Az AXA Önkéntes- és Magánnyugdíjpénztárnál a pénztári vagyonkezelés során felmerült költségek jogszerűségének áttekintésére 2010-ben indított felügyeleti vizsgálat során, csakúgy mint a vizsgálat tárgyát képező, 2007 és 2010 közötti időszakban az alapkezelő jóhiszeműen, a mindenkori jogszabályi előírásoknak megfelelően végezte tevékenységét - közölte az AXA. A cég jelenleg vizsgálja a PSZÁF határozatát és később közli álláspontjának további részleteit - tették hozzá a közleményben.

A PSZÁF kedd reggel közölte, hogy 100 millió forint bírsággal sújtotta az AXA Magyarország Befektetési Alapkezelő Zrt.-t és egyúttal felszólította a pénztári vagyonkezelési jogszabályok betartására. A felügyelet közérdekű igényérvényesítés iránti pert is indít annak érdekében, hogy az AXA magánnyugdíjpénztárának volt és jelenlegi tagjai visszakaphassák a vagyonkezelő által tőlük jogsértően elvont költségeket.

Végel Dániel

A felügyelet célvizsgálatot folytatott le az AXA Önkéntes- és Magánnyugdíjpénztárnál a pénztári vagyonkezelés során fölmerült költségek jogszerűségének áttekintése céljából. A PSZÁF a pénztári vizsgálatot lezáró határozatában akkor megállapította: az AXA nyugdíjpénztára indokolatlan többletköltséget okozott magán-nyugdíjpénztári tagjainak az AXA alapkezelője által kezelt befektetési alapokban történt egyes befektetéseivel.

Az AXA nyugdíjpénztár által - a PSZÁF fenti határozatának végrehajtásaként - benyújtott intézkedési terv szerint, a nyugdíjpénztár által kimutatott jogtalan többletköltség 808 millió forint volt, amelyből azonban az AXA alapkezelője - az AXA nyugdíjpénztárának felszólítására - csak mintegy 158 millió forintot térített meg.

A PSZÁF az AXA alapkezelőjével szemben is célvizsgálatot folytatott le, amelyben a vagyonkezelői befektetések során alkalmazott egyes befektetési eszközök jellegét, a mögöttes eszközök sokszínűségét, a költségek különböző befektetők közötti megoszlását, s a méretgazdasági szempontokat ellenőrizte. Ezek alapján megállapította, hogy a vagyonkezelő többször közvetett befektetési eszközökbe – az alapkezelő által létrehozott, döntően a pénztár által lejegyzett, viszonylag kisszámú értékpapírt magába foglaló befektetési alapokba – helyezte el a pénztári megtakarításokat, noha az ugyanolyan befektetési összetételt megvalósító közvetlen befektetések lényegesen alacsonyabb költségűek lettek volna.