Völner Pál kifejtette: bízik a megállapodásban, hogy ne csak miniszteri diktátum határozza meg az árakat, hanem a szolgáltatók részéről is elfogadható legyen az a fajta árképzés, amit az NFM tervezett.

A minisztérium terveinek célja, hogy ne növekedjenek a lakossági terhek, tehát az egyetemes szolgáltatók ne emeljenek árat. Ehhez kerestek olyan módozatokat, amelyek a szolgáltatók költségeinek a csökkenésén keresztül lehetővé is teszi azt, hogy a szolgáltatóknak ne kelljen árat emelniük. Azaz ne legyen gázáremelés, de a szolgáltatók se legyenek veszteségesek.

A gázárnál két kedvezőtlen hatás érvényesül: az egyik a kőolajár, illetve a kőolaj árához kötött gázár képzés, amely az emelkedő kőolajárak miatt általában kedvezőtlen, a másik pedig a dollár/forint árfolyam, amelynek a megingásai szintén befolyásolják a beszerzési árak miatt a gáz bekerülési költségét - hívta fel a figyelmet Völner Pál.

Az államtitkár szerint ebben az irányban kell tehát eljutni addig, hogy - mivel a gáz világpiaci ára jelenleg alacsonyabb, mint a hosszú távú szerződésekben biztosított gáz ára - a különböző forrásokból beszerzett gázok esetében egy olyan ármix képződjön, amely átlagosan alacsonyabb beszerzési árat tesz lehetővé, mint a hosszú távú szerződésekben foglalt ár.

Az NFM a tárgyalásokon felvetette a lehetőségét annak – mondta az államtitkár –, hogy a szolgáltatók jelezzék, milyen költségcsökkentési lehetőségeket látnak, adott esetben jogszabályváltozás révén. A tárgyalópartnerek ennek kapcsán egy 33 pontos javaslatot tettek le az asztalra, a pontok jó része akceptálható is. Az NFM reményei szerint ezek a változások a szolgáltatók költségeit úgy csökkentik, hogy a fogyasztók felé kedvezményt tudnak érvényesíteni, így az ár nem módosul.

Elképzelhető például, hogy nyugati irányból alacsonyabb árú gázt szerezzenek be Magyarországra. Az ezt biztosító vezeték használatáról az NFM igyekszik megállapodni a gáz-nagykereskedővel, az E.On-nal, amely így a szolgáltatóknak alacsonyabb áron biztosíthat gázt, mint a hosszú távú szerződések alapján.

Az államtitkár kitért arra is, hogy a nemfizető fogyasztóknál – miként a szolgáltatók szeretnék – ne 90 nap, hanem 60 vagy akár 45 nap lehessen a "kikötés" határideje, mert ezzel el lehetne érni, hogy a hátralékosok minél hamarabb kifizessék tartozásaikat. Az államtitkár szerint azt kell megvizsgálni, hogy ezekben az esetekben hogyan tudnak eljárni, hogyan lehet szavatolni a minimális szolgáltatást, alternatív fűtési, illetve melegvíz szolgáltatást. Megoldás lehet akár a kártyás mérő felszerelése, illetve egyfajta szociális támogatás a helyi önkormányzatoktól vagy az illetékes hatóságoktól – véli Völner Pál.