Ha a gazdaság stagnál és sok az alacsony keresetű munkavállaló, akkor logikusan adódik a következtetés: meg kell emelni a minimálbért, így több pénzük lesz az embereknek, fellendül a fogyasztás, megugrik a GDP és mindenki jól jár. Mindenki, kivéve a cégeket, akik kénytelenek lesznek magasabb bérköltséggel számolni, amire ugyanakkor gyakran áremeléssel és elbocsátásokkal reagálnak – írja a Pénzügyi Szemle Online blogja.

A minimálbér összességében tehát tekinthető egyfajta adónak is, amit a magasabb árak és emelkedő munkanélküliségen keresztül mindenki megfizet, az adóbevétel ugyanakkor az alacsony keresetű munkavállalókhoz vándorol. Az emelés összesített hatása ezek alapján attól függ, hogy melyik hatás az erősebb: a minimálbért keresők emelésnek köszönhető többletfogyasztása, vagy a teljes társadalmat érintő áremelés és magasabb munkanélküliség. Az Egyesült Államokban az első hatás az erősebb, azaz a minimálbér emelése összességében serkentőleg hat a gazdaságra.

A minimálbért keresők ugyanis a jövedelmük nagy részét fogyasztásra költik – megtakarításaik nem nagyon vannak ugyanis –, sőt első dolguk többnyire a hitelfelvétel, ami újabb lökést ad a fogyasztásnak és a gazdaságnak. A gazdaság elsősorban a minimálbér emelését követő első évben érzi a pluszkeresletet, ezt követően a hitelek visszafizetése többnyire elviszi a havi többletet. Összességében tehát a minimálbér emelése nem csodaszer, a hatásai ugyanis inkább csak rövid távon érezhetők. Akik biztosan jól járnak, azok a tartós fogyasztási javak előállítói és a hiteleket folyósító bankok, akik rosszul járnak azok az emelés következtében munkanélkülivé válók és a cégek áremelései miatt inflációval szembesülő társadalom.