Keleti zászló, nyugati szél – Drótvágó sorozat, 4. rész.

Paródiába illő sztorit idézett fel az EUrologusnak Szent-Iványi István, az SZDSZ egykori külpolitikai szakértője a szocializmus végóráiban Magyarországon tevékenykedő nyugati ügynökökről. Az 1980-as években Budapesten dolgozott egy nagyon tehetséges, fiatal, amerikai diplomata, akiről csak a rendszerváltás után derült ki, hogy a CIA rezidense. „Magyarul is jól beszélt, ismerte a szokásainkat, a nyelvet, a kultúrát, a történelmet, tehát tulajdonképpen minden szempontból alkalmas volt arra, hogy az ellenzékkel a kapcsolatot tartsa kivéve egy apróságot. De azért ez nem volt lényegtelen részlet, hogy egy fekete diplomata volt. A vele való találkozások nagyon nehezen voltak konspirálhatók, különösen, hogy kényelmi okokból általában a Gresham-palota kávézójába szervezte a találkozóit. Ez azért ott a Belügyminisztérium tőszomszédságában nem vallott különösen jó konspirációs tehetségre.”

• A német-osztrák diplomácia és az ellenzék

Az amerikai, a brit és a francia nagykövetségnek volt kapcsolata az akkori magyar ellenzékkel, a többieknek 1989-ig szinte semmi – beleértve a Magyarország iránt egyébként rendkívül nyitott németeket és osztrákokat is. Aztán – Szent-Iványi visszaemlékezése szerint – fordult a kocka: „Valahogy a protokoll része lett, hogy ha idejött egy-egy vezető politikus, külügyminiszter vagy parlamenti delegáció, annak találkoznia kellett az ellenzékkel, ami azon néhányunkat, akik akkor a külügyekkel foglalkoztunk, állandó nehézség elé állított.

Ők, mint a szerencsét hozó talizmánt akarták megérinteni az akkori magyar ellenzékieket, nekünk ezért hol ide, hol oda kellett rohanni a munkából, hiszen nem voltunk főfoglalkozású politikusok”.

De akadt egy olyan diplomata is, aki fontos pillanatokban egy kicsit az események alakítójává vált. Az amerikai nagykövetnek, Mark Palmernek volt politikai érzéke és súlya, jó kapcsolata volt a magyar kormánykörökkel, de – színes társasági emberként – szívesen találkozott az ellenzéki vezetőkkel is, közülük többen a teniszpartnerei voltak (a nyitóképen piros csokornyakkendővel Mark Palmer USA nagykövet, jobbra Borisz Sztukalin szovjet nagykövet a Kossuth Lajos téren 1989. október 23-án, a köztársaság kikiáltása idején – Fortepan / Szinnay Gábor).

• Diplomáciával az fegyveres erők ellen

1989. március 15-e előtt meglehetősen hisztérikus hangulat volt az országban – meséli Szent-Iványi. „Az egész városban elterjedt a hír, hogy a munkásőröket felvonultatták, és a Szabadság téren elhelyezték a nemzeti bank, illetve a televízió székháza tetején. Fejti György, aki akkoriban nagy befolyású ember volt, politikai bizottsági tag (mini-Leninnek nevezték, arra is maszkírozta magát), az azt mondta, hogy a tűzzel játszanak, akik március 15-én tüntetni akarnak. Mark Palmer egy nappal előtte demonstratívan felkereste Borbély Sándort, a Munkásőrség parancsnokát, és erről a sajtót is értesítette, úgyhogy mindez megjelent a tévéhíradóban és a sajtóban. És megszűnt a félelem, hogy itt akár lőhetnek is. Azt persze senki nem tudta, hogy mi hangzott el a megbeszélésen, de az utólagos információk szerint elég kemény hangon figyelmeztette, hogy ha bármi történik, annak nagyon komoly nemzetközi következményei lesznek.”

• Bush Budapesten – mit hozott a látogatás az ellenzéknek?

Az átalakulás időszakának talán legjelentősebb diplomáciai eseménye volt, és az ellenzékiekre is ráirányította a nemzetközi figyelmet, amikor 1989 júliusában az Egyesült Államok elnöke, George Bush – a másik reformországnak számító Lengyelország mellett – Magyarországra is ellátogatott. Az egy évvel később már a külügyminiszteri bársonyszékben helyet foglaló Jeszenszky Géza akkor a mai Marriott szálló tetején kommentálta az eseményeket a CNN tudósítójának.

Bush budapesti útját nagy várakozás előzte meg – tudható Ripp Zoltán Rendszerváltás Magyarországon 1987-1990 című könyvéből. Nem csak azért, mert ez volt az első alkalom a történelemben, hogy hivatalban lévő amerikai elnök magyar földre lépett, hanem azért is, mert sokan reméltek valamiféle pénzügyi segítséget az egyre kilátástalanabb gazdasági helyzetben lévő országban. Bush az akkor még Marx Károly nevét viselő közgazdaság-tudományi egyetemen valóban be is jelentett egy ötpontos gazdasági csomagtervet, amelynek része volt egyebek között kereskedelmi korlátozások megszüntetésének ígérete, egy 25 millió dolláros alapítvány a magángazdaság fellendítésére, bizonyos vámtarifák megszüntetése. A problémák súlyához képest azonban a felajánlás csalódást keltően kevés volt.

30 éve történt: idősebb Bush történelmet írt budapesti látogatásával

1989 júliusában először lépett Magyarországra amerikai elnök. George Bushtól fontos bejelentéseket vártak. A HVG harminc évvel ezelőtti, az elnöki látogatást beharangozó cikkét közöljük újra.

• A Nyugat túlértékelt szerepe a rendszerváltásban

A hidegháború a Nyugat győzelmével ért véget – a Varsói Szerződés összeomlott, Nyugat-Németország magába olvasztotta az NDK-t, a szovjet csapatok kivonultak Kelet-Közép-Európa országaiból, amelyek közül többen hamarosan NATO-tagokká váltak – mégis tévedés lenne azt hinni, hogy az eseményeket Nyugatról irányították volna. Az 1956-os forradalom idején a Szabad Európa rádió nyugati fegyveres segítséggel kecsegtette a magyar forradalmárokat, az 1989-es békés átmenet idején azonban más volt a helyzet. A nyugati politikusok folyamatosan igyekeztek a forrófejűnek tartott magyar ellenzékieket – és aztán később az új kormányt – meggyőzni arról, hogy megfontoltabban és óvatosabban kéne manőverezni a Szovjetunió árnyékában.

A gazdasági átmenet kérdőjelei a rendszerváltás idején - Drótvágó sorozat, 3. rész

Miközben az állami tulajdonláson alapuló tervutasításos rendszer lebontása az 1989 táján végbement átalakulás egyik legfontosabb tényezője volt, a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások résztvevői sem vették nagyon komolyan a gazdasági kérdéseket. Ma már sokan vallják, hogy a piac áldásos hatásába vetett hit - az akkori nemzetközi közhangulatnak megfelelően - az átmenet első éveiben túlzott volt.

Ezt megtapasztalta Szent-Iványi István is, aki – oldalán a Fideszt képviselő Hegedűs Istvánnal – az Európai Parlamentben a liberális frakció vendégeként beszélt külpolitikai elképzeléseiről, vagyis egyebek között arról, hogy azt látná kívánatosnak, ha Magyarország kilépne a Varsói Szerződésből, a szovjet csapatok pedig elhagynák az országot. “Volt egy nyugalmazott német tábornok, illetve szabaddemokrata képviselő – meséli –, aki durván megtámadott engem, mondván, hogy

ez egy rendkívül felelőtlen álláspont, különösen a Varsói szerződésből az azonnali kilépés, ezt nem kéne hangoztatni, ezzel a világbékét kockáztatjuk”.

Pedig az említett programpontok nem csak az SZDSZ és Fidesz elképzelései voltak. A semleges Magyarország, illetve a szovjet csapatok távozása az 1989. március 15-én-i napon a tévészékház előtt Cserhalmi György által felolvasott – valamennyi fontosabb ellenzéki szervezet által aláírt és százezrek által megéljenzett – 12 pont egyike volt.

• A szovjet doktrína feladása, milliók az utcákon

Ha viszont nem a Nyugat volt az események legfőbb előmozdítója, akkor minek köszönhető a változás? A világ egyik vezető hidegháború-kutatója, a Harvard Egyetemen dolgozó Mark Kramer szerint alapvetően három tényezőre volt szükség a békés átalakulás sikeréhez. Egyrészt arra, hogy az 1985-ben hatalomra jutott Mihail Gorbacsov lényegében feladja a Brezsnyev nevével fémjelzett szovjet doktrínát, és tartózkodjon a katonai beavatkozástól Kelet-Közép-Európában; hogy a régióban az egyszerű emberek milliószámra vonuljak az utcára szabadságot követelve; illetve, hogy az országok keményvonalas pártvezérei meghátráljanak, felfogva, hogy a Szovjetunió támogatására immár nem számíthatnak, akkor sem, ha a rezsim fennmaradása a tét.