A tagállamok kiegészítették például a szöveget azzal, hogy a rendelet hatálya alá vonták a távértékesítés útján kínált termékeket is, előirányozzák egy, a kényszermunkával kapcsolatos egyetlen portál létrehozását.
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) becslése szerint 27,6 millió ember végez szerte a világon kényszermunkát, számos iparágban és kivétel nélkül minden kontinensen. A kényszermunka túlnyomó része a magánszektorban történik, de hatóságok is alkalmaznak kényszermunkát.
A javaslat megtiltja a (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet meghatározása szerinti) kényszermunka alkalmazásával előállított termékek uniós piacon történő forgalomba hozatalát vagy forgalmazását, illetve az unióból harmadik országokba történő kivitelét. Ha alapos okkal feltételezhető, hogy egy adott terméket kényszermunkával állították elő, a hatóságoknak vizsgálatot kell indítaniuk. Ennek keretében tájékoztatást kérhetnek a vállalatoktól, vagy ellenőrzéseket és vizsgálatokat folytathatnak akár az EU-ban, akár harmadik országokban. Ha az illetékes hatóságok megállapítják, hogy kényszermunkát alkalmaztak, elrendelik az érintett termék piacról való kivonását, illetve megtiltják annak forgalomba hozatalát és kivitelét. A vállalatokat kötelezik az érintett termék ártalmatlanítására, a vámhatóságok pedig az uniós határokon felügyelik a tiltott termékek kivitelére vagy behozatalára vonatkozó tilalom végrehajtását. A kis- és középvállalkozások sem mentesülnek a rendelet hatálya alól, de a hivatalos vizsgálatok megindítása előtt figyelembe kell venni a vállalatok méretét és gazdasági erőforrásait, valamint a feltételezett kényszermunka nagyságrendjét.
Ezt a borzalmas bűncselekményt fel kell számolni, és ehhez első lépésként el kell lehetetleníteni a munkavállalókat kizsákmányoló vállalatok üzleti modelljét. Ezzel a rendelettel biztosítani akarjuk, hogy termékeiknek ne legyen helyük az Unió egységes piacán, készüljenek azok akár Európában, akár azon kívül
– kommentálta a tagállamok döntését a soros elnökség nevében Pierre-Yves Dermagne belga miniszterelnök-helyettes. Az EU ebben az ügyben nagy szerepet biztosít az Európai Bizottságnak, amelynek többek között az lesz a dolga, hogy az összes releváns, ellenőrizhető és hiteles információ alapján értékelje: az érintett termékek uniós érdekűek-e. A szabályozás szerint „uniós érdek” akkor áll fenn, ha az alábbi kritériumok közül egy vagy több teljesül:
- a feltételezett kényszermunka nagyságrendje és súlyossága jelentős;
- a feltételezett kényszermunka kockázata az Unió területén kívül merül fel;
- az érintett termékek jelentős hatást gyakorolnak a belső piacra (feltehetőleg jelentős hatásról akkor beszélünk, ha a termékek legalább 3 tagállamban megtalálhatók).
A végleges határozat kidolgozásáért (azaz egy adott termék betiltásáért) a Bizottság felel majd. Mivel az Európai Parlament már korábban elfogadta a saját álláspontját, az intézményközi tárgyalások nagyon rövid időn belül el fognak kezdődni. A cél, hogy még ebben a jogalkotási ciklusban, tehát pár hónapon belül véglegesítsék a jogszabály szövegét.
