Feszültség és konfliktus a szervezetben – Hogyan kezelhető?
Az egészséges csapatműködés és az eredményesség szempontjából kulcskérdés, hogyan kezeli a cégvezető a konfliktusokat.
A kormánypárti országgyűlési képviselő azok közé sorolható, akiknek indítványait – akárcsak frakciótársáét, Rogán Antalét – rendre felkarolja az Orbán-kormány, így több mint valószínű, hogy javaslata a parlamenti szavazási fináléban a Fidesz és a KDNP fegyelmezett frakciójától is támogatást kap. Van tehát miért aggódnia az érintett 96 ezer vállalkozásnak – de fordulhat úgy a kocka, hogy a költségvetés gazdáinak is.
A minimális adminisztrációval járó eva előnye az egyszerűsége, kiszámíthatósága, hogy az adó előre jól belőhető, tervezhető, éspedig nemcsak az adózó szempontjából, hanem a költségvetés oldaláról is. Ennek fényében nem ártott volna némi magyarázat, mi lenne a célja az eltörlésnek. Koszorús módosító javaslatához fűzött nem egészen hatsoros indoklásában azonban egyetlen szó sincs arról, hogy mi a valódi ok.
Talán szocialista csökevénynek tekinti a honatya ezt az átalányadózást, amit a szocialista–szabaddemokrata többségű parlament 2003-tól tett lehetővé a kisebb árbevételű egyéni vállalkozók, bt-k, közkereseti társaságok és kft-k számára. Kezdetben azoknak volt módjuk evázásra – egyéb feltételek mellett –, akiknek a bruttó (áfával növelt) árbevétele nem haladta meg az évi 15 millió forintot. Az első években rendkívül vonzó, mindössze 15 százalék volt az adó mértéke, amivel a vállalkozó az áfát, a személyi jövedelemadót, az osztalékadót és a cégautóadót is letudta. A Fidesz akkoriban is többször támadta ezt az adózási formát, később azonban megkedvelte: képviselői ellenzékben több alkalommal nyújtottak be a bevételi értékhatár növelését célzó módosító indítványt. Ilyen egyébként most is szerepel a képviselői javaslatok között: Seszták Miklós KDNP-s honatya – az áfakulcsnak a kormány által javasolt 2 százalékpontos növelése miatt – évi 30 millió forintra emelné a jelenleg 25 milliós bevételi plafont. Ugyanő 35 százalékra srófolná fel az eva ma 30 százalékos mértékét is. A kereszténydemokrata képviselő utóbbi javaslatánál hiányzik az érdemi indoklás, ezért csak sejteni lehet, hogy ugyanaz (az áfakulcsemelés) motiválta, mint a bevételi értékhatár növelésének szándékában: annak akarhatta elejét venni, hogy a magasabb áfa miatt a mostaninál több maradjon az evások zsebében.
Kilencéves pályafutása alatt az eva nem kevés fejtörést okozott az uniós bürokratáknak is. A korábbi magyar kormánynak azt kellett bizonyítania az EU áfabizottsága előtt, hogy ez a szokatlan szisztéma nem ütközik az uniós jogrendbe. Brüsszelben attól tartottak, hogy az evába ágyazott áfa torzít Magyarország áfabevételein. Ezt a bizottság azért tartotta fontos kérdésnek, mert a tagállamok a beszedett áfatömeg arányában járulnak hozzá az uniós kasszához. Hosszú vizsgálódás után végül a magyar kormány 2005-ben meggyőzte a többi tagállam szakértőit, hogy az evások adójának 58 százaléka változatlanul áfa. Így aztán nemcsak zöld utat, hanem innovatív minősítést is kapott az áfabizottságtól a hungarikum.
Fazekas István
Az evával szembeni leggyakoribb vád az, hogy segíti a szürkegazdaságot, mondván: az evások nem kérnek számlát beszerzéseikről, vásárolt szolgáltatásaikról, mert nem számolhatnak el semmilyen költséget, és ezzel partnereiknek lehetőséget adnak bevételeik eltitkolására. Ellenzői azt is feltételezik, hogy az evások rokonaik, ismerőseik vállalkozásai nevére íratják az általuk felhasználhatatlan költségszámlákat. Mindez kétségkívül előfordulhat, de ez sem indokolhatja az evások kollektív lecsalózását.
Vannak, akik úgy vélik, hogy az evával túl sok pénz marad a vállalkozók zsebében, és túl kevés folyik be a büdzsébe. Kétségtelen, hogy ezt az adónemet elsősorban az alacsony rezsijű szellemi tevékenységet űzők választják. No meg azok, akik nem akarnak számlákkal, papírmunkával, bonyolult számviteli feladványokkal bíbelődni, de nyugodtan szeretnének aludni, nem félve attól, hogy az adóhivatal beleköt az elszámolásaikba. A költségvetés evabevétele egyébként nem csekély: a 96 ezer evás 2010-ben 182 milliárd forintot fizetett be, miközben a többi 381 ezer cég társasági adójából 323 milliárd forint jött össze.
Ebből az is kikalkulálható, hogy egy evás átlagosan csaknem a duplájával, évi 1,9 millió forinttal járult hozzá a büdzsé forrásaihoz, mint amennyit a normál szabályok szerint működő cégek fizettek társasági adóként (átlagosan 847 ezer forintot). A 70 ezermilliárd forint összbevételt produkáló társasági adós cégek ugyanis 67 ezermilliárd forintos összegben számoltak el költségeket és ráfordításokat, azaz átlagosan mindössze 4 százaléknyi adóztatható pénzük maradt. Valójában még ennél is kevesebb, mert a különböző kedvezmények érvényesítése, illetve korábbi veszteségeik elszámolása tovább csökkentette az adóalapjukat. Aligha valószínű, hogy társasági adóba (egyéni vállalkozók esetén: személyi jövedelemadóba) való átterelésük esetén az evások a jelenlegi társasági adósokét akár csak megközelítő mértékű költséget számolnának el. De ha az övékének csak a kétharmadát mutatják ki ráfordításként, már akkor is rosszul jár a büdzsé, mert kevesebb bevételre számíthat, mint evából. Ráadásul egy olyan adózási formának lehetne búcsút inteni, amely már évekkel ezelőtt kiérdemelte a söralátétnyi bevallás jelzőjét; nem tudni, hogy ezt milyen arányban váltaná fel a gazdaságból száműzni kívánt számlavadászat, a saját fogyasztás és a fiktív költségek vállalkozási célú elszámolása.
