Ukrajna újjáépítéséről beszélve előbb-utóbb felmerül a legkézenfekvőbb kérdés: ki fogja elvégezni a munkát? Az ukrán ifjúsági tárca adatai szerint 2022 óta mintegy 1,7 millió fiatal távozott külföldre. Százezrek a fronton védik az országot, miközben a becslések szerint nagyjából kétmillió fiatal sem nem dolgozik, sem nem tanul, sőt semmilyen képzésben sem vesz részt. Az utóbbi, a szaknyelvben NEET-ként emlegetett csoport helyzetével az UNICEF is foglalkozik.
A kijevi kormány nemzetközi partnerei, mindenekelőtt az EU támogatását keresi ahhoz, hogy ennek a nemzedéknek a háború lezárulta után valódi esélye legyen a békés életre. Ehhez színvonalas oktatásra és tisztességes munkára van szükség egy olyan munkaerőpiacon, amely az invázió ellenére is meglepően élénk maradt.
A júniusi, Gdańskban megrendezett ukrán újjáépítési konferencián is ezek a kérdések kerültek elő elsősorban. Az OECD, vagyis a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet oktatási szakértője, Andreas Schleicher vezette panelbeszélgetésen Pilvi Torsti, az Európai Képzési Alapítvány (ETF) igazgatója, valamint lengyel, ukrán és japán diplomaták hangsúlyozták, hogy az oktatásnak központi szerepet kell kapnia az ország talpra állításában.
A valódi tétet mégis két fiatal ukrán története tette igazán érzékelhetővé egy gdánski műhelybeszélgetésen, amelyen Torsti is részt vett. A 17 éves Anasztaszija Krakkóban alapított civil szervezetet, hogy az otthon maradt és a külföldre menekült ukrán fiatalokat egyaránt segítse. A 22 éves Ruszlan viszont nem hagyta el az országot: háborús veteránként arról beszélt, hogyan tért vissza a civil életbe. Beszámolója megmutatta, milyen személyes küzdelmek húzódnak az oly gyakran emlegetett „ellenálló képesség” mögött.
Az újjáépítéshez szakemberek millióira lesz szükség
Az alkalmazkodás és a talpraállás képessége Ukrajnában gazdasági létkérdés. Az ukrán jegybank negyedéves vállalati felmérését ismertető beszámoló szerint a cégek fele úgy látja, hogy a munkaerőhiány már most is gátolja a fejlődését. A kormány első hosszú távú munkaerőpiaci előrejelzése pedig azzal számol, hogy 2036-ig mintegy 2,6 millió új munkavállalóra lesz szükség.
A keresletet jelentős részben az újjáépítés hajtja majd. Az építőipari dolgozók iránti igény a 2025-ös, nagyjából 520 ezres szintről több mint 1,2 millióra nőhet. Mérnökökből, építészekből és orvosokból is többre lesz szükség, akárcsak rehabilitációs szakemberekből és pszichológusokból.
A Nemzetközi Energiaügynökség becslése szerint a katonai szolgálat és az otthonuk elhagyására kényszerült emberek kiesése miatt Ukrajna munkaerejének több mint negyedét elveszítette. Egyes építőipari vállalatoknál a létszámhiány a 40 százalékot is eléri. Az ügynökség több mint félmillió képzett munkavállaló hiányával számol az energiahálózat helyreállításához és az épületállomány uniós követelményekhez igazodó korszerűsítéséhez.
Tanári és informatikai tudásra ugyancsak szükség lesz, az uniós közeledés pedig olyan jogászokat és köztisztviselőket is igényel, akik eligazodnak az EU szabályaiban. Munkából tehát aligha lesz hiány. A kérdés az, lesz-e elég fiatal, és megszerzik-e a szükséges tudást.
Az EU Ifjúsági Garancia programja az oktatásból a munkába vezető átmenetet hivatott megkönnyíteni. A tagállamok vállalása szerint minden 30 év alatti fiatalnak jó minőségű állásajánlatot, továbbtanulási, tanulószerződéses képzési vagy gyakornoki lehetőséget kell kapnia négy hónapon belül tanulmányai végeztével vagy munkanélkülivé válása után.
Számomra az Ifjúsági Garancia nem pusztán a fiatalok foglalkoztatásáról és gyakorlati képzéséről szól. Az uniós integrációról is: lehetőséget ad arra, hogy megmutassuk, képesek vagyunk végigmenni ezen az úton. Lesznek nehézségek, kudarcok is, de ez a jövőnk
– mondja Darja Andriunyina, az ukrán állami foglalkoztatási szolgálat nemzetközi együttműködésért felelős főosztályának vezetője.
Az otthonmaradók és az elmenők között
Ugyanez a sürgetés érződik az ukrán civil társadalom két meghatározó ifjúsági szereplője, Julian Kricak és Olena Podobjed-Frankivszka szavaiból is.
Kricak a soknemzetiségű Kárpátalján működő 3,5% civil szervezet társalapítója. A név arra az elméletre utal, amely szerint egy ekkora, cselekvő kisebbség képes társadalmi változást elérni.
Podobjed-Frankivszka az ukrán ifjúsági szervezeteket összefogó NUMO ügyvezető igazgatója, akit Jevgenyij Afinejevszkij Winter on Fire című dokumentumfilmjéből is ismerhetnek az ukrajnai fejlemények iránt érdeklődők. Olena ott volt a fiatalok százezrei között, akik már 2013-ban a kijevi Majdan térre vonultak. Úgy emlékszik, előtte
Ukrajnában egyáltalán nem létezett ifjúságpolitikai mozgalom és szervezeti struktúra a régi szovjet dogmákon kívül.
Az elmúlt évtizedben történt előrelépés, de a lemaradás jelentős. „Nemzetközi műhelybeszélgetéseken gyakran tapasztalom, hogy az európai kollégák azt feltételezik: Ukrajnának is közel százéves ifjúságpolitikai tapasztalata van, ahogy több európai államnak. Valójában alig tíz évről beszélünk. Mindenekelőtt arra van szükségünk, hogy bővítsük az ifjúsági intézményhálózatot, különben ezek a szakpolitikák nem tudnak működni” – mondja.
Erre rakódik rá a háború közvetlen hatása. A British Council 2024 novemberében megjelent kutatása szerint az ukrán fiatalok jellemzően kerülik a hosszú távú tervezést: ritkán tekintenek előre egy hónapnál távolabb. A jövőről alkotott elképzeléseiket a háború kimenetele tartja bizonytalanságban.
Közben egyre mélyebb fizikai és lelki távolság alakul ki azok között, akik maradtak, és azok között, akik elmentek. Ezt a törésvonalat a közösségi média is erősíti.
Megértem, hogy egyesekben feszültséget kelt azok döntése, akik elmentek
– mondja a 28 éves Kricak, akiben saját elmondása szerint egyszer sem merült fel, hogy elhagyja Kárpátalját.
A háború miatt ma ukránok milliói élnek külföldön, köztük nagy arányban fiatalok. „Sokan várjuk, hogy hazajöjjenek – mondja Olena. – De nem hiszem, hogy a többségük visszatér, bármit reméljen is az ukrán társadalom és a kormány. Az ukránok külföldön könnyen alkalmazkodnak, és a befogadó országok számára értékes munkaerővé váltak. Sajnos, nem látok rendszerszintű erőfeszítést a diaszpórával kapcsolatban, pedig ennek egyre fontosabb feladattá kellene válnia.” A külföldön élő ukrán közösségek maguk sem egységesek.
Ukrajna számára 2014 óta, de különösen a teljes körű orosz invázió és az uniós csatlakozási tárgyalások megnyitása után alapvető feladat, hogy a reformoknak a háború éveibe belefáradt emberek számára is érzékelhető eredménye legyen.
Kijev és a befogadó országok eltérő érdekei
A 2022-ben bevezetett hadiállapot idején Ukrajna főszabály szerint megtiltotta a 18–60 éves férfiak külföldre utazását. A kormány 2025 augusztusának végén enyhített a korlátozáson a 18–22 évesek számára. Az ukrán Gazdaságstratégiai Központ (CES) 2026. januári összesítése szerint 2025 augusztusa és novembere között ebben a korosztályban mintegy 96 ezerrel többen léptek ki az országból, mint ahányan beléptek. Ez a kutatóintézet becslése szerint nagyjából minden hetedik fiatal férfinak felel meg az érintett korcsoportban. A határforgalmi egyenleg ugyanakkor nem mutatja meg, hányan telepednek le végleg külföldön. A CES a hazatérési szándékokat is vizsgálja.
A Kyiv Independent a fiatalok tömeges távozásáról szóló elemzése a Robota.ua állásportál felmérését idézi: a megkérdezett ukrán cégek 71 százaléka a fiatal munkatársak felmondásainak megszaporodását tapasztalta a kormány döntése után, 38 százalékuk pedig jelentősnek ítélte a távozások mértékét. Leginkább az értékesítés és az ügyfélszolgálat érezte meg a változást, de a magasabb fizetést és képzett munkát kínáló informatikai ágazat is az erősen érintett területek közé került.
A távozás tovább mélyíti a már korábban is fennálló munkaerőhiányt. Ez különösen a hagyományosan férfiakat foglalkoztató ágazatokat, például a kohászatot sújtja, ahol a vállalatok nőket képeznek át a korábban férfiak által végzett munkákra. Ez enyhítette, de nem szüntette meg a létszámhiányt. A felmérésben szereplő cégek több mint fele szerint jóval nehezebbé vált fiatal munkatársakat találni.
A befogadó országok közben gazdaságilag is nyernek az ukránok jelenlétével. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, az UNHCR számára készült kutatás szerint az ukrán menekültek gazdasági hozzájárulása Lengyelországban 2024-ben a GDP 2,7 százalékának felelt meg.
Itt ütközhetnek az érdekek. Az ukrán kormány szeretné hazacsábítani azoknak a fiataloknak legalább egy részét, akiknek a képzéséhez maga is hozzájárult. Egyes uniós tagállamoknak viszont érdekükben áll megtartani a már beilleszkedett, képzett munkavállalókat.
Az európai tapasztalat hazafelé is utat találhat
Az Európában tanuló vagy dolgozó ukrán fiatalok előtt többféle életút nyílt meg.
Az agyelszívás nagyon összetett, sokdimenziós jelenség; egyes országok tudást is nyernek általa. Gondoljunk csak a tudás átadására. Ez nem egyirányú folyamat, és itt társadalmakról és egyéni életekről egyaránt beszélünk. Ezért nem segít a moralizáló megközelítés. Uniós ügynökségként az Európai Bizottság prioritásai mentén, de az EU szomszédságának boldogulásáért is dolgozunk
– magyarázza Torsti, aki a „lengyel vízvezeték-szerelő” alakját idézi fel, amely a 2004-es uniós bővítés körüli vitákban a kelet-európai munkavállalóktól való félelmet sűrítette magába. Akkor Magyarországgal együtt nyolc közép- és kelet-európai ország, valamint Málta és Ciprus csatlakozott az EU-hoz. Torsti szerint az akkori riogatások utóbb alaptalannak bizonyultak.
Kricak különösen örül annak, hogy az ukrán szervezetek előtt is megnyílt az Európai Szociális Alap Plusz foglalkoztatási és szociális innovációs ága, az EaSI. Így az ebből finanszírozott projektekben is részt vehetnek.
„Az uniós intézményekkel és a meghatározó szereplőkkel kialakított partnerségek, különösen az országokon átívelő projektek, segítenek abban, hogy uniós tudást és tapasztalatot szerezzünk a csatlakozáshoz vezető úton. Az Ifjúsági Garancia nélkül például nem lett volna olyan keretünk, amelynek segítségével a nem dolgozó és nem tanuló fiatalokra összpontosíthatunk” – mondja.
A túlélés után végre fejlődni
De mikor jöhet el a csatlakozás? Cikksorozatunk egy korábbi része bemutatta, hol tart Ukrajna az EU felé vezető úton. Ezt a folyamatot óhatatlanul meghatározza a háború és lezárásának bizonytalansága.
Arra, hogy az ukránok mikor szeretnének belépni az EU-ba, Kricak két választ ad. „Ukránként azt mondom: a lehető leghamarabb, ha rajtam múlna, akár holnap. Közgazdászként viszont azt: akkor, amikor valóban felkészültünk. Nem szeretném, ha Ukrajna a többieknél alacsonyabb rangú országként csatlakozna. Az senkinek sem volna jó.”
Torsti szerint az ETF-hez hasonló uniós szervek feladata az EU és szomszédsága hosszú távú stabilitásának erősítése. Ennek a térségnek a helyzetét olyan geopolitikai változások alakítják, amelyek jóval túlmutatnak Moszkva terjeszkedő politikáján. A nemzetközi együttműködés nehéz időszakát éli, mégis ezen keresztül vezethet út a békés és gyarapodó jövőhöz Ukrajna, illetve a többi, csatlakozásra váró ország számára.
A lényeget talán Olena Podobjed-Frankivszka fogalmazza meg a legegyszerűbben. Ő 2013 őszén, Kijev utcáin kapcsolódott be abba a küzdelembe, amelynek tétje Ukrajna európai jövője volt: „Szeretnénk végre a túlélésről a fejlődésre átállni.”
Hogy ez sikerül-e, nem csupán Kijevben dől el. A Krakkóban tanuló, Berlinben dolgozó vagy a hazatérésre váró ukrán fiatalok élete már ma is összefonódik Európáéval. Az a támogatás, amelyet az EU ma a tanulásukra és boldogulásukra fordít, egy későbbi ukrán tagállam újjáépítésében is hasznosulhat. Ennek feltételeit már a háború alatt meg kell teremteni.
Nyitókép: Egy férfi üvegszilánkokat szed ki egy betört ablakból egy megrongálódott lakóépületnél az orosz drón- és rakétatámadások után Kijevben, 2026. május 14-én, az orosz ukrajnai invázió idején. Fotó: AFP / Roman Pilipey
Ez a cikk az EUNEIGHBOURS EAST program keretében megvalósult, határokon átnyúló európai újságírói együttműködés részeként íródott. Szerző: Andrea Braschayko (OBCT, Olaszország) Magyar változat: Folk György (EUrologus,Brüsszel)
PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
