Akik most is rokkantnyugdíjasok, és nem rehabilitálhatóak, náluk nem változik semmi, az eddigiekkel azonos összegű támogatást fognak kapni.

Akik képesek az állam szerint újra dolgozni, a 28 500 forintot addig kapják, amíg nem találnak maguknak munkát. Természetesen ők el is helyezkedhetnek, sőt adott esetben kötelező lesz számukra közfoglalkoztatásban részt venni, melynek ideje alatt a rokkantsági ellátást nem kapják, hanem csak a közfoglalkoztatási bért.

A rendszer legnagyobb kérdése az, hogy számukra ténylegesen lesz-e munkahely, amelyet nem az állam biztosít nekik. A mostani gazdasági előrejelzések azt mutatják, hogy cégek nem számolnak munkahelyteremtéssel, azaz vagy a meglévő munkavállalókat szorítják ki a megváltozott munkaképességűek, vagy csak a közfoglalkoztatás marad számukra.

A változtatás másik problémája, hogy egzisztenciálisan lehetetlen helyzetbe hozza a megváltozott munkaképességűeket. Egészen mostanáig, akiket rehabilitálhatónak tartott az állam, és próbált plusz eszközökkel segíteni, azok rehabilitációs járadék címen átlag 73 000 forintot kaptak havonta. Azaz, amíg együttműködő volt valaki a hatóságokkal, és próbált elhelyezkedni, nem hozták egzisztenciálisan nehéz helyzetbe. A mostani változás azonban mintha azokat büntetné, akik szeretnének kitörni a helyzetükből, és ezért hajlandóak is együttműködni – olvasható az elemzésben.

Nehéz megbecsülni, mennyien lépnek ki önként a rendszerből, azaz nem jelentkeznek a felülvizsgálatra március végéig, és ezzel elveszítenek minden támogatást. A Policy Agenda szerint viszonylag kevesen lesznek ilyenek, mivel az elmúlt években, már többször átvizsgálták a rokkantnyugdíjasokat, így a visszaélők jelentős része kieshetett a rostán.

Azt is nehéz becsülni, hogy mennyi embert küldhetnek rehabilitációra. A Policy Agendánál úgy látják: 30-40 ezer embernél állapíthatják meg a rehabilitációs ellátást.