A parlament elfogadta az új, a jelenleginél rövidebb, a részletszabályokat mellőző, közbeszerzési törvényt. A Közbeszerzések Tanácsának neve Közbeszerzési Hatóságra változik, de azt egy módosító indítvánnyal nem kormányhivatalként határozzák meg, hanem az Országgyűlés alá rendelik.

A törvényt a Ház 250 igennel, 88 nem ellenében szavazta meg hétfőn. A jogszabály bevezetőben kiemeli, hogy az ajánlatkérők, illetve a gazdasági szereplők - az ajánlattevők - jóhiszeműen, tisztességesen kötelesek eljárni, és a jogaikat csak rendeltetésszerűen gyakorolhatják. Közbeszerzést lehet, illetve kell kiírni árubeszerzésre, építési beruházásra, szolgáltatás megrendelésére, továbbá építési- és szolgáltatási koncesszióra. Nem kell alkalmazni a törvényt azoknál a beszerzéseknél, amelyek az ország biztonságát érintik.

A közbeszerzés értékének vagy az uniós, vagy pedig a nemzeti értékhatárt kell elérnie, ez alatt nem kötelező az ajánlati felhívás közzététele. Az előbbit az Európai Bizottság teszi közzé, míg a nemzeti értékhatárt a mindenkori költségvetési törvény tartalmazza. A kormány az általa felügyelt területeken központosított közbeszerzést rendelhet el, és az Egészségbiztosítás Alapból finanszírozott szervezeteknél is alkalmazható a központosított közbeszerzés. Az ajánlatkérőknek a hirdetményeket elektronikus úton kell megküldeniük a Közbeszerzési Hatóságnak. Az ajánlatkérők a szerződés teljesülésétől számított öt évig kötelesek megőrizni a közbeszerzések dokumentumait.

A törvény részletezi az uniós és a nemzeti értékhatárt meghaladó eljárások típusait, illetve azok részletszabályait is tartalmazza. Például az ajánlatkérő kiírhatja a közbeszerzést akkor is, ha ahhoz támogatásból igényelt forrást, de erre a felhívásban fel kell hívni az ajánlattevők figyelmét.

A közbeszerzési törvények örök témája az, hogy mennyi pénzt kérhet az ajánlatkérő a dokumentációért. Az új törvény a dokumentáció előállításának és az ajánlattevők részére történő eljuttatásának a költségét határozza meg alapnak. Visszajár a dokumentáció ellenértéke akkor, ha az ajánlatkérő visszavonja a felhívást, ha az eljárás eredménytelen, vagy pedig ha az ajánlatkérő az ajánlati kötöttség végéig nem hirdet eredményt.

Nem lehet ajánlattevő az, aki 2010. szeptember 15. után kötött szerződés alapján az alvállalkozójának a szerződött díj több mint 10 százalékával tartozik, vagy a fizetési késedelme meghaladja a 15 napot. Ugyancsak kizárt az ajánlattevők sorából az, aki korábbi közbeszerzésen hamis adatot szolgáltatott. Az ajánlatok értékelési szempontjai a régiek: vagy a legolcsóbb, vagy pedig az összességében legelőnyösebb ajánlat lehet a nyertes. 

A törvény három esetet sorol fel a közbeszerzési törvény hatálya alá tartozó szerződések semmisségére. Ezek: ha mellőzték a kötelező közbeszerzést, ha hirdetmény nélküli tárgyalásos szerződést folytattak le, holott nem álltak fenn annak a feltételei, végül pedig ha a szerződéskötési moratórium alatt kötötték meg a szerződést.

A jogorvoslati beadványokat továbbra is - három biztosból álló tanácsban - a Közbeszerzési Döntőbizottság (KDB) bírálja el. A döntőbizottság előzetes döntéshozatalt kérhet az Európai Bíróságtól. A jogegység biztosítására a valamennyi biztost magába foglaló összkollégium működik a KDB keretében. A döntőbizottság határozatai ellen jogorvoslattal lehet élni a bíróságnál.

A végszavazás előtt az alkotmányügyi bizottság kormányhivatalból az Országgyűlés alá rendelt szervezetként határozta meg a Közbeszerzési Hatóságot, amely a Közbeszerzések Tanácsának utódja lett. Az indok az, hogy a kormány maga is aktív szereplője a közbeszerzési piacnak, így a felügyelő szervezet nem járhatna el pártatlanul, ha kormányhivatalként működne. A Közbeszerzési Hatóság keretében működik ezután a Tanács, amely továbbra is az állam, az ajánlatkérők és az ajánlattevők képviselőiből áll. A Tanács választja meg a Hatóság elnökét, mégpedig öt évre.