A tekintélyes londoni üzleti napilap mai számának cikke Bayer Mihály 76 éves pécsi nyugdíjason keresztül mutatja be, hogy milyen irigylésre méltó is lehet a magyar nyugdíjasok helyzete még a gazdagabb országokban élő társaik számára is. Chris Bryant, a cikk szerzője valamelyik budapesti pályaudvaron (írásában központi vasútállomásnak nevezi) botlott a visszavonult csőszerelőbe, akinek takaros bőrtáskájában némi kenyér lapult, mivel Bayer úr nem engedheti magának a drága fővárosi éttermeket, s bár gazdagnak nem mondható, anyagi helyzetét sokan irigyelhetik még a jómódú államokban is. 

Bayer Mihály ugyanis havonta 75 ezer forint nyugdíjat kap, ingyenes egészségügyi ellátás jár számára és támogatják a gázszámláját is. A Financial Times szerint Bayer úr azonban – sok magyar honfitársához hasonlóan – kezdi megérteni a gazdasági válság komolyságát és annak lehetséges hatását a nagyvonalú magyar szociális rendszerre, amelynek köszönhetően viszonylag jól él, amióta 56 évesen – egészségügyi okokból − korengedményesen nyugdíjba ment.

A lap szerint Magyarország nagy teljesítményt mutatott, amikor 2006-ban nekifogott, hogy lefaragja a tarthatatlanul magas 9,2 százalékos államháztartási hiányt, amely tavalyra már 3,9 százalékra süllyedt. A Financial Times szerint ez azért is bámulatos vívmány, mert mindezt a nyugdíj- és a szociális rendszer strukturális reformja nélkül érte el a kormány. A nyugdíjrendszer és a szociális ellátások átalakítása ugyanis egészen mostanáig lehetetlennek bizonyult Magyarországon, ahol az emberek a kommunista érában úgy nőttek fel, hogy még ma sem akarnak megszabadulni az állami gondoskodás gondolatától.  Csakhogy 2008 októberében Magyarország arra kényszerült, hogy 20 milliárd eurós hitelt kérjen a Nemzetközi Valutalaptól. 

Ezzel kapcsolatban a lap Bajnai Gordon miniszterelnököt is idézi, aki szerint a válság olyan szempontból jól jött az országnak, hogy ráirányította a figyelmet a repedésekre a falon.  A Bajnai-kormány eltörölte a 13. havi nyugdíjat és a nyugdíjkorhatár 2012-től kezdve fokozatosan 62-ről 65 évre emelkedik.  Ráadásul a korábbi svájci indexálás helyett a nyugdíjak emelkedését a bruttó hazai össztermék növekedéséhez és az inflációhoz is kötik.  Emellett csökkentették a családtámogatási ellátásokat. Ezáltal nemcsak a kiadásokat mérsékli az állam, hanem egyben gyarapítja az aktív munkaerő táborát, amellyel kapcsolatban Magyarország nagyon rosszul áll: a 3 millió magyar nyugdíjas közül sokan a jelenlegi nyugdíjkorhatár alatt mentek nyugdíjba, 2002 és 2007 között átlagosan 59,7 évesen, ami a legalacsonyabbnak számít az OECD-országok között. Részben ez vezetett az OECD-átlaghoz képest 10 százalékkal alacsonyabb, 57 százalékos foglalkoztatási szinthez.

A cikk Barcza Györgyöt , a K&H elemzőjét is idézi: „Nem csak az elérhető állások számán múlik a dolog, hanem a hajlandóságon is. Ha a minimálbér túl közel van a potenciális szociális segélyhez, akkor minek dolgozzanak az emberek?”  Balassy László, a Citibank ügyvezetője is úgy nyilatkozott, hogy nagyon sok mindent kell még tenni az emberek motiválása érdekében, hogy a segély helyett a munkát válasszák. A bankvezér szerint a kormányzat egyelőre még a fordított utat támogatja.

Vagyis nem csak fiskális lépésekre, hanem legalább annyira kulturális változásra is szüksége van Magyarországnak − vonja le a konkluziót a lap.