Stop! Stop! Stop! Állj! Állj! Állj! Kérem a borító személyzetet! A borító személyzetet kérem!
Ekkor a menet leáll, és fiatal srácok rohannak fel a pályára sárga láthatósági mellényben, visszadöntik az autót kerekeire. Egy-egy menet általában 5-10 percig tart, rendszeresen megakasztva technikai szünetekkel.
Az ütközéses számok mellett léteznek gyorsulási versenyek is, itt azt mérik, hogy egy-egy autó adott idő (általában 3 vagy 3,5 perc) alatt hány kört képes megtenni a pályán, vagy fordítva, mennyi idő kell egy adott számú körre. Negatív pontokat olyan veszélyes és sportszerűtlen manőverekkel lehet szerezni, mint például a sofőrajtó felőli ütközés vagy a másik jármű futóművének támadása. A hatvani banzáj különlegessége az úgynevezett „Super 8-as láncos futam”, ami azt jelenti, hogy két autót az alvázuknál fogva összekötöznek, és így keringenek nyolcas alakban a pályán. Ilyenkor nagy szükség van a két sofőr közötti összhangra és egymásra figyelésre.
HVG / Cabrera Martin
Bár Márkus Norbert aggódik első bálozó fiáért, magát a roncsderbyt nem tekinti veszélyes sportágnak. Minden versenynap „gépátvétellel” kezdődik, melynek során egy felkészült szakmai bizottság átvizsgálja a résztvevők járműveit. Fontos, hogy a kocsikban legyen megfelelő „vasalás”, vagyis karosszéria-merevítés, a benzintartályt és az akkumulátort pedig biztonságosan kell rögzíteni, és óvni kell a szivárgástól. Az átvizsgálást az MNASZ szabályrendszere szerint végzik, ami azért is kihívás, mert az Autósport Szövetségnél nincs külön roncsderby szakág. Márkusék futamait az „offroad” kategóriába sorolják, amely alapesetben a nagyobb és intenzívebb igénybevételnek kitett terepjárókra vonatkozik drága és nehezen teljesíthető feltételekkel. Két évvel ezelőtt az MNASZ még szigorított is az addig érvényes szabályokon, ami többeket elriasztott, de Márkus szerint az 50-60 autós mezőnyt azért továbbra is stabilan szokták hozni.
Komoly balesetek ritkán történnek, inkább olyan van, hogy valaki idő előtt kezdi el szerelni a túlmelegedett motort, és így leforrázza magát vagy az ütközéskor hirtelen elforduló kormány eltöri az ujját. A legsúlyosabb eset néhány éve történt, amikor az egyik néző a kánikulában szívrohamot kapott és újra kellett éleszteni. Ez sikerült is, sőt a néző azóta is minden évben eljön.
Nem Hatvan az egyetlen roncsderbyknek otthont adó magyar város. Az országos bajnokságot az Újszerű Technikai Sportok Szövetsége (amely nem azonos ugyanezen sportok „Egyesületével”), más néven a Dunántúli Roncsderby Szövetség (DURSZ) szervezi. A DURSZ, mint a hazai szcéna legfontosabb ernyőszervezete több helyszínen (Marcali, Zalalövő, Gyenesdiás) is tart versenyeket. De ezen kívül vannak még kisebb, helyi érdekű találkozók is, mint például a szigetszentmiklósi Roncs Sziget, ahol a Carpe Diem nevű versenycsapat is rendszeres vendég.
Haverok, rokonok és szomszédok alkotják ezt a vérbeli roncsderby brigádot, akik között akad gyári munkás, építőipari napszámos, fóliázó és targoncavezető is, vezetőjük, Ferenc pedig civilben hentes. Tizenkét versenyautóval érkeztek a hatvani bajnokságra, amelyeket egész évben közösen építettek úgy és ott, ahol tudtak, de legfőképp a saját udvarukon. Nekik eléggé betett a két évvel ezelőtti központi szigorítás, fújnak is érte rendesen az MNASZ-ra. „Előírták például a hatpontos biztonsági övet. Be is szereltem, de nem tartott rendesen és elhajlott, úgyhogy inkább visszaraktam helyette a régi, négypontos Sparcót. Azzal ezerszer felborultam már, mégsem lett soha semmi bajom” – meséli az egyik csapattag.
HVG / Cabrera Martin
A Carpe Diem legénysége úgy látja, az MNASZ-t olyanok vezetik, akik náluk kevésbé értenek ehhez a sporthoz. Különösen Szujó Zoltánt, a szövetség 2022-ben kinevezett, sportújságíróból lett elnökét kritizálják emiatt. A szigetszentmiklósi happeninget szeretik, mert ott lazább és spontánabb a légkör.
Hozzájuk hasonló kaliberű versenyző Maróti László is, aki hétköznap a Vízműveknek dolgozik, szabadidejében rózsaszínű Renault Twingóját tuningolja. 2000-ben járt először Hatvanban, akkor még nézőként, versenyeken 2009 óta indul. Nem tűnik sokkal többnek negyvennél, vagyis elég fiatalon kezdhette, de már rutinos pilóta, saját boxutcájában például van egy hűtőszekrény tele jeges teával, amivel meg is kínált. Szponzort is szerzett magának, ami ironikus módon egy autókozmetikai cég. Néha feltűnik „Miklóson”, bár szerinte az a rendezvény alacsonyabb színvonalú a hatvaninál. „Ötszáz” – feleli, amikor arról kérdezem, mennyi pénzébe került felkészítenie a versenyre a Twingót.
HVG / Cabrera Martin
Ugyanezt a költségvetést vázolta fel Márkus Norbert, aki szerint a 4-500 ezer forint a belépő szintet jelenti a roncsderby világába. Ebből nem is maga a jármű megvásárlása a legkritikusabb, hiszen egy lerúgott kocsit már pár tízezer forintból kap az ember bontóból, a Facebook Marketplace-ről vagy akárhonnan. Ami drágább, az a merevítő elemek anyagköltsége, az előírásszerű biztonsági övek, a kagylóülések és az egyéb, fakultatív sallangok. Norbert úgy látja, hogy a büdzsé félmilliótól indul és a határ a csillagos ég.
A verseny lebonyolítása szintén nem olcsó mulatság. Márkuséknak 100 ezer forintba került az MNASZ regisztráció, még kétszer ugyanennyibe a mentők és a biztonsági személyzet és persze ott van maga a rendezvény színpaddal, fellépőkkel, fizetett dolgozókkal. Mindez a kiadás bőven millió feletti nagyságrend, amit részben a belépőből – szombaton és vasárnap gyerekeknek 1500, felnőtteknek 4000 forint a napijegy –, részben pro bono támogatásból fedeznek. Az önkormányzat például ingyen rendelkezésükre bocsátotta a strandfürdő mögötti büfének berendezett faházakat, a műsorfüzetben feltüntetett minimális szponzorációért pedig többen segítenek munkagépekkel vagy hangosítással, ami azért sokat számít.
A főszervező biztatóan látja a hazai roncsderbyk jövőjét. Ha sikerül zöldágra vergődniük az MNASZ-szel és végre saját szakosztályhoz jut a sportág, akkor nincs mitől félni, erre a közösségi élményre mindig lesz igény.
HVG / Cabrera Martin
„A napokban láttam egy megdöbbentő statisztikát arról, hogy milyen sok 65 év feletti vendégünk van. Aztán eszembe jutott, hogy ez a 33. Eb és sokan most is itt vannak azok közül, akikkel együtt kezdtük – meséli. – Az az álmom, hogy egyszer a Puskás Stadionban vagy az MVM Dome-ban is rendezhessünk roncsderbit.”
Sajnos nem maradt elég energiánk arra, hogy sötétedésig maradjunk, és megtekintsük a Strom, valamint a Rockin Rock Cats nevű helyi erők koncertjeit, de a láncos futam végét azért még megvártuk. Ha jövő augusztusban eljutok a 34. hatvani Eb-re, direkt későn fogok érkezni, hogy alámerülhessek a misztikus éjféli lengőkarcserék és holdfényes motorgenerálok világába, miközben a hevesi puszta felett a Zagyva parti kutyák vonyítása és tehervonatok fékjének sikoltása úszik. Legalább is felteszem, hogy így kell lennie. Mert hogyan is lenne másképp?
Nyitókép: HVG / Cabrera Martin
