Európa-szerte egyre több politikus kampányol az ukrán háború jelentette pénzügyi teher tarthatatlanságával. Mindezt olyan sorsdöntő időszakban, amikor az ukrajnai háború finanszírozását, Washington háttérbe húzódása miatt Európának teljes mellszélességgel kell magára vállalni, miközben az EU alkupozícióját rontják az Orbán Viktor magyar kormányfőhöz hasonló populista politikusok.
A december 18-19-i évzáró EU-csúcson vagy sikerül nyélbe ütni az ukrán gazdaság és hadműveletek finanszírozását lehetővé tévő forrásokról való megállapodást, vagy Európa megint gyengít védelmi pozícióján, nagy szívességet téve Vlagyimir Putyin Oroszországának.
Kulcskérdés, ahogy azt a napokban a német kormány zárt ajtók mögött már pedzegette, hogy sikerül-e az EU-csúcson sikerül-e elejét venni a magyar kormány vétóját, amelyhez már a szlovák kormány is csatlakozhat. Ez a vétó azonban eleve csak a közös hitelfelvételnél vethető be, az orosz vagyonból történő jóvátétel fizetésnél nem.
Csütörtökön ugyanis a tagországok uniós nagykövetei megállapodtak arról, hogy a jövőben nem kell az oroszok elleni büntető intézkedéseket félévente felülvizsgálni, és egyhangú döntéshozatal sem szükséges, vagyis vétózni sem lehet. Ezt másnap a tagállamok – magyar és szlovák ellenszavazattal – véglegesítették, a döntés nem igényelt egyhangúságot.
https://hvg.hu/eurologus/20251212_orosz-ukran-haboru_europai-unio_veto
Ennek azért van jelentősége, mert az EU a befagyasztott, 210 milliárd eurós orosz banki vagyon terhére kíván kölcsönt adni Ukrajnának, ez azonban lehetetlenné válik abban az esetben, ha akár egy tagállam ellenkezése miatt nem lehet meghosszabbítani a szankció időtartamát. Ha ez megtörténik, akkor például a banki vagyont is vissza kell adni az oroszoknak, vagyis oda az ukrán hitel fedezete.
A döntés előzménye, hogy az Európai Bizottság december 3-án közzétette az ukránok finanszírozásához a lefoglalt orosz vagyon kamatainak jogszerű felhasználását lehetővé tévő javaslatait, amely a bizottság jogi szolgálata alapján közös uniós hitelfelvételt és egy új jóvátételi hitelt (Reparations Loan) tartalmazott.
A tanácsi megállapodás éppen a magyar vétó kapcsán kiemelt jelentőséggel bír, hiszen az Orbán-kormány már december 5-én jelezte a sajtóban, az Európai Bizottság közös eurókötvény-kibocsátásra tett javaslatát elutasítja.
Magyarország eddig is elzárkózott az ukránok pénzügyi támogatásától. A Kiel Instutute Ukraine Trackerének naprakész adatai alapján ez szembemegy például a balti államokkal vagy skandinávokkal, akik a GDP-jükhöz mérten a legtöbbet vállalják be a támogatásokból. Lengyelország, Csehország, Szlovákia a „középső sávban” is kiemelkedően bőkezű, miközben abszolút összegben Németország és Franciaország ad a legtöbbet (lásd a térképet).
A nemzetközi hitelezők és adományozók között nincs vita: az ukrán támogatás folytatásának garantálása igen égető kérdés. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) 2025. november 26-i közleményében úgy fogalmazott:
„az adományozók gyors fellépése elengedhetetlen, hogy elkerülhetők legyenek a likviditási feszültségek.”
Ugyanitt az IMF hangsúlyozza hogy Ukrajna fiskális és külső finanszírozási igényei nagyok, a kockázatok pedig „kiemelkedően nagyok” a háború időtartama és intenzitása, valamint a támogatások fluktuációja miatt. A Világbank eközben konkrét számot hoz, amikor Ukrajna 2025-ös külső finanszírozási szükségletét 37 milliárd euróra saccolja.
Ukrajna 2022, a háború kitörése óta az egyik legkevesebb új támogatási döntéssel járó éve elé néz. Európa mindössze körülbelül 4,2 milliárd eurónyi új katonai támogatást allokált Ukrajna számára – ez messze nem elegendő ahhoz, hogy ellensúlyozza az Egyesült Államok támogatásának leállását - figyelmeztet a Kiel Institute elemzése. Ezzel párhuzamosan Európán belül tovább nőttek a különbségek. Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság jelentősen növelték vállalásaikat, ám relatív értelemben továbbra is elmaradtak a skandináv országok szintjétől. Ezzel szemben Olaszország és Spanyolország csak minimális mértékben járult hozzá a támogatásokhoz.
A németek adják a legtöbbet a légvédelmi rendszerek és a harckocsik finanszírozására, míg Lengyelország, Csehország és a balti államok szállították a legtöbb nehézfegyvert.
Ezen túl a menekültekkel kapcsolatos kiadások különösen Németországot, Lengyelországot, Romániát és Csehországot terhelik, de a legtöbb kormány a saját költségvetésében „szociálpolitikai” és „oktatási” sorok között rejti el ezeket.
Mennyibe kerül az EU-nak Ukrajna? – Mit mutatnak a számok?
Az Európai Parlament kutatószolgálatának (EPRS) 2025. októberi összesítése szerint az EU-intézmények és a 27 tagállam együtt, úgynevezett „Team Europe”-ként mintegy 177,5 milliárd eurónyi pénzügyi, katonai és humanitárius támogatást mozgósítottak Ukrajna számára 2022 februárja óta.
Ebbe beleszámolják a makroszintű pénzügyi segítséget és az 50 milliárd eurós Ukraine Facility 2024–2027 közötti keretét, melyből 38,27 milliárd euró közvetlen költségvetési támogatás, döntően kedvezményes hiteleken keresztül. Ehhez jön a katonai hozzájárulás, amelyet az EPRS kb. 63–65 milliárd euróra tesz a tagállami szállításokkal és az Európai Békekeret (EPF) kifizetéseivel együtt. Utóbbiak két és fél éve a magyar vétó okán leálltak, mintegy 6 miliárd euró értékben fagyasztva be forrásokat.
Végül a menekültek ellátása az a tétel, amelyet az az EPRS a Kiel Institute Ukraine Support Tracker adatai alapján körülbelül 155 milliárd euróra becsült 2022 eleje és 2025 augusztusa között.
Ha mindent összeadunk – az uniós költségvetési programokat, a katonai segélyt, a menekültkiadásokat – Ukrajna eddigi „ára” az EU számára nagyságrendileg 330 milliárd euró körül mozog 3,5 év alatt. Ez évi szinten kb. 90–100 milliárd euró, miközben az EU-27 GDP-je 2024-ben jóval 15 000 milliárd euró felett volt – vagyis a számla évi nagyjából 0,6–0,7 százalékpont a gazdasági teljesítményhez képest.
EIB és EBRD: az uniós „fejlesztési hadigazdálkodás”
A klasszikus költségvetési tételek mellett nem szabad elfelejteni, hogy az uniós pénzügyi intézmények is kulcsszereplői Ukrajna finanszírozásának. A Európai Beruházási Bank (EIB) csoport 2025 júliusi közlése szerint az orosz invázió kezdete óta 3,6 milliárd eurónyi támogatást és hitelt mozgósított Ukrajna számára – főleg energetikai infrastruktúrára, közlekedésre és kkv-finanszírozásra.
Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) a háború alatti Ukrajna legnagyobb intézményi befektetője: a 2025-ös Római Ukrajna Helyreállítási Konferencián már 7,6 milliárd eurót elérő háborús finanszírozásról számolt be, és évente 1,5–2 milliárd eurós szintet akar tartani.
Ezeknek a támogatásoknak a célja elsősorban erőművek, hidak, városi távhőrendszerek, határátkelők, kis- és középvállalatok fenntartása – vagyis mindaz, ami nélkül egy frontországból percek alatt lenne tartósan instabil, összeomló hely.
Európa vs. USA: ki fizeti valójában az orosz–ukrán háborút?
A friss adatok szerint Európa már nem potyautas, hanem, akármit is mondanak Washingtonban, a fő finanszírozóvá lépett előtt elő az idei év elején. A Kiel Institute elemzése szerint 2022 óta az EU-intézmények és a tagállamok együttesen kb. 165,7 milliárd euró értékű támogatást vállaltak Ukrajna felé, míg az Egyesült Államok körülbelül 130,6 milliárd eurót.
Az EPRS azt is kiemeli, hogy a Team Europe 2025-re megelőzte az Egyesült Államokat az allokált pénzügyi, humanitárius és katonai támogatások összértékében. Katonai eszközökben az EU-tagállamok idén szintén már némileg többet allokáltak Ukrajnának, mint Washington: 65,1 milliárd eurót, 64,6 milliárd euró amerikai forrással szemben, további 32,8 milliárdos európai ígéret mellett.
A kép persze ennél is árnyaltabb, mert az amerikai támogatás nagyobb része vissza nem térítendő támogatás, míg az EU finanszírozásának kb. 75 százaléka kedvezményes hitel, hosszú türelmi idővel és kamattámogatással. Vagyis a közvetlen költség ma kisebb, de az EU hosszabb távú pénzügyi kockázatot vállal – részben arra építve, hogy a hiteleket végül orosz vagyonból vagy „háborús jóvátételi kölcsönből” törleszti Ukrajna.
Mi kerülne többe: Ukrajna győzelme vagy egy orosz áttörés?
Paradox módon a „túl drága Ukrajna finanszírozása” elleni legerősebb érv annak felvázolása, mennyibe kerülne nem fizetni.
Erre vonatkozóan ad egészen friss fogódzót a norvég civil forrásokból finanszírozott Corisk elemzőcég és a Norvég Nemzetközi Ügyek Intézete (NUPI) által készített tanulmány, amely két forgatókönyvet hasonlít össze:
1. forgatókönyv – orosz (rész)győzelem: Moszkva nyugat felé tolja a frontot, Ukrajna kénytelen „rossz békét” elfogadni, területének akár felét elveszíti. A tanulmány szerint ebben az esetben 524–952 milliárd euró menekült- és szociális költség hárulna Európára 4 év alatt, és ehhez jönne még az extra védelmi kiadás, így a teljes számla 1,2–1,6 ezer milliárd euróra nőne.
2. forgatókönyv – ukrán győzelem: Európa felfegyverzi Ukrajnát (1500–2500 harckocsi, 2000–3000 tüzérségi rendszer, akár 8 millió drón, modern légvédelem), amely képes visszaszorítani az orosz erőket és kedvező békére kényszeríteni a Kremlt. A kutatók szerint ennek ára 522–838 milliárd euró lenne 4 év alatt – nagyjából fele annak, amit egy orosz győzelem esetén fizetne Európa.
A tanulmány ráadásul azzal kalkulál, hogy az Egyesült Államok szerepe csökken, így a teher döntő része – akárcsak ma – Európára marad.
Mekkora lenne a számla, ha Oroszország egy NATO-tagot támadna meg?
Közvetlen, hivatalos uniós számítás arra, hogy mennyibe kerülne egy tényleges NATO-háború nincs, de vannak közelítő becslések arról, mit igényelne Európa védelme már pusztán egy amerikai visszavonulás esetén.
A brüsszeli Bruegel agytröszt 2025-ös elemzése szerint, ha Európának az Egyesült Államok nélkül kellene elrettentenie Oroszországot, legalább 300 ezer további katonára és évi 250 milliárd eurónyi plusz védelmi kiadásra lenne szükség a következő években.
A fentebb idézett norvég tanulmány szerint egy esetleges NATO elleni orosz hadviselés okán a NATO keleti szárnyának megerősítéséhez szükséges többlet védelmi kiadások az 1. forgatókönyv esetében Európa teljes költségeit 1,2–1,6 ezer milliárd euróra emelnék.
Ez már önmagában több, mint amennyit ma összesen Ukrajna támogatására költ az EU – miközben itt még nem számoltunk sem egy esetleges balti vagy skandináv hadszíntér infrastrukturális pusztításaival, sem újabb menekülthullámokkal.
Ez a cikk az EU NEIGHBOURS east projekt keretében határokon átnyúló európai újságírói együttműködés részeként íródott. Szerző: Folk György (EUrologus / HVG, Brüsszel)
PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
