Svéd gazdasági dilemma: mitől lesz tartós a növekedés?

A gazdaságösztönzés egyik elemeként a kormány, a klasszikus keynes-i anticiklikus gazdaságpolitikát követve, infrastrukturális beruházásokat is tervez jövőre: a 2013-as költségvetésben egyebek mellett a Stockholm-Linköping vasútvonal felújítását tervezi.

A Financial Times (FT) által tavaly a legjobb európai pénzügyminiszternek választott Anders Borg nevével fémjelzett tervezet az infrastruktúra mellett a kutatás-fejlesztésre és a vállalkozások támogatására rendel többletforrásokat. Ezekkel az intézkedésekkel a kormány elérhetőnek tartja a 2,7 százalékos növekedést jövőre. A kabinet prognózisával némileg vitatkozik a svéd nemzeti gazdaságkutató, a Konjunkturinstitutet, amely a 2012-re várt 1,3 százalék után jövőre 1,8 százalékot prognosztizál - figyelembe véve az expanzív fiskális politikát is.

A kutatóintézet megjegyzi, hogy a növekedés támasza továbbra is a belső - elsősorban a kormányzat által generált - kereslet lehet, az erős korona miatt ugyanis az export nem tud hozzájárulni a gazdaság bővüléséhez. Az élénkítést azonban nemcsak a kormánytól várják: a jegybank jövő szerdai kamatdöntését is nagy várakozás előzi meg, ugyanis a jelenlegi 1,50 százalékos irányadó kamat jelentős mértékű, 0,50 százalékra csökkentését is sokan látnák szívesen.

A Riksbank legutóbb - júliusban - változatlanul hagyta az irányadó kamatlábat, hangsúlyozva, hogy a kamatpolitikának az inflációs cél követése mellett támogatnia kell a gazdasági aktivitást is. A jegybanki kommentárból nem olvasható ki a kamatcsökkentés, de annak ellenkezője sem - a 0,7 százalékon álló fogyasztóiár-index semmiképpen sem állja útját a mérséklésnek. 

Emellett a központi bank elemzése is kitér - a növekedés esélyeit taglalva - az export alacsony várható hozzáadott értékére, kiemelve az eurózóna adósságválságát. Mert bár Svédország nem tagja az eurózónának, az ottani folyamatok a skandináv ország háztartásaira és vállalataira is hatással vannak - a fogyasztás és a beruházások visszafogásán keresztül.