Kivételes az, hogy Brüsszel közbelép az állami támogatások miatt – Magyarország esetében most megtette

Néhány napja beszámoltunk arról, hogy az Európai Bizottság úgy döntött, nem engedélyezi, hogy a magyar kormány 16 milliárd forintot biztosítson a felsőzsolcai autóipari alkatrészgyárnak. A brit cég a BMW-t, a Mercedes-Benzt, a Suzukit és a Volkswagent fogja kiszolgálni, és 1500 új munkahelyet teremt. Amikor tavaly ősszel felavatták a gyárat, Szijjártó Péter jelentette be a magyar állami támogatást.

A bizottsági döntés lényege, hogy azért nem járul hozzá a támogatás nyújtásához, mert

Magyarország nem bizonyította, hogy a támogatásnak mérvadó szerepe volt a kedvezményezett azon döntésében, hogy beruházását Magyarországon valósítsa meg.

Más szóval – bár Szijjártó arról beszélt, hogy nagy volt a verseny a térségben a beruházásért – a brit cég egyébként is ide hozta volna a gyárat.

Magyarországon – és persze máshol is az EU-ban – gyakran lehet hallani, hogy új autóipari üzem épül, amely munkahelyeket teremt, és amelyeknek a magyar kormány állami támogatást nyújt. Ezek a cégek leggyakrabban távol-keleti, ezen belül is sokszor kínai vállalatok, amelyek általában beszállítóik vagy összeszerelő üzemeik a világmárkáknak.

A piactorzító hatás elkerülése érdekében az Európai Unióban szigorú szabályozás rendelkezik az állami támogatások mértékéről, biztosításának feltételeiről. El kell kerülni ugyanis azt, hogy egy piaci szereplő azért jut kedvező pozícióba, és termel esetleg olcsóbban, mert az állam olyan kedvezményekben részesíti, amelytől az adott szektor már szereplői elesnek. Ezt folyamatosan ellenőrzi az Európai Bizottság, igaz, a koronavírus-járvány alatt ezeknek a szabályoknak az alkalmazását átmenetileg felfüggesztették annak érdekében, hogy az állam segítséget tudjon nyújtani a bajba került vállalkozásoknak. Az átmeneti idő azonban lejárt, most már a régi szabályozás ismét érvényben van.

Az eset hátterét, jogi alapját illetően az EUrologusnak bizottsági források azt mondták, hogy alapvetően meg kell különböztetni, hogy a tagállami támogatásra az általános csoportmentességi rendelet (GBER) vagy a regionális állami támogatásokról szóló iránymutatás érvényes. A GBER előzetes összeegyeztethetőségi feltételeket állapít meg, amelyek alapján a tagállamok végrehajthatnak bizonyos típusú állami támogatási intézkedéseket a Bizottság előzetes értesítése és jóváhagyása nélkül.

Az EUrologusnak a bizottság egyik szóvivője elmondta:

általában ritkák az olyan negatív döntések, amelyekben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy intézkedés összeegyeztethetetlen a belső piaccal, és ezért azt az adott tagállam nem tudja végrehajtani.

Ennek az az oka, hogy az Európai Bizottság szoros kapcsolatban áll a tagállamokkal a bejelentett támogatási intézkedésekkel kapcsolatban, és ennek során a tagállamoknak mindig lehetőségük van visszavonni az intézkedésről szóló értesítést. Ha ez történik, akkor a brüsszeli testületnek nincs tennivalója az üggyel. Magyarul: az egyeztetések során a Bizottság jelezheti, hogy ez így nem lesz jó, nem fog átmenni a szűrőn, ezért a tagállam ennek elkerülése érdekében eláll a szándékától, vagy – gyakrabban – módosítja azt.

A felsőzsolcai ügyet azonban a regionális állami támogatásokról szóló jogszabály alapján kérte kezelni a kormány. Általában véve itt olyan állami segítségnyújtásról van szó, ahol a kedvezményezett vállalat Európa valamelyik hátrányos helyzetű régiójában új termelési létesítmények építésébe kezd, de itt is figyelni kell arra, hogy a tagállamok közötti egyenlő versenyfeltételek ne sérüljenek. Ennek alapján a következő feltételeknek kell megfelelnie a támogatásnak:

• a támogatásnak valódi „ösztönző hatással” kell rendelkeznie, azaz ténylegesen arra kell ösztönöznie a kedvezményezettet, hogy egy adott régióban ruházzon be;
• a támogatás nem haladhatja meg a szóban forgó régióra alkalmazandó regionális támogatási felső határt, a támogatásnak a hátrányos helyzetű régióba történő beruházás ösztönzéséhez szükséges minimális szintre kell korlátozódnia;
• a támogatás nem járhat olyan indokolatlan negatív hatásokkal, mint például kapacitásfelesleg létrehozása egy hanyatló piacon;
• a támogatás nem okozhatja közvetlenül a meglévő vagy beszüntetett tevékenységek áthelyezését az EU más részeiből a támogatott létesítménybe; valamint
• a támogatás nem térítheti el a beruházást másik, ugyanolyan vagy alacsonyabb gazdasági fejlettségű uniós régióból, mint amilyen az a régió, ahol a támogatott beruházás található.

A Bizottság szóvivőjétől megtudtuk, hogy ami most történt a magyar támogatás elutasításával kapcsolatban, az egyáltalán nem gyakori. A testület ugyanis évente átlagosan legfeljebb 5 határozatot fogad el regionális beruházási támogatásokról. Ezek közül az egyik végződött most negatív eredménnyel.

Minden esetet a saját tényei és érdemei alapján kell értékelni

– hangsúlyozta a szóvivő, hozzátéve, hogy a tagállamok a határozat közlésétől számított két hónapon belül fellebbezhetnek a Bizottság határozata ellen az Európai Törvényszéknél.