Hogyan lesz a „faszszopó” szóból helyesírási tananyag? Miért ragad meg jobban egy nyelvtani szabály, ha a „fingottam” szóval magyarázzák? És mitől működik a káromkodás a közösségi médiában? Interjú Szabó Dániellel, aki Híresember néven trágár kifejezéseken keresztül tanít magyar nyelvtant a TikTokon és a YouTube-on. (Figyelem: a szövegben időnként nyomdafestéket nem tűrő kifejezések tűnnek fel!)
Egy „nyelvtaninfluenszer” trágár szavakkal magyarázza a nyelvtant: a magyarórákról nem éppen ez jut eszünkbe. Ez az ellentmondás hozta meg a Híresember ismertségét?
Valószínűleg igen, bár eredetileg nem ez volt a célom. A nyelvtanárok nem taníthatják meg a csúnya szavak helyesírását, miközben az emberek ugyanúgy használják őket, mint bármelyik másik szót. Azt például sokan nem tudják, hogyan kell leírni, hogy faszszopó. Pedig ugyanazt a helyesírási szabályt kell alkalmazni, mint a jegygyűrű, a díszszázad vagy a kulcscsomó esetében. De a baszd meg a kapd be, és a többi hasonló kifejezés is remek példa arra, hogy mennyire nem ismerjük például a hangváltozások szabályait. Kiejtésben máshogy hangzik, mint ahogyan leírjuk. A videóimban többek között ezeken keresztül beszélek a részleges hasonulásról, a kiesésről és más nyelvtani jelenségekről.
Így jobban megjegyzik az emberek ezeket a nyelvtani szabályokat?
Régebben korrepetáltam fiatalokat, és egyszer a szóelemzést például a fingottam kifejezésen keresztül magyaráztam el.
A gyerek hazament, elmesélte az anyukájának, hogy mit tanult, az anyuka pedig kissé kiborult, hogy miért ilyen csúnya szavakkal tanítok. Nemrég viszont találkoztam a ma már vagy harmincéves fiúval, és azt mondta, hogy a mai napig emlékszik erre a példára.
Az ember ugyanis valamiért könnyebben megjegyzi az ilyen szavakat. Hogy mást ne mondjak, nekem nem sok minden maradt meg a történelemből, de az például igen, hogy XVI. Lajos francia királynak fitymaszűkülete volt.
Azért jól sejtem, hogy volt abban némi polgárpukkasztási szándék is, amikor úgy kezdte az egyik videóját, mondjuk, hogy faszszopó, nem?
Nem. Egyáltalán nem úgy indult, hogy most majd jól megbotránkoztatok mindenkit. Láttam itt Dunaújvárosban egy graffitit, amelyben valami ronda kifejezést helytelenül írtak le. Én meg összeraktam egy példamondatot, amelyben csupa olyan trágár szó szerepelt, amit az emberek rendszeresen használnak, de általában rosszul írnak le. Csináltam ebből egy YouTube-videót, ami három év alatt körülbelül 1500 megtekintést ért el, azaz senkit nem érdekelt.
A feleségem mondta, hogy vágjam szét, és tegyem fel TikTokra, mert ott jobban működhet. Hajnali fél kettőkor nekiálltam, hét rövid videóra vágtam az anyagot, másnap reggelre nyolcezer követőm lett. Az egyik ilyen videóban szerepelt a faszszopó szó, mint amit két sz-szel kell írni, nem hosszú sz-szel. Akkor még nem volt ebben semmilyen tudatosság, egyszerűen az volt a cél, hogy egy percen belül maradjanak a videók. Később esett le, hogy amikor valaki megnyitja a TikTokot, és az arcába ugrik egy ilyen szó, az rögtön felkelti a figyelmét. Most már tudatosan így csinálom az anyagaimat, sajnos ez kell az embereknek.
Egyébként próbáltam olyan videókat is készíteni, amelyekben kizárólag nyelvtani szabályokról beszélek, olyan példákkal, amiket akár gyerekeknek is meg lehet mutatni, de azokat alig nézik.
Érdekes, hogy ha trágár szóval foglalkozom, rögtön jönnek a kommentek, hogy miért nem csinálok olyan videót, amelyben nincs káromkodás. Erre az a válaszom, hogy van rengeteg ilyen is, csak éppen azok alá nem kommentelnek, ezért az algoritmus inkább a káromkodós tartalmat dobja fel nekik.
Vajon miért ennyire népszerű a trágárság? A rapzenében például ez gyakran fő stíluselem, sokszor kifejezetten öncélúan káromkodnak a szövegekben, és a fiatalok körében ez iszonyúan menő.
Szerintem ennek az az oka, hogy tiltott. Gyerekkorunktól kezdve azt halljuk, hogy ezt nem szabad mondani, ez csúnya, de épp ettől különös jelentősége lesz a trágárkodásnak. Tizenhárom éves voltam, amikor valaki ideadta a Tankcsapda Jönnek a férgek című számát, és emlékszem, hogy nagyon megdöbbentett, hogy milyen csúnya szavak szerepelnek benne. És ezt kifejezetten érdekesnek találtam. El is kezdtem olyan zenéket hallgatni, amelyekben hasonló szavak voltak. Vagánynak tűnt. Szerintem a mai fiatalok is hasonlóan működnek. Minél inkább megpróbáljuk kiszorítani a trágárságot a filmekből, a műsorokból és a gyerekek környezetéből, annál érdekesebbé válik számukra. A tiltás önmagában is kíváncsiságot kelt.
Segít a megküzdésben, átsegíthet a holtpontokon a trágár beszéd, a társadalmi érdek mégis az, hogy a hétköznapokban minél finomabban fejezzük ki érzelmeinket. Hogyan változott a káromkodás elfogadottsága? Pszichológust és nyelvészt kérdeztünk.
A „Káromkodj helyesen!” sorozat tehát nyelvtant tanít a trágár szavak használatával, de ezzel ezt a beszédmódot is természetessé teszi. Nem lehet, hogy többet ártanak ezek a videók, mint használnak?
Petőfi is leírta a Mit nem beszél az a német… című versében, hogy „foglalod a kurvanyádat”. Számos szépirodalmi műben használtak trágár kifejezéseket, amikor azok fejezték ki legjobban, amit a szerző mondani akart. A káromkodás a magyar nyelv része, és szerintem nem kell úgy tenni, mintha nem létezne. Persze nem szabad túlzásba vinni. Amikor a baszd meg már minden mondatban kötőszóként szerepel, az probléma. Láttam olyan videósokat, akik az én sikeremen felbuzdulva hasonló tartalmakat kezdtek gyártani, de náluk sokszor maga a káromkodás a cél. Én sosem úgy beszélek, hogy odafordulok valakihez, és azt mondom: „Te fasz!” Ha kimondok egy csúnya szót, azt azért teszem, hogy elemezzem. Persze, nem tagadom, a humorfaktor is benne van ebben az egészben.
A videókban magyarázó kockás inges „tanár bácsi” végig teljesen komoly marad. Hogy nem neveti el magát a felvétel közben?
Azért, mert a fejemben nincs különbség a kakaós csiga és a gecis kalács között. Nyelvtani szempontból ugyanúgy elemzem az egyiket, mint a másikat. Amikor azt kérdezték tőlem, hogy a baszhatók vagy a baszhatóak a helyes alak, az nekem ugyanolyan nyelvtani kérdés, mintha azt vizsgálnám, hogy mi a helyzet az olvasható vagy olvashatóak alakokkal. Amikor felveszem a videót, nem találom különösebben viccesnek, mert én akkor egy szót elemzek. Vágás közben persze már én is nevetek, és értem, miért vicces másoknak.
A videói és az előadásai mögött van egyfajta közoktatás- vagy iskolarendszer-kritika is. Azt tudom, hogy nem volt jó tanuló sosem. Mi a baja az iskolával?
Ma már tudom, hogy hiperaktív voltam, de ezt nem diagnosztizálták soha, a 80-as években ez nem volt divat. Egyszerűen csak mondták, hogy mindig beszélek, nem tudok tíz percre sem figyelni, folyton rossz vagyok. Én akkor csak azt éreztem, hogy más vagyok, mint a többiek. Például soha nem tanultam meg tanulni. Addig ragadt csak rám valami, amíg figyeltem, de egy idő után elvesztettem a fókuszt. Amikor a főiskolán tanultam a hiperaktivitást, akkor merült fel bennem, hogy pont ilyen vagyok én, és nem értettem, miért nem tudták ezt a tanáraim.
A főiskolán nagyon tanulságos volt az is, hogy elmondták: a frontális oktatási módszer a legrosszabb, de mi akkor is így fogunk tanítani, mert erre van idő, lehetőség.
Egyébként a főiskolát majdnem elvégeztem magyartanárként, de soha nem lett diplomám, mert a szakdolgozatot lusta voltam megírni.
Miért? Az összes vizsga után az már csak egy utolsó kis erőfeszítés.
Akkor született meg a nagyobbik fiam. Elkezdtem dolgozni cipőjavító-kulcsmásolóként, gondoltam, majd jövőre meglesz a diplomám, és megyek tanítani. De akkoriban túl sok volt a tanár, kevés a gyerek, és mondták, hogy nemigen vesznek fel tanárnak. Én meg rájöttem, hogy akkor mi a francnak nekem erőlködni, minek nekem diploma? Elvesztettem a motivációmat. Sokszor megbántam ezt, mert jó lenne, ha lenne diplomám, de két év múlva visszaküldték az indexemet, én meg így maradtam. Az egész életemet így élem egyébként,
egyszer kitaláltam, hogy végigjárom a skót felföldet különösebb nyelvtudás, túratapasztalat és pénz nélkül, gondoltam, ez az én El Caminóm. Végig is mentem a 160 kilométeres túrán, aminek vége egy 200 méteres út volt egy obeliszkhez. Ezt a 200 métert már nem csináltam meg, azt gondoltam, most minek menjek még el odáig. Fölszálltam a buszra és hazajöttem.
Igazából tehát azt sem csináltam végig. Rájöttem, hogy az egész életem ilyen. A diplomám is ilyen. Megcsináltam, ameddig érdekelt, utána abbahagytam. De voltam én csomagkézbesítő, betanított lakatos, sajtós a roma önkormányzatnál, voltam operatőr, vágtam videoklipeket, voltam korrektor egy újságnál. És talán féltem is, hogy ha elkezdek tanítani, esetleg nem jól csinálom, és emberi életeket teszek tönkre, gyerekeket keserítek meg. Hány olyan eset van, amikor azért gyűlöl meg valaki egy tantárgyat, mert rossz volt a tanár? Lehet, hogy nem akartam ekkora felelősséget vállalni: hogy gyerekeket nyomorítok meg, ha rossz tanár vagyok.
Így hát, gondolta: „egész népemet fogom nem középiskolás fokon taní- tani”?
Nem akartam néhány gyereket megnyomorítani, most több százezer embert tanítok. Egyébként a nyelvtant kifejezetten utáltam, még a főiskolán is. Az szerintem sokkal közelebb áll a reál, mint a humán tárgyakhoz. Több benne a logika, a rendszer, a matematika, mint például az irodalomban vagy a történelemben. És rájöttem, hogy nemcsak én utáltam, hanem szinte mindenki, és éppen ezért van szükség arra, hogy másképp magyarázzak. A videókban ráadásul két perc alatt kell érdekesen elmondanom valamit úgy, hogy az is megértse, akinek fogalma sincs arról, mi az az ige. Le kell egyszerűsítenem a magyarázatot. Emiatt az önjelölt nyelvészeknek szúrom is a szemét. Azt mondják, hogy nem elég pontosan tanítok, sőt, akár azt, hogy kárt okozok a nyelvészetnek. De nekem nem egyetemi előadást kell tartanom, hanem azt kell elérnem, hogy a néző ne kapcsoljon el, és megértse az alapokat. A valódi nyelvészekkel egyébként jó tapasztalataim vannak. Szerintem ők értik, mit és miért csinálok.
Ma már sok előadást (nyelvi stand upot) tart országszerte, aminek a kerete egyfajta iskolai színjáték naplóval, csengetéssel, a legutáltabb tanári mondatokkal stb.
Igen, nagyon szeretik az emberek ezt a megközelítést. Néha rá is szólok a közönségre, kisötösöket osztogatok, szétültetem a beszélgetőket, jelentést kérek. Újraélhetik az emberek az iskolai traumáikat, de már úgy, hogy önfeledten tudnak magukon meg az egész szituáción nevetni. Úgy tűnik, szükségük van erre, és én is nagyon szeretem, kiélhetem a perverziómat, hogy taníthatok, és mégsem teszek tönkre senkit. Egyrészt stand up comedy, másrészt színház, közben oktatás is.
Mit szólnak mindehhez a tanárok? Kapott visszajelzést?
Kifejezetten sok tanár, sok nyelvész jár ezekre. Egyszer egy 60 éves, törvényszéki orvosokat tanító egyetemi oktató azért jött el az előadásomra, hogy pedagógiát tanuljon tőlem. Azt mondta, nagyon szereti, milyen közvetlen vagyok, és hogy milyen profán példákon keresztül mutatom a dolgokat, ő ezt eltanulta tőlem. Sok tanár jön és kezet fog velem, hogy köszöni a munkámat, és nagyon örül neki. Sok pozitív jelzést kapok a tanároktól, az idősektől, az intelligens, értelmes emberektől, és rengeteg felháborodással is találkozom, általában kevésbé művelt emberektől. Van egy-két csoport a Facebookon, ahol szúrom a tagok szemét. Ők nagyon nyelvészek és nagyon zavarja őket, amit csinálok, szerintük kárt okozok, mert nem úgy tanítom a nyelvtant, ahogy kellene.
Meg tud élni a videókból, az előadásokból, eltartja a „Híresember”?
Sokáig a munkám mellett csináltam ezt az egészet. DHL-futárként dolgoztam, befejeztem a munkát, beültem az autóba, elmentem előadást tartani, aztán másnap reggel mentem vissza dolgozni.
Közben a videókon is gondolkodtam, és egy idő után rájöttem, hogy egy seggel két lovat nem lehet megülni. Szétforgácsoltam magam. Végül azt mondtam, hogy ezt most meg kell próbálnom. Bármikor vissza tudok menni dolgozni, de lehet, hogy ez a lehetőség nem jön vissza.
Márciusban abbahagytam a futárkodást, és azóta teljes erőbedobással ezzel foglalkozom. Több videót tudok készíteni, több előadást vállalok, el tudok menni közös forgatásokra, és hétköznap is lehet programokat szervezni. Jelenleg ebből élek, és jobban, mint DHL-futárként. Ugyanabban a panellakásban lakom, ugyanazzal az autóval járok, de már tudok félretenni, és jobb színvonalon élek.
A bevételem legnagyobb része az előadásokból jön. A Facebook és a YouTube is fizet, de a két platform bevétele együtt sem éri el a minimálbér felét.
Emellett vannak céges rendezvények, reklámok, pólók, bögrék és más termékek.
Van egy zenekara is, a Yümei Yümei. Hat a Híresember egyre nagyobb ismertsége a zenekar népszerűségére?
A gitárosunk szeretné, ha ezt valahogy át tudnánk fordítani a zenekar javára is. De a Yümei Yümei egy kiabálós metál, hardcore, nem feltétlenül populáris zene. A nevünk japánul egyébként azt jelenti, hogy „híres híres”.
A hétköznapokban mennyire szokott káromkodni?
Azt mondják a brit tudósok (nyilván), hogy minél intelligensebb valaki, annál többet káromkodik. Ha az utcán találkozunk, akkor azért elég csúnyán beszélek, én is használom a baszd meg szót kötőszóként. De legalább le tudom írni helyesen.
