Az iparilag fejlett G20-as államok vezetőinek november eleji találkozóján alapvetően eldőlhet, hogy milyen irányban halad tovább a világgazdaság, ám kedvező előjelnek tekinthető, hogy az euróövezeti vezetők, vélhetően amerikai és ázsiai politikusok figyelmeztetésére is hallgatva belátták, hogy milyen súlyos a helyzet - mondta Nick Beecroft, a Saxo Bank vezető piacelemzője, aki emlékeztetett rá, hogy Barack Obama amerikai elnök, és ázsiai politikusok is felhívták több euróövezeti vezető figyelmét arra, hogy az euróövezeti adósságválság az öreg kontinensen kívül is súlyos problémákat okoz.

A szakember elmondta, a pénzintézet negyedik negyedévi előrejelzésében három lehetséges forgatókönyvet lát az elkövetkező időszakra. A legvalószínűbb, 65-70 százalékos eséllyel bekövetkező változat szerint az euróövezeti vezetők megállapodnak az adósságválság kezeléséhez szükséges radikális lépésekben. A piacok által is szorgalmazott forgatókönyv szerint tovább növelik az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) erejét, a bankok feltőkésítésére kerül sor, miközben Görögországban rendezett államcsődöt hajt végre. Mindezt a november eleji G20-as csúcson jelenthetik be - mondta az elemző.

Beecroft szerint 20-25 százalék eséllyel a "Válság 2,0" jöhet el, amikor is nincs európai megállapodás, a befektetők pedig egyszerűen nem finanszírozzák tovább a bajba jutott államokat. Ekkor - a határozott döntéshozói fellépésének hiánya miatt is - összeomlanak a piacok, a bankok jelentősen csökkentik eszközállományukat, ami ellenben az adósságszintek radikális visszaeséséhez vezet. Kifejtette: "borzalmas 2-3 év következne be, de megfelelő alapokat hozna létre az elkövetkező 10-20 év növekedéséhez".

A harmadik forgatókönyv, a "japanizálódás" 10 százalékos eséllyel történhet meg, amikor is nincs ugyan markáns euróövezeti megoldás, ám a piacok sem omlanak össze. "Ilyen esetben a világgazdaság élőhalottá válna" - fogalmazott a közgazdász. A monetáris politika szerepével kapcsolatosan Beecroft elmondta, a legvalószínűbb változat esetében a központi bankok világszerte folytatnák mennyiségi enyhítési programjukat. Az Európai Központi Bank (EKB) is kivenné a részét a gazdasági válság kezelésében, vélhetően az EFSF erejének tőkeáttételes növelésével. A szakember hangsúlyozta, hogy ehhez az kellene, hogy az euróövezeti tagállamok vezetői "elvégezzék saját feladatukat", amire már Jean-Claude Trichet, az EKB távozó elnöke is számtalanszor felhívta a figyelmet.

A közgazdász szerint az EKB az év végéig hátralevő két kamatdöntő ülésén összesen 50 bázisponttal 1,00 százalékra mérsékelheti irányadó kamatlábát, s ezzel az új elnök, Mario Draghi is üzenne, hogy hajlandó segíteni a válság megoldásában.

A megszorítások és a költségvetési kiigazítások politikai kockázataira vonatkozó kérdésre Beecroft elmondta: most változás következett be az euróövezeti színtéren. "Természetes, hogy amikor közvélemény-kutatók megkérdezik a németeket, hogy akarnak-e több pénzt adni Görögországnak, a válaszadók többsége nemmel válaszol, de ugyanúgy nemmel válaszolnak arra a kérdésre is, hogy ki akarnak-e lépni az euróövezetből" - fogalmazott a szakember.  Hozzátette: most van arra politikai lehetőség, hogy a német, francia és holland politikusok amellett kampányoljanak, hogy érdemes az euróövezetben maradni, hogy óriási gazdasági hátrányai lennének az euróövezet felbomlásának.

A pénzpiacok szabályozásáról, a válság tanulságainak levonásáról szólva kiemelte, a két valószínűbb forgatókönyv más-más jövőképet vetít. Az elsődleges változat szerint a valódi pénzügyi reformokat elhalasztják, és a bankrendszer folyamatos szóbeli felelősségre vonása igenis negatív következményekkel jár.  A "Válság 2,0", a pénzpiaci összeomlás azonban hozhat radikális változásokat, így a bankrendszer visszatérhet valódi funkciójához, azaz, hogy pénzt közvetítsen a társadalomban a megtakarítóktól a beruházók felé - magyarázott a közgazdász, aki megjegyezte, hogy utóbbi forgatókönyv valóban katartikus volna.

A magyarországi devizahitelezés elszabadulásával kapcsolatosan Beecroft elmondta: ez nagyon markáns példa a társadalmilag elfogadhatatlan banki működésre, szerinte a hitelesek többsége nem tudhatott a devizahitelezés kockázatairól, többségük vélhetően életében nem látott egy frank/forint árfolyamgörbét. "De ez nem magyar sajátosság, hasonló gyakorlatra volt példa az Egyesült Királyságban is a 90-es években, amikor sokan vettek fel jenalapú kölcsönt" - mutatott rá a közgazdász, aki kiemelte, hogy az ilyen bonyolultabb pénzügyi termékek csak szofisztikált hitelesekhez illőek.

Beecroft szerint a bankok tevékenysége mellett a szabályozói oldalnak is felelősséget kell vállalnia a történtekért. Egyértelmű, hogy nem vizsgálták, hogy helyénvaló-e ilyen termékeket értékesíteni - jegyezte meg a közgazdász. A Saxo Bank elemzésében éves szinten 3,8 százalékos negyedik negyedévi világgazdasági növekedést jósol, az euróövezet 1,5 százalékos, az Egyesült Államok 1,8 százalékos bővülése mellett.