hvg.hu: Magyarországon jól csengő nevű borászat munkatársa panaszkodott itt, hogy a magyar borok eljutását külföldi vásárokra, szakkiállításokra adminisztratív lépésekkel akadályozzák, míg – szerinte – mi „beengedjük a konkurenciát”, a Budavári Borfesztiválon is tizennégy ország borait lehetett kóstolni. Szerinte ezzel csak saját helyzetünket rontjuk.

Simon Péter: A bordeaux-i borkiállításon – amelyik az egyik legismertebb Európában – ott voltunk egy standdal, a Bormarketing Alap támogatásával, negyvenmillió forintért. A termelők jelképes – százezer forintos áron tudtak volna megjelenni, ehhez képest lasszóval kellett fogni őket, például a villányi borvidékről egyetlen szereplő volt, és többen jelezték, hogy köszönik, de nem érdekli őket e lehetőség. Így nehéz. Abból valóban van egy szakmai vita, hogy az ázsiai piaccal mit kezdjünk, hány kiállításon legyünk ott mondjuk, de idén az Agrármarketing Centrumhoz is lehetett pályázni ilyeneken való részvételre, tehát a lehetőség meglenne.

hvg.hu: A bort hagyományosan versenyképesnek tekintjük külföldön is, de a magyar bor mennyiségében, és most már árában is nehezen tud versenyezni az egyébként jó minőséget képviselő tömegborokkal, reduktív borokkal, amiket másfél-két euróért is meg lehet már vásárolni külföldön.

S. P.: Másfél-két euróért ráadásul már nem csak tömegborok, nem csak reduktív borok vannak, hanem ezért a pénzért (ez exportárat jelent, vagyis a tagállami áfát, jövedéki adót, kereskedelmi árrést még ráteszik), már nagyon jó borokat is lehet kapni. De öt euró fölött már az egész világon nagyon nehéz jelentősebb mennyiségben (konténer számra) bort eladni. Mi sokáig abban a hitben éltünk, hogy a jó minőség túlárazható, sajnos nem így van. A bort is napi fogyasztási cikknek kell tekinteni, az átlag vásárló nem csak idehaza, egész Európában sem túl képzett a borokat illetően, és nem is hajlandó mélyebben a zsebébe nyúlni érte.

Nagyítás-fotógalériánkhoz kattintson a képre!

Stiller Ákos

hvg.hu: De az igazán magas minőséggel sem vagyunk versenyképesek?

S. P.: Ha luxuscikké pozicionálunk egy borfajtát, akkor az ajándéktárggyá változik, amiből viszont értékelhető mennyiséget nem lehet eladni.

hvg.hu: A boron kívül más olyan termékek, amikre idehaza nagyon büszkék vagyunk, és nemzetközileg is ismertnek tartjuk őket (mangalica, szürkemarha) mennyire versenyképesek valójában?

S. P.: Erre szokták mondani, hogy „országszerte világhírű”. Ezek a termékek nem annyira ismertek, mint amennyire mi szeretnénk. De persze ezeknek a termékeknek a nemzetközi szintű ismertté tételét nem várhatjuk csak maguktól a termelőktől, ehhez állami szerepvállalás szükséges. Ezt hívják közösségi marketingnek, ami a versenyszabályok figyelembe vételével segít egy-egy termék népszerűsítésében.

hvg.hu: Mennyire bíznak a fogyasztók a magyar élelmiszerekben?

S. P.: Alapvetően bíznak, egy-két példát leszámítva biztonságos a magyar élelmiszer, és az élelmiszer-hatóságok is alapvetően jól végzik a dolgukat. Például amikor Bordeaux-ba utaztunk egy élelmiszervásárra, a reptéren kint volt egy nagy plakát, hogy „Amennyiben ön Angliából jött, Kent környékéről, fertőtlenítse lábbelijét, és a magával hozott élelmiszert dobja ki” – a brit állategészségügyi hatóság ugyanis össze sem hasonlítható a magyarral. Persze a magyar fogyasztók ár-érzékenyek, és bizonyos piaci kategóriákban a magyar termelők nem tudják előállítani az idehaza szükséges mennyiséget a megfelelő ár-érték arányban előállítani.

hvg.hu: Melyek ezek a szegmensek?

S. P.: Néhány héttel ezelőtt tárgyaltam például az egyik nagy áruházlánc beszerzési vezetőjével, és ő mondta, hogy megfelelő mennyiségben Magyarországról sajtból csak trappistát tud beszerezni. Persze kiváló sajtok vannak, de sajnos egyikből sem áll – reméljük ez változik majd – olyan mennyiség rendelkezésére, amivel egy ilyen lánc európai hálózatába beszállhatnánk.

Nagyítás-fotógalériánkhoz kattintson a képre!

Stiller Ákos

hvg.hu: Körülbelül 540 kiállító van az OMÉK-en, ezek közül hányan tudnak nemzetközi szinten is versenyképes termékkel megjelenni?

S. P.: Negyvenen mindenképpen vannak. Például a Termelő és Értékesítő Szövetkezeteket (TÉSZ), amelyek már összefogják a termelőket és az élelmiszerpiacon is hatékonyan tudnak megjelenni, van olyan TÉSZ például, amelyik Svájcba szállít. Persze az is igaz, hogy az európai élelmiszerpiacon a vám helyébe az élelmiszer-biztonsági előírások léptek, a termelők nagyon figyelik egymást, hogy melyik konkurensnél találnak bármilyen hibát, például vegyszermaradványt, aminek felhasználásával igyekeznek legyőzni ellenfeleiket. Ezért minden ilyen integrátor saját maga ellenőrzi magát, ez adott esetben lét-nemlét kérdése. Csak az tud tartósan a piacon maradni, aki erre nem sajnálja a pénzt.

hvg.hu: Van olyan termék, termékcsoport, ami még kevésbé ismert, akár idehaza is, de a következő években nemzetközi szinten is sikeres lehet?

S. P.: Érdekes termékek például a kézműves sörök. Jelenleg a sörpiacot még a nagyok uralják, egy százalékos résen osztoznak egyelőre a kézműves sörfőzők, de így is nagyon különleges sörök vannak, és lehetséges ezt a részarányt növelni, ha ismertté tesszük, hogy – habár borissza nemzetnek tartjuk magunkat – jó minőségű, érdekes söröket is tudunk készíteni, például cseresznyés, vagy szilvás sört.