A felügyelet honlapján közölt adatok szerint 17 magánnyugdíjpénztár közül 11 ért el pozitív reálhozamot, 6 kassza reálhozama negatív volt. (A 18. kassza, a Generali Magánnyugdíjpénztár 2008-ban alakult.)

A legmagasabb 13 éves reálhozamot az Életút érte el (1,72 százalék), őt a Postás (1,46 százalék), majd a Villamos nyugdíjpénztár (1,09 százalék) követi.

Pozitív a 13 évi reálhozama az Allianznak (0,33 százalék), az Aranykornak (0,05 százalék), az Axának (0,06 százalék), a Dimenziónak (0,35 százalék), az ING-nek (0,63 százalék), az MKB-nak (0,51 százalék), az OTP-nek (0,44 százalék) és a Vasutas magánkasszának (0,41 százalék) is.

A két legrosszabb eredményt felmutató magánkassza az Évgyűrűk (-3,70 százalék) és a Quaestor (-2,34 százalék). Negatív reálhozamot könyvelt el az elmúlt 13 évre a felügyeleti számítások szerint az Aegon (-1,21 százalék), a Budapest (-1,52 százalék), az Erste (-1,66 százalék) és a Honvéd is (-1,83 százalék). A felügyeleti számítások a PSZÁF tájékoztatója szerint részben becsült adatok alapján, a pénztári tagok által teljesített összes befizetés figyelembevételével készültek, a működési és likviditási alapra történt levonásokat is a hozamkalkuláció alapját képező bevételeknek tekintve. E módszernek az a logikája, hogy ezeket a levonásokat is a hozamot csökkentő költségként ismeri el.

A PSZÁF a módszertannal kapcsolatban megjegyzi, hogy az általa közölt számítások eredménye több oknál fogva is eltérhet a pénztárak által számított hasonló adatoktól. A pénztárak – törvényi kötelezettségük alapján – a fedezeti alapba kerülő befizetésekre számolnak és közölnek tízéves hozamrátákat, tehát a működési és likviditási célú levonásokat nem veszik figyelembe. A pénztári számítások a nominális hozamrátákat napi hozamráták szorzataként határozzák meg, mellyel szemben a felügyeleti számítás a bevételeket negyedéves összesítésben veszi figyelembe.

Eltérő a reálhozam-ráták számításához használt defláció módszere is. A szokásos számítási módszer a pénztárak által kalkulált nominális hozamrátákat egyetlen, az éves inflációs ráták mértani átlagaként képzett inflációs adattal deflálja. Ezzel szemben a felügyeleti számításban valamennyi negyedév bevételi adatához a megfelelő időszakra vonatkozó inflációs ráta társul, vagyis az inflációs hatás a súlyozott átlag elvét követve határozódik meg.

További eltérés forrása lehet, hogy a PSZÁF számítása a pénztárak egészére nézve határoz meg hozamrátákat, szemben a pénztárak gyakorlatával, amelyben hasonló számítások egyes elkülönült portfóliók hozamteljesítményére vonatkozóan készülnek.