A múlt hetet ismét a várható állami beavatkozások, illetve azok gazdaságra gyakorolt későbbi hatásai határozták meg. Barack Obama amerikai elnök elfogadtatta a 787 milliárd dolláros új gazdaságösztönző csomagot, ami inkább megosztotta a piaci szereplőket, mintsem hogy pozitív hangulatot gerjesztett volna. Erre lehetett is számítani, mert korábban a piac meglehetősen optimistán fogadta az amerikai  kormányzati intézkedést, és annak végleges formája nem hozott semmi újat.

A feltörekvő piacokon is az USA kormányának várható döntései határozták meg a kereskedést. Amikor az amerikai piacon emelkedtek az árak, a feltörekvők is képesek voltak a gyarapodásra, devizáik is erősödtek, ám amikor a részvényárak estek, a kötvényhozamok emelkedtek, a feltörekvő devizák gyengülni kezdtek.

A magyar piac is követte a nemzetközi trendeket. Erre még rá is erősített, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök bejelentette: gyökeres adóreformot tervez, mivel a gazdasági folyamatok azt mutatják, hogy az eredeti költségvetési számok kiigazítás nélkül nem teljesülnek 2009-ben. Ennek eredménye várhatóan az lesz, hogy átrendezik a személyi jövedelemadó és az áfa, valamint a munkáltatói terhek eloszlását, de – a kormányzati kommunikációval ellentétben – átfogó reformot ismét nem hajtanak végre. Az átrendezés eredményeként a fogyasztás erősebb adóztatása mellett csökkennek a munkáltatói terhek. A piac egyelőre negatív reakciót mutat, bár a kormány végleges tervei még nem ismertek.

Devizapiac

A befektetők többsége ma kivár, nem nyit új pozíciókat, amit a forgalom erőteljes csökkenése is mutat. A passzivitás elsődleges oka a gazdasági válság elmélyülése. Tapasztalatok híján pedig senki sem tud hiteles jövőképet kialakítani, ami kereskedési ötletek alapja lehetne.

Ez a megállapítás a rövid távú befektetésekre igaz, mert hosszabb távon ma még inkább a dollár további erősödése várható. Ennek oka az a ma már egyre világosabban kirajzolódó folyamat, hogy az USA gazdasága – gyorsabb reakcióképessége okán – a többiekénél hamarabb túljuthat a válságon.


A hazai piaci hangulat nem változott; bizonytalanság, bizalomhiány és a régiós trendek szinte elvtelen követése jellemzi a kereskedést. A forint ennek szellemében ismét gyengült, és újabb történelmi mélypontra került.

A volatilitás nem csökken, miközben a trend egyértelműen a gyengülés irányába mutat. A régiós devizák közül különösen a zloty viselkedik hasonlóan - az euró bevezetése politikai okok miatt egyre későbbi időpontra tolódik, miközben már arról folynak a találgatások, hogy az ország gazdasága rövidesen IMF-segítségre szorul.

A regionális folyamatok tehát nem kedveznek, miközben éppen a nemzetközi hatásokra hivatkozva a Magyar Nemzeti Bank (MNB) nem kíván beavatkozni a folyamatokba. Legalábbis deklaráltan nem. Egyes kereskedők szerint ugyanis az MNB azokon a napokon, amikor kissé pozitívabb a hangulat, a forintot erősítő lépéseket tesz a nyíltpiacon, de a gyengülő napokon nem interveniál a piac ellenében.

A továbbiakban nem számítunk a trend változására, így a héten esély van újabb történelmi mélypont elérésére is. Ebben a helyzetben azt javasolhatjuk, hogy akinek nem feltétlenül szükséges, ne nyisson pozíciókat a forint piacán. Aki erősebb idegzetű, annak a történelmi mélypontokon forintvételt javasolhatunk, de csak fokozatosan, kisebb tételekben.

A német államkötvények piacán kisebb csökkenést láttunk a hozamokban (20 bázispont), míg az amerikaiaknál erőteljes, 30 bázispontos csökkenés után ismét 2,90 százalék közelébe emelkedett a hozam, ami az előző heti szintekhez mérten még mindig 15-20 bázispontos csökkenés. A kockázatkerülés miatt a fejlett kötvénypiacokra áramló tőke mennyisége ezúttal tehát meghaladta azt a kínálati többletet, amely a növekvő kibocsátás okán jelenik meg a piacon. Ezt a trendet nem tartjuk tartósnak, így továbbra sem ajánljuk vételre a fejlett piacok kötvényeit.

A hazai piacon is emelkedtek a hozamok, de ez nem volt drámai, inkább csak a korábbi magas szintek tartottak ki. Ha azonban a helyzet tovább romlik – a régiós devizákkal együtt tovább gyengül a forint -, elképzelhető a hozamok további emelkedése is. Ennek ellenére ma is azt javasoljuk, hogy fokozatosan – kisebb vételekkel – a hazai állampapírokat érdemes megvásárolni, felkészülve arra, hogy adott esetben lejáratig meg kell tartani a kötvényeket, ha a mai hozamokat el akarjuk érni. A hozamok emelkedésére hat az áfaemelés is, mivel ez inflációnövelő tényező. Véleményünk szerint azonban ma már a várható inflációs pálya (2009-re 3,5 százalék körül) és az állampapírhozamok (éves lejárat 10 százalék körül) annyira elszakadtak egymástól, hogy ez nem igazán döntő tényező.

Mivel nemcsak az inflációs pálya, hanem a többi hazai makrogazdasági adat várható alakulása sem támasztja alá a hozamok mai szintjét, igazat kell adnunk annak az MNB-véleménynek, hogy a forint gyengülése és a hozamok emelkedése mögött nem hazai okok, hanem nemzetközi tőkeáramlási folyamatok húzódnak meg. Ebből kiindulva a kormány adórendszert érintő bejelentéseitől sem várunk érdemi hatást.

A nemzetközi trendek továbbra is abba az irányba tartanak, hogy a beszűkülő piacok a volatilitás csökkenése mellett egyre kisebb forgalmakat produkálnak. Tipikusan kitörés előtti helyzetet látunk. Az árak változékonyságának meredek csökkenése tehát senkit se tévesszen meg.

A hazai piac – sajnos – állatorvosi lóként produkálja az összes, fent említett tünetet. A forgalom erősen csökken, a volatilitással együtt, miközben az index beszűkülő csatornában csorog lefelé. Az intézményi befektetők továbbra is távol tarják magukat a piactól, ami annak az eredménye, hogy a nagy brókerházak többségénél alulsúlyozásra ajánlják a magyar részvényeket. Ez azt jelenti, hogy sokuknál egyszerűen nem szerepelnek az ajánlott portfóliókban. A Magyar Telekom az egyedüli, amely vételre ajánlható, de ezúttal – inkább csak rossz előérzet okán, semmint szakmailag is indokolhatóan – inkább kivárást ajánlunk a távközlési társaság részvényeit illetően is.

A fejlett piacokon és az egyéb feltörekvők esetében is kivárást javasolunk, mivel ma már olyannyira politikai síkra tolódtak a részvényárak alakulását befolyásoló tényezők, hogy a lehetséges kimeneteleket nem vagyunk képesek hitelt érdemlően előre jelezni.