Gondoskodó munkaadó – Adjon-e lakáscélú támogatást a cég a munkavállalóinak?
Kedvező a lehetőség, de alaposan figyelni kell az előírásokra a belső szabályok kialakítására során.
Míg kormánya a túlélésért küzd, az elemzők azon törik a fejüket, vajon mi késztethette a görög kormányfőt arra, hogy egy ilyen komoly politikai hibát vétsen. A kiváló tárgyalási képességeiről is ismert Papandreu pánikot keltett, amikor hétfőn bejelentette, hogy népszavazást ír ki az október 27-re virradó éjszaka Brüsszelben az euróövezet országai és több száz bankár által gondosan kidolgozott mentőcsomagról.
"Nehéz ésszerű magyarázatot találni erre a lépésre" – véli Tanasszisz Diamantopulosz, az athéni egyetem politikatudományi tanára, aki szerint pszichoanalízisre lenne szükség ennek megértéséhez. "Amikor látta, hogy a kormánya összeomlik, talán teljesen felelőtlenül megpróbált mindent egy lapra feltenni: vagy magával rántja az egész politikai rendszert, sőt az eurózónát, vagy ő lesz a játék nagymestere, akárcsak a nagyapja és az apja, két karizmatikus miniszterelnök" – vélte az elemző.
Diamantopulosz megemlítette a 2009-es kormányra kerülése óta az adósságválság miatt Papandreura nehezedő, egymásnak ellenmondó nyomások okozta "fáradtság, illetve a fizikai és lelki ellenállóképesség problémáját" is. Jeórjiosz Szefercisz politológus, aki a hírek szerint közel áll a Papandreu-családhoz, e pókerhúzás két mozgatórugóját említi: az egyik pszichológiai, a pánik, a másik pedig politikai, a "legitimitás keresése", amelyre szükség volt ahhoz, hogy e csökönyös országra rákényszerítse az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap előírta szigorú gyógymódot.
Nehezen áll össze a kép a görög miniszterelnökről
AP
"Az, hogy a hazája elárulójának nevezték a pénteki tüntetéseken – amelyek miatt lemondták a nemzeti ünnepi felvonulásokat - erősen szerepet játszott ebben" – vélte Szefercisz.
Az amerikai anyától született és 1974-ig, az ezredesek diktatúrájának végéig külföldön élő Papandreu, akit hónapok óta "Brüsszel lakájának" vagy az "IMF stréberének" csúfolnak, egy nap kijelentette: "saját döntésre lett görög, nem pedig szükségből" – emlékeztet az elemző.
Szefercisz szerint Papandreunak nem volt választása, kénytelen volt szembenézni azzal, hogy ellenőrizhetetlenné válik a helyzet az országában. "Múlt pénteken, a szélsőbal és a szélsőjobb együtt fütyülte ki az utcán a kormányt, ez káoszhoz vezethetett volna egy olyan országban, ahol a közigazgatás már nem működik, és ahol a nép kétnaponta tüntet".
A görög képviselők "már nem léphetnek ki úgy az utcára, hogy ne sértegetnék őket", márpedig az újabb megszorító intézkedésekkel kapcsolatos kötelezettségvállalások teljesítéséhez a szocialista többségnek újabb áldozatokat kell lenyomni a nép torkán" – mondta Mihalisz Szpurdalakisz, az athéni jogi egyetem politikatudományi tanára. "Mindenütt nyugtalanság és harag van" – mondta. "Papandreu belegabalyodott ebbe."
A politikai zsákutcát csak tovább mélyítette a jobboldali ellenzék hajthatatlansága, amely egyfolytában elutasította Papandreunak a nemzeti egységre való felszólításait, s amelyet már saját európai politikai családja is felelőtlenséggel vádolt mindezért.
Antonisz Szamarasz, Papandreu konzervatív ellenfele csütörtökön egyébként jelezte, hogy beleegyezne egy "átmeneti kormányba" annak garantálására, hogy Görögország elfogadja az európai mentőcsomagot.
Mindenesetre Papandreu, aki évek óta a részvételi demokrácia híve, támogatást kapott európai baloldaliaktól és globalizációellenes politikusoktól, sőt, paradox módon a német konzervatív médiától és képviselőktől is, akik arra szólították fel Európát, demokratikusabban járjon el a döntéshozatalában.
Kövesse a görög válság és a G20 tanácskozás fejleményeit percről percre tudósításunkban!
