A budapestiek szerint szükség volt és jelenleg is szükség van lakótelepekre, hiszen azok nagyon sok ember számára biztosítanak otthont. Lebontásuk helyett inkább felújításukat szorgalmazzák, s akár kedvezményes kölcsönökkel is segítenék a lakótelepeken élőket - derül ki a Studio Metropolitana legfrissebb elemzéséből.

Első helyen a Pók utcai, Havanna az utolsó 
A vizsgált tizennégy budapesti lakótelep közül leginkább a Pók utcai, azaz a római lakótelep valamint a gazdagréti nyerte el a fővárosiak tetszését, és kapott átlagosnál jobb osztályzatokat. A sort a Havanna lakótelep zárja, a megkérdezetteknek mindössze 3 százaléka érzi úgy, hogy szívesen élne ott, amely mindössze 1,5-ös átlagra volt elegendő ötfokú skálán mérve.

Két külvárosi lakótelep, a rákoskeresztúri és az újpalotai tekinthető fiatalosnak, a 18-29 éves korosztály körében szignifikánsan magasabb szimpátiát tapasztaltunk, míg a Fiastyúk utcai lakótelepet a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők választanák (bár sokuknak, a válaszadók mintegy kétharmadának nem volt véleménye a Fiastyúk utcai lakótelepről).

Kevesen kedvelik a fővárost
A budapestiek jelentős része lényegében elégedett otthonával, és lakóhelye környezetével, igaz, sokan úgy vélik, hogy azért lenne mit javítani. A megkérdezettek több mint tizede érzi úgy, hogy megtalálta álmai otthonát, különösen a legidősebbek és a legalacsonyabb iskolai végzettségűek.

A fővárosiak közel háromnegyede ajánlaná a saját környékét, ha esetleg egy budapesti barátja szeretne elköltözni. E kérdés tekintetében nincs szignifikáns különbség aszerint, hogy lakótelepen él-e vagy sem, ami jelzi, hogy bár a lakótelepen élők közel ötöde szívesen élne más környéken, többségük nem elégedetlenebb környezetével, mint a budapesti lakosok átlagosan.

Budapest kedveltsége közel sem ennyire egyértelmű: a válaszadók csupán 46 százaléka ajánlaná vidéki barátjának, hogy a fővárosba költözzön. Elsősorban a fiatalok kedvelik a nagyvárosi életet.

A budapestiek közel háromötöde nem költözne el jelenlegi lakhelyéről, legkevésbé a férfiak, a legalacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők és a legidősebb korosztály tagjai mozdíthatóak. A megkérdezettek ötöde érzi úgy – különösen a nők –, hogy szívesen elköltözne, de nincs rá lehetősége. Hosszabb távú költözési tervei a budapestiek tizedének van, elsősorban azok tervezik pár év múlva a költözést, akik jelenleg lakótelepi lakásokban élnek. Konkrét költözési tervekről szintén a budapesti lakosság tizede számolt be.

A budapestiek közel negyede él különálló családi házban – a 60 évnél idősebbek körében ez az arány mindössze egyhatod –, esetleg egylakásos villában, míg közel ötödük többszintes társasházban, amelyhez kert is tartozik. Régi, többemeletes bérházban él a válaszadók hatoda, míg zártsoros földszintes, egy- vagy többlakásos épületben mindössze 3 százalékuk. Lakótelepen a megkérdezettek több mint harmada él – legtöbben panellakótelepen – s e forma leginkább a legfiatalabb, 18-29 éves korosztály tagjaira jellemző.

Valójában lényegesen több fővárosinak van személyes tapasztalata panel épületekről. A válaszadók további több mint negyede – bár most jellemzően kertes családi vagy társasházban él –, lakott már korábban valamely lakótelepen. E csoport tagjai inkább magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, és többnyire fiatal középkorúak. A főváros lakosainak mindössze alig több mint harmada nem élt sohasem lakótelepen.

Mindenki családi házról álmodik
Elsősorban családi házba vágynak a megkérdezettek, különösen a 45-59 éves korosztály tagjai. Ám a saját kerttel rendelkező társasházak is népszerűnek bizonyultak. A lakóparkok különösen a diplomások és a jelenleg lakótelepen élők körében népszerűek. Lakótelepre, régi bérházba vagy zártsoros földszinti épületbe nagyon kevesen költöznének szívesen.

A pesti belvárosra jellemző régi bérházakba nagyon kevesen vágynak, s ebben nincs jelentős eltérés panelházakban vagy más épületekben lakók között. Meglepő módon, a régi bérházakat városképi és építészeti szempontból etalonnak, kiemelkedő szépségűnek tartó budapestiek nem kívánnak lakni ugyanezekben a házakban. A válaszadók szerint a régi belvárosi bérházak és a lakótelepek kevés pozitív jelzővel büszkélkedhetnek: leginkább a jól kiépített infrastruktúra, amely vonzó lehet e lakóhelytípusokban.

A fővárosiak – tekintet nélkül arra, hogy lakótelepen élnek vagy sem – alapvető különbséget tesznek a sok lakó által lakott régi belvárosi bérházak és lakótelepek, valamint a kevés család által lakott, kellemesebb környezeti jellemzőkkel büszkélkedő társasházak és családi házak között. E két utóbbit főként pozitív jelzőkkel látták el: a társas- és családi házakat jó minőségűnek, szépnek, modernnek látják, a környezetet pedig kellemesnek, több zöld területet társítottak hozzájuk.

Azok, akik családi házban élnek jelenleg, nem szívesen cserélnék le azt egy többlakásos társasházért, míg a jelenleg is ilyen típusú házban élők elégedettnek tűnnek lakhelyükkel. A megkérdezettek közel háromnegyede nem szívesen élne lakótelepen, bár azok véleménye, akik jelenleg lakótelepen laknak pozitívabb, mint azoké, akik soha nem éltek ott.

Elsősorban a lakótelepi házakat tartják olcsónak a megkérdezettek, ennek megfelelően úgy érzik, hogy e házakban laknak a legszegényebbek, bár ez az állítás a belvárosi bérházaktól sem áll messze. Jellemzően a lakótelepi házakról gondolják a fővárosiak, hogy nyáron nagyon melegek.

Akik már éltek lakótelepen, de jelenleg más típusú házakban laknak, a lakótelepek infrastrukturális ellátottságát kevésbé ítélik jónak a többiekhez képest. Azok, akik soha nem éltek lakótelepen, kissé negatívabban ítélik meg a lakótelepen élőket: úgy érzik, hogy leginkább itt fordulnak elő olyan emberek, akikkel nem szívesen élnének együtt, míg a többiek véleménye szerint – akik laktak vagy még most is lakótelepen laknak – ez inkább a belvárosi bérházakra jellemző.

A jelenleg lakótelepen élők természetesen több előnyét látták a lakótelepeknek, mint azok, akik más típusú házban élnek. A lakótelepek előnyei között legtöbben a jó infrastrukturális ellátottságot – sokféle üzlet, jó tömegközlekedés – említették, valamint, hogy nem kell a házkörüli teendőkkel foglalkozni, így kényelmesebb, mint egy családi ház.
 
A tény, hogy egy lakótelepen sok ember lakik együtt, igencsak megosztja a válaszadókat: egyesek szerint jó közösségek alakulhatnak ki, egy nagy házban sok ismerőssel találkozhat az ember, míg a megkérdezettek közel harmada pontosan ezt a zsúfoltságot rója fel a lakótelepek hátrányaként. Számos válaszadó említette, hogy zajosak, lepusztultak a lakótelepi lakások, a rezsiköltségük magas – bár a lakás maga olcsó.

A válaszadók mindössze hatoda érzi úgy, hogy hiba volt megépíteni a lakótelepeket. A budapestiek inkább a fejlesztésükre voksolnak, és kedvezményes hitelekkel segítenék felújításukat. A tekintetben is egy állásponton vannak a fővárosi lakosok, hogy javítani kellene a lakótelepek állapotán, szebbé, változatosabbá tenni a házakat, rendezettebbé a parkokat, és a lakótelepi házak energiatakarékosságának előmozdítására is hangsúlyt helyeznének. Mindössze a válaszadók tizede választaná a radikális megoldást, s bontaná le a lakótelepeket, legkevésbé azok, akik most is ilyen házakban élnek.

A megkérdezettek ötöde – főként, akik még soha nem éltek lakótelepen –gondolja úgy, hogy az államnak vissza kellene vásárolnia a lakótelepi lakásokat, és bérlakásokként működtetni tovább. Ennél valamivel több, a fővárosiak kétötöde érzi úgy, hogy lenézik a lakótelepi lakásokban élőket, leginkább azok érzékenyek erre, akik jelenleg is lakótelepen élnek.