Széles Gábor, a jó szocialista kapcsolatokkal rendelkező vállalkozó bejelentése után néhány órával Kiss Elemér kancelláriaminiszter nemhogy elutasította volna az abszolút függetlenséggel rendelkező Járai lemondására vonatkozó javaslatot (azzal, hogy az MNB elnöke a törvény által meghatározott feladatát látja el), hanem kijelentette, tiszteletben tartja az érdekképviselet álláspontját. "A kormány osztja azt a komoly aggodalmat, ami a vállalkozói körökből származik, miszerint a forint tartós erősödése jelentős problémákat okoz az exportáló cégeknél. A kormány ilyen nyilatkozatot még nem tett ez ügyben" - tette hozzá sejtelmesen.  A kormányzat és a jegybank közötti konfliktus nem újkeletű, ám most először fordult elő, hogy Járai lemondásának szükségességét nem cáfolta egyértelműen a kabinet.
A jövő évi büdzsének a héten elfogadott viszonylag szűk keretszámai és az ebből adódó mérséklődő kormányzati beruházások alapján elképzelhető, hogy a kormány a monetáris politika lazításával (alacsonyabb kamatokkal, leértékeltebb forintárfolyammal) igyekezné élénkíteni a lendületéből folyamatosan vesztő magyar gazdaságot. Csakhogy a monetáris politikát nem a kormány, hanem a tőle teljesen független jegybank alakítja. A kabinetnek most egyetlen esélye van arra, ha a jelenlegitől valóban eltérő monetáris politikát szeretne látni: el kell távolítania Járait a bank éléről, és saját emberét kineveztetnie a köztársasági elnökkel. 
A jegybankról szóló törvényt éppen azért változtatták meg tavaly márciusban (követve ezzel a széles körben megfigyelhető nemzetközi trendet), hogy a bank bárminemű gazdaságpolitikai vagy politikai befolyásolástól függetlenül hatékonyan tudja ellátni a törvény által megszabott feladatát, az árstabilitás elérését, azaz jelen esetben az infláció mérséklését. Széles a MGYOSZ és az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) munkaadói oldalának további négy szervezete képviseletében mégis választás elé állítja a monetáris politika irányítóját: vagy a magyar gazdaság élénkítésének vagy az infláció leszorításának kell lennie a gazdaságpolitika preferenciájának, a kettő együtt jelenleg nem működik. A jegybank elnöke válaszközleményében leszögezi: a nemzeti bank érzékeli, hogy egyes csoportoknak rövid távú érdeke lehet az infláció növelése, ezt azonban nem engedheti meg - éppen ezért független a jegybank -, mivel törvényben rögzített elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása. Járai közölte, nincs szándékában lemondani.
Ami azt jelenti, hogy csak egészen rendkívüli, nem szakmai jellegű indokokkal lehet őt felmenteni pozíciójából. Ám a személyét érő támadássorozat, esetleg kompromittáló iratok előhúzása a fiókból (emlékezzünk a Mécs-vizsgálóbizottság Járai ügynökmúltjával foglalkozó részleteire) csak kárára válhat az országnak. A jegybank nehezen, nagy áldozattal felépített függetlensége és hitelessége veszhet el Járai kierőszakolt lemondatásával, amely nemcsak a nemzetközi közvélemény és az EU előtt lenne fölöttébb kínos, hanem a magyar gazdaságra nézve is. Gazdaságpolitikai evidencia, hogy a monetáris politika hitelességének elvesztése lerombolja a jegybank addig elért eredményeit, hosszú évekre bizonytalanná teszi a gazdaság szereplőit, összességében így óriási jóléti veszteséggel jár. Ugyanezért lenne veszélyes az is, ha Járai belefáradna a támadásokba, és a széles körű társadalmi támogatottság hiányára hivatkozva önként állna fel székéből: ezzel is csak azt bizonyítaná, hogy az MNB mégsem független intézmény.