November elején jár le az a határidő, amit a magyar agrárirányítás kapott az Európai Bizottságtól (EB), hogy magyarázatot adjon a mezőgazdasági üzemek korszerűsítésére, illetve a termelői csoportok támogatására kiírt pályázatoknál talált szabálytalanságokra. Az EB szeptember elején értesítette a magyar agrárirányítást, hogy vizsgálatai alapján azt vélelmezi: a magyar hatóságok „nem tettek mindenben eleget az uniós jogszabályok követelményeinek”. Egyben arról is tájékoztatta az agrár- és a pénzügyi tárcát, valamint a kifizetésekért felelős Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalt (MVH), hogy javasolhatja, vonják meg Magyarországtól az érintett agrár- és vidékfejlesztési támogatások egy részét, amennyiben a feltárt hiányosságok a kifizetési rendszerek igazgatását és a kifizetések ellenőrzését érintik.

Márpedig a jelek szerint erről lehet szó. Az uniós auditorok egyebek mellett azt állítják, hogy a gépbeszerzéseknél túlszámlázások történtek. Ez úgy fordulhat elő, hogy a termelők a támogatással megvásárolni kívánt gépet a referenciaárakat – azaz a legmagasabb, még támogatható beszerzési árakat – tartalmazó katalógusból választották ki. A tényleges beszerzési árat az MVH nem vizsgálta, az uniós ellenőrök viszont igen, és azt tapasztalták, hogy a megfizetett ár néha egyharmaddal is alacsonyabb volt a referenciaárnál. Ráadásul a magyar hatóságok az akták kezelésének egyszerűsítésére és az irodai papírmennyiség csökkentésére hivatkozva elegendőnek tartották, hogy a támogatás kifizetése iránti kérelemre csupán a számlák néhány adatát írják rá, a számlamásolat csatolását nem tartották szükségesnek. Még a helyszíni ellenőrzések esetén is csak a legfontosabbnak ítélt két számlát ellenőrizték, s ha azokat rendben találták, a többit akkor sem vizsgálták, ha a gazdálkodó több gép beszerzéséhez is igényelt támogatást.

Adminisztratív lazaságra utal az is, hogy az uniós auditorok találkoztak olyan esettel, amikor hiányzott egy, a támogatási kérelemhez elengedhetetlen igazoló okmány, és ezt a magyar hatóság a saját ellenőrzése során nem vizsgálta. Előfordult, hogy a támogatást igénylő nem vezetett nyilvántartást az állatállományról, és hogy nem lehetett megállapítani, kiterjedt-e a magyar hatóságok ellenőrzése arra, valójában mekkora területet birtokol a gazdálkodó. Az uniós részfinanszírozással meghirdetett gépbeszerzésekre 2007-ben összesen 41,5 milliárd forintnyi igényt hagyott jóvá az MVH, az idén nyáron újra megnyitott géppályázatokra pedig 30 milliárd forintot különítettek el. Margittai Miklós, az MVH elnöke a HVG érdeklődésére nem kívánta kommentálni a brüsszeli auditorok megállapításait, arra hivatkozva, hogy dolgoznak a válaszokon, és megpróbálják megvédeni eljárásukat. Így az sem tudható, hogy az idén meghirdetett gépbeszerzési pályázatoknál az MVH változtatott-e azon a gyakorlaton, amit most Brüsszel kifogásol.

A termelői csoportok jogszabályellenes támogatását is említő jelentésben a várható szankciókat nem számszerűsítik, ezek azonban szakértők szerint bőven meghaladhatják az EB által néhány hete kiszabott 3,6 milliárd forintos bírságot. Utóbbit az általa utalandó közvetlen támogatásból tartja majd vissza Brüsszel. A magyar agrárirányítás részletfizetést kér az EU-tól, hogy az ne egyszerre, hanem három év alatt vonja le a büntetést. A szankciót a 2004-ben és 2005-ben igényelt közvetlen kifizetések, azaz területalapú támogatások szabálytalanságai miatt rótta ki az EB. A büntetés mértékét eredetileg 9,6 milliárd forintban határozták meg, ezt sikerült a tárgyalásokon 3,6 milliárdra lefaragni – mondta a HVG-nek Margittai.

© Fazekas István

A tavaly nyáron nyilvánosságra került jelentésben szereplő megállapítások szerint (HVG, 2008. július 19.) az úgynevezett mezőgazdasági parcellaazonosító rendszer (mepar) hiányosságai és az állatnyilvántartási adatbázis kontrolljának elégtelenségei szúrtak szemet az uniós auditoroknak. A mepar egyébként, nevével ellentétben, nem parcellákat, hanem azoknál nagyobb egységeket, a valamilyen fizikai határral – például úttal, erdővel – körülvett blokkokat képes azonosítani, amelyeken belül általában több parcella van. A támogatásokat igénylő gazdák a légi felvétellel készült blokktérképeken maguk jelölik be, szerintük hol és mekkora parcellára jár nekik a területalapú dotáció.

A 3,6 milliárd forintos szankció nagy része abból adódik, hogy Magyarországon 1,5 millió hektár termőterület úgynevezett osztatlan közös tulajdonban van – magyarázta a HVG-nek Margittai –, ami az auditorok számára ismeretlen földbirtoklási forma. Ahol az egy parcellán belüli tulajdonosok összességében nagyobb területre igényelnek támogatást, mint amekkora maga a tábla, ott azonnal kibukik a túligénylés. Ahol viszont nem mindegyik tulajdonos kérte a támogatást, és az összes igény kevesebbre szólt, mint a terület 100 százaléka, ott csak a helyszíni ellenőrzésen derülhet ki, ha valamelyik gazda több támogatást hívott le, mint amennyi neki jár. Margittai szerint az MVH utólagos vizsgálatai bizonyították, hogy az ilyen esetek összegszerűen nem jelentettek nagyobb túligénylést, mint amikor 100 százaléknál többet próbáltak volna lehívni a gazdák; jórészt erre hivatkozva sikerült elérni az eredetileg kiszabott bírság csökkentését.

KELEMEN ZOLTÁN