Tetszik vagy nem a többi tagállamnak, a franciák és a németek nélkül nincs alku az Európai Unióban. Márpedig a legújabb – óráról órára változó – hírek szerint hiába halasztotta el Herman van Rompuy Európai Tanácsi elnök Párizs és Berlin nyomására egy héttel a csúcsot – most úgy néz ki, a plusz idő sem volt elég az immár Franciaország leminősítésével fenyegető euróövezeti adósságválság legyőzésére alkalmas tervek kidolgozásához.

A hvg.hu uniós diplomáciai forrásainak mentegetőzése szerint leginkább azért nem lehetséges a várva várt végleges megoldás elfogadása vasárnap, mert jelentős késéssel futottak be az Európai Tanácshoz a javaslatok konkretizálásához szükséges háttérszámítások és adatok.

Euró: csak ránk ne szakadjon!

AP

A franciák és a németek csütörtök délután közös nyilatkozatban tudatták, hogy a tervek szerint a válságra adandó átfogó javaslatokat vasárnap fogják megvitatni. A szükséges döntéseket azonban csak jövő szerdán, október 26-án fogadhatják el a második csúcstalálkozón.

Bevállalósak?

A francia-német nézeteltérés gyökere a jelenleg 440 milliárd eurós Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) kibővítésének mikéntjében rejlik. Az EFSF az övezeti országok garanciájával nyújt kedvezményes (diszkont) áron hiteleket a bajba jutott tagállamoknak.

Az eddig a portugál és az ír gazdaság megóvásához használt átmeneti krízisalappal kapcsolatban a franciák legnagyobb aggodalma, hogy sikerül-e gyorsan minél nagyobb léptékűre bővíteni az EFSF-et – a sajtórtesülések a héten már 2000 milliárd eurós keretről szóltak. Ebben a franciák vastagon érdekeltek lennének, miután a francia bankoknak jelentős kintlévőségei vannak a dél-európai bankok papírjaiban. A németek ezzel szemben a fogukat szívják, mivel eddig is ők voltak az EFSF legnagyobb befizetői.

Wolfgang Schauble németi pénzügyminiszter és Vitor Gaspar portugál pénzügyminiszter az ECOFIN gyűlésen

MTI / EPA

Amellett, hogy minden állam igyekszik a költségeit minimalizálni, figyelembe kell venni azt is, hogy egyes tagállamoknak romolhat a legjobb adósokat illető hitelminősítési besorolása (AAA), ahogy azt például a Moody’s hitelminősítő a héten Franciaországgal kapcsolatban megszellőztette.

A kellően robosztus krízispuffert azonban feltehetőleg nem lehet megúszni: különben a lassan két éve húzódó hitelválság nem csak az eddig bajba jutott görögöket, íreket és portugálokat nyomoríthatja meg, de olyan nagy euróövezeti gazdaságokat is, mint az olasz, a spanyol vagy akár a francia.

A belső döntési kényszert tovább fokozza, hogy egyre nagyobb a nemzetközi nyomás Európán. A minap az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama videokonferencián egyeztetett a francia és német kollégáival, akik újfent ígéretet tettek rá, hogy a november 3-4-i G-20 országok csúcstalálkozójára megnyugtató megoldással a kezükben érkeznek.

Intézkedések sora várható

A szakértők szerint a legégetőbb lépések szorosan kapcsolódnak egymáshoz – ahogy azt José Manuel Barroso, az Európai Bizottság (EB) elnöke is hangsúlyozta, amikor a csúcsra készített ötpontos tervét bemutatta az Európai Parlament előtt.

Az EU végrehajtó testületének terve – amely névtelen uniós források szerint 70 százalékban Berlin elképzeléseit tükrözi – végleges választ sürget a görögök problémájának megoldására, növelné az EFSF méretét, feltőkésítéssel készítené fel a bankokat a görög államadósság átvállalásából fakadó veszteségek leírására, erősítené az unió stabilitási és növekedési szabályait és az eddigieknél is mélyebb integrált gazdasági kormányzási kereteket fektetne le. “Hatodik pontként” csak érintőlegesen utalt Barroso az Európai Központi Bank kötvényvásárlási tevékenységének kiemelt szerepére.

Az EB-EKB-IMF trojka athéni tárgyalásainak sikeres lezárása után vasárnap zöld utat kaphat a görög kormánnyal tavaly májusban kialkudott 110 milliárdos hitelcsomag hatodik, 8 milliárd eurós részének jóváhagyása. Emellett jó az esélye, hogy elfogadják a bankok feltőkésítésre vonatkozó javaslatot a hétvégén.

Jean-Claude Juncker az Eurogroup elnöke és Christine Lagarde IMF vezér egyeztetnek az ECOFIN gyűlésen

MTI / EPA

A csúcstalálkozóra készült, a hvg.hu által megismert javaslattervezet szerint a bankoknak előbb saját erőből kellene megpróbálni megoldani tőkehelyzetük javítását, miután magasabb tőkearányt írnak elő a számukra. Akiknek nincs elég pénze, azoknak előbb a piacról, majd a kormányuktól kellene szerezniük tőkét. Az EFSF-ből pedig csak utolsó menedékként igényelhetnének segítséget a pénzintézetek.

Némi könnyebbséget jelent, hogy míg a bankokat védő tűzfal létrejöttét korábban az elemzők 275 milliárd euróra becsülték, a Nemzetközi Valutalap pedig 200 milliárd euróra, addig az EU szakértői szerint erre “alig 100 milliárd euró” elegendő. Utóbbi szám sajtóértesülések szerint a 27-ek kormányai számára is elfogadható, ám kérdés, helyesek-e az unió számításai.

Dráma itt és ott

Júliusban már volt egy ügylet, amikor a bankok a névértékhez képest 21 százalékkal alacsonyabb értéken cserélték le meglévő görög államkötvényeiket új kötvényekre, ezzel lenyelve 50 milliárdot Görögország adósságából. Most további leírás várható: az adósság legalább ötven (de lehet, hogy annál is magasabb) százalékáig. Ennek részletei (a bankok és az egyes országok szerepvállalása) még nincs kidolgozva, itt is nagy viták várhatók..

Az igazi görög dráma az EFSF kapcsán várható a dupla csúcson. A főként a franciák által támogatott ötletet, hogy az EFSF bankká alakuljon, és így az Európai Központi Banknál az általa vállalt garanciának a többszörösére is fedezetet szerezzen, az EKB és Németország is elveti, mert uniós szerződéseket sért.

AP

Egy másik elképzelés szerint az átmeneti krízisalap a piacokról is vehet majd kötvényeket, hogy némileg felverje az árat, ezzel támasztva keresletet a nehéz helyzetbe kerülő államok papírjaira. Ezen kívül szó van arról is, hogy az EFSF olyan garancialapként működne, amely az egyes tagország kötvénykibocsátásakor garanciát vállalna a kötvény értékének egy részére – harmadára vagy ötödére –, így az alapban lévő tőke három-ötször nagyobb “tűzerőhöz” is elég lenne.

A Reutersnek nyilatkozó elemzők szerint azonban ez kétszintű kötvénypiacot eredményezhet, vagyis a garanciával védett papírokkal kockázati felárral kereskednének a tőzsdéken, amely tovább mélyítené a hitelválságot.

Hab a tortán

Ami nyugodt időkben az Európai Unió állam- és kormányfőinek csúcstalálkozóinak fő fogása szokott lenni, ezúttal csak desszertként került az asztalra. A találkozó záródokumentum-tervezete szerint ugyanis az év végéig minden euróországnak be kellene illesztenie az alkotmányába az eladósodottság és a költségvetési hiány korlátozására vonatkozó szabályokat, hogy elejét vegyék a jövőbeni hasonló válságok kialakulásának.

A Van Rompuy tanácselnök elképzeléseit tükröző javaslatok szerint az EP által szeptember végén elfogadott “hatos csomagon” túlmenően szigorú gazdálkodási korlátok kozé szorítaná az unió az euróországokat. Utóbbiak a jövőben a tervek szerint évente kétszer külön is tartanának csúcstalálkozót. A nemzeti költségvetések megalapozásákor figyelembe kellene venni az EU által meghatározott növekedési előrejelzéseket, az általa felrajzolt makropályát és a fontosabb reformok előtt egyeztetnie kellene közösségi szinten is.