Bő 70 ezer állami alkalmazott jelezte, hogy végtörlesztene - derül ki az Index birtokába jutott, Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter által jóváhagyott kormányhatározat-tervezetből. Ez a szám jóval magasabb, mint a korábban kiszivárgott adatok, a végtörleszteni akaró közszolgák piaci árfolyamon összesen 635 milliárd forintnyi devizahitelt törlesztenének, ami 190 milliárd forintos veszteséget okozna a bankoknak.

A kormány és a Bankszövetség közötti, és azóta törvénybe foglalt megállapodás szerint ennek a veszteségnek a 30 százalékát a költségvetés állná, ez 55 milliárd forintos állami többletkiadást jelent – olvasható a dokumentumban, amely felszólítja a közintézményeket, hogy minden rendelkezésükre álló szabad pénzeszközt költsenek a közszolgák végtörlesztésének támogatására.

Az aktualizált számokból kiderül: a közszféra dolgozóinak összesen 445 milliárd forint kellene ahhoz, hogy január 30-ig végtörlesszenek. Ez átlagosan 6,2 milliós forinthitel-igényt jelent. Mivel a végtörlesztéshez banki hitelek lényegében már nincsenek, ezért az önkormányzatok, állami vállalatok és egyéb költségvetési szervek átlagosan ennyit kellene előteremtsenek dolgozóik végtörlesztéséhez, mindezt 10 napon belül.

A dokumentum felvázol egy „light” forgatókönyvet is, de a finanszírozási igény még így is jelentős lenne. Eszerint ha a kormány úgy dönt, hogy az egygyermekeseknek 40 százalék, a kétgyermekeseknek 30 százalék önerőt kell felmutatniuk, és csak a három vagy több gyermekeseknek járna a teljes kamatmentes kölcsön (miközben a gyermektelenek semmit nem kapnának), még így is 186 milliárdos hiteligény jelentkezne.

Ráadásul a számítás meglehetősen pontatlan, ismeri el az apparátus. „A statisztika igen nagy bizonytalanságokat takar. A beküldött adatok minősége sok esetben nem volt megfelelő, illetve nem lehet meggyőződni arról teljes bizonyossággal, hogy teljes-e: nem ítélhető meg, hogy az intézmények pontosan mekkora hányada vett részt a felmérésben”.

Horváth Szabolcs

A határozattervezet hosszan sorolja a forrásteremtés lehetőségeit. Az egyik ötlet szerint a kölcsönként kihelyezendő összeget be kell vonni a piacról, „ami a jelen körülmények között rendkívül nehézkes”. Az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) finanszírozási terve ugyanis ezzel nem számolt, és enélkül is meglehetősen feszített a finanszírozás. Az ÁKK ugyan rendelkezik 300 milliárd forintnyi devizabetéttel, de „negatív piaci visszhangja lenne e puffer további apasztásának egy olyan időszakban, amikor a nemzetközi kockázatok erősödnek”.

Van pénz a rendkívüli kormányzati intézkedésekre elkülönített tartalékkeretben is, de ez az előirányzat „nem ilyen célt szolgál, és nagyságrendileg sem elegendő”. A Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapból származhatnak ugyan bevételek február végéig, ugyanakkor az a tőkepiaci helyzet függvénye – fogalmaz a dokumentum. Egy másik opció szerint a Magyar Államkincstárnál (MÁK) egy központi lakásalapszámlát lehetne nyitni, amiből finanszírozni lehetne a hiteleket. Felmerült az is, hogy takarékszövetkezetektől, a Demján Sándor-féle Gránit Banktól vagy a Magyar Fejlesztési Banktól is érkezhetne a pénz, végül azonban minden ilyen lehetőséget elvet a dokumentum jogi, pénzügyi és infrastrukturális nehézségek miatt.

A végkövetkeztetés ezek után az, hogy "a kölcsönnyújtás csak a költségvetési intézmények rendelkezésére álló saját forrásaiból tűnik jogilag és pénzügyileg megvalósíthatónak, illetve a kamattámogatás a bankok közreműködése nélkül szintén nem jelent valódi segítséget", ezért a tervezet egy alternatív megoldási javaslatot is vázol; vélhetően ez jelenthet valódi segítséget a devizahiteles közszolgák többségének: a kibővített árfolyamrögzítés.