Átlagos életkora alapján aktív pályája végén jár az a cégvezető generáció, amelyik a rendszerváltás környékén indította el vállalkozását, ez pedig Magyarországon is szükségessé teszi a hagyományozási és vagyonátadási szabályok felülvizsgálatát. Reális igény, hogy az apa fiának csak feltételekkel adja át a vállalkozást – diplomához, életkorhoz, gyakorlathoz kötve –, de Magyarországon ezeket a megoldásokat a szabályozás nem ismeri. Ugyanakkor az is előfordulhat: az utódoknak kell megakadályozniuk, hogy az alapítója feladja vagy elherdálja a céget, és ehhez a jogszabályok által rögzített eszközökre van szükség.

„A családi vállalkozások számára sürgető a cégátadás szabályozásának felülvizsgálata, mivel a következő években tömegével kerülhet sor a vállalkozások családon belüli utódlására. A rendszerváltás körül alapított cégek vezetői néhány éven belül elérik a nyugdíjas kort, és szeretnék átadni a vállalkozás irányítását a következő generációnak” – hangsúlyozta Rudas László, a Felelős Családi Vállalkozásokért Magyarországon Egyesület elnöke.

A családi vállalkozások súlya a magyar gazdaságban jelentős: a hazai termelés 50-60 százalékát adják, míg a foglalkoztatottak közel fele tartozik ehhez a körhöz. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy egy-egy szektorban vagy régióban jelentős foglalkoztató és még magyar tulajdonban lévő vállalat működésében a generációváltás ne okozzon olyan törést, amely ezeknek a vállalatoknak a jövedelmezőségét, foglalkoztatási képességét veszélyeztetné. A generációváltás zökkenőmentes kezelésének egyik jól bevált eszköze a magánalapítvány, amely önálló jogi személyiség, így tulajdonolhatja a családi vagyont, ugyanakkor az alapítványi formából fakadóan egy meghatározott célra rendelt vagyontömeg is egyben. Az alapítványi célok rugalmasan alakítható rendszere a jelenlegi magyar örökösödési jog által szabott keretnél jobban szabályozhatja a vagyonátadás módját, menetét és feltételeit.

„A magánalapítvány létrehozásával az alapító család saját értékrendje mentén alakíthatja ki az alapítvány szabályzata által a tulajdonjogok gyakorlásának módját fokozatosan és szabályozottan, ez pedig az átadást is megkönnyíti. A tulajdonosi érdekképviselet így szükség esetén függetlenedhet a család aktuális kompetencia hiányaitól és viselkedési nehézségeitől, s azt akár hosszú távú megbízással nem családtag, de profi szakértők vihetik tovább szigorú feltételek között. Ez a forma támogatja, hogy a legkulturáltabban és a leghatékonyabban zajlódjanak le a tulajdonok és értékek felelős átadásának folyamatai. Ugyanakkor sokrétű stabilizációs szerepe is van” – véli Kürti Tamás, az egyesület alelnöke.

A Felelős Családi Vállalkozásokért Magyarországon Egyesület álláspontja szerint a Polgári Törvénykönyv passzusai szólhatnának erről a lehetőségről viszonylag nagy szabadsággal, a legfontosabb kereteket lefektetve. A magánalapítványnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy családi vállalatok tulajdonosaként működjön az alapítványalapító okiratában előre meghatározott, több generáció időtávjára vonatkozó szabályok szerint.

„Várakozásaink szerint a magánalapítványi rendszer bevezetése azt eredményezné, hogy számos magyar családi vállalat alapítótulajdonosa is magánalapítványba helyezné át cége tulajdonjogát, amellyel az ország adóbevételhez jutna, és ami még fontosabb, hosszú távon állandó gazdasági struktúra kialakulását segítené elő” – fejtette ki Varga Szabolcs, az egyesület vagyontervezési fórumának vezetője.

Ausztriában a magánalapítványi rendszer bevezetését követően a családi tulajdonban lévő jelentős cégek tömegesen kezdték használni ezt a hosszú távú tervezésre alkalmas jogintézményt, sőt, a külföldi hasonló megoldásokat is erre cserélték le. Jelenleg 3200 magánalapítvány működik az országban, amelyek mintegy 60 milliárd eurós vagyont kezelnek.