Nemrég mentek nyugdíjba, fiatal felnőtt gyerekeik vannak, és esetleg még idős szüleik is élnek. Hogy támogassák őket, jellemzően dolgoznak a nyugdíj mellett is. A kicsivel 60 év fölötti korosztályról van szó, melynek tagjai 40 évet lehúztak a munka világában, de a jól megérdemelt pihenés helyett azon törik a fejüket, hogyan segíthetik gyerekeik indulását, és mindezt hogyan tudják összeegyeztetni alacsonyabb jövedelmükkel.
Lányát és édesanyját is támogatnia kell
Én öt éve mentem nyugdíjba, de igazából csak egy éve vagyok igazi nyugdíjas, mert a nyugdíjba vonulásom után még négy évig dolgoztam – fejtette ki a 65 éves András, aki 45 évet húzott le gépészként. Mióta nem dolgozik a nyugdíj mellett, lényegesen nehezebb számára a megélhetés, pedig 38 éves lányának és öt unokájának is segítenie kell, mivel lánya családjának egy-egy nagyobb váratlan kiadás komoly megterhelést jelent. "Amikor elromlott a mosógépük, én vettem nekik újat" – meséli András. Lánya támogatása mellett Andrásnak 94 éves idős édesanyjára is gondolnia kell.
Arra a kérdésre, hogyan látja gyermekének időskori helyzetét, András elmondta, hogy szinte biztos, lánya nem fogja tudni megadni azt a támogatást gyermekeinek, amit most ő biztosít neki, anyagilag erre nem lesz képes. "Talán mi vagyunk az utolsó olyan generáció, amely még a szülőknek és a gyerekeknek is tud segíteni" – tette hozzá András.
"Elégedett vagyok a helyzetemmel"
Tavaly mentem nyugdíjba 40 évnyi munkaviszony után, alapvetően elégedett vagyok a helyzetemmel – mondta a hvg.hu-nak Lívia, aki a közszférában dolgozott 40 évet, és egy 28 és egy 20 éves lánya van. Lívia nyugdíja 210 ezer forint, amiből mindkét lánygyermekét támogatja. Egyikük családostul az ő házában lakik, mivel nem tudták fizetni devizahitelüket, és kénytelenek voltak eladni házukat, hogy végtörlesszenek. A vele élő lánynak köszönhetően már unokája is van, így van hova adni a támogatást.
|
Nyugdíjas évek – ami ránk várhat |
|
"Ami biztos, az a halál, nem a nyugdíj" – a Ratkó-generáció nyugdíjba vonulásának dilemmái. "Nekem már nem lesz nyugdíjam" – fiatalok, akik 40 év múlva vonulnak nyugdíjba. Nyugdíj: egy szívroham, vagy a jóisten megsegít? – azokról, akik munkaéveik felét már letudták. |
Lívia elmondása szerint nagyon örült a rendszerváltásnak, mivel úgy gondolta, hogy ezzel a saját és gyermekei élete is jobb és könnyebb lesz. A helyzet ugyanakkor nem így alakult, egyáltalán nem látom rózsásnak a képet – emelte ki Lívia.
A nő azok közé tartozik, akik idejekorán gondoltak arra, hogy mi lesz akkor, ha nyugdíjba mennek. Életbiztosítást kötött még a 90-es években, hogy legyen megtakararítása az időskori éveire. Ehelyett, amikor lejárt a biztosítás futamideje, az összeget megfelezte és lányainak adta, hogy "el tudjanak indulni az életben".
Bár Lívia gondolkodott azon, hogy unokájának és lányainak is valamilyen hosszú távú megtakarítási formát találjon, de erre most neki nem futja. Lányai tudomása szerint nem rendelkeznek semmilyen kiegészítő nyugdíjcélú megtakarítással. "Erre pedig szerintem szükségük lenne" – hangsúlyozta.
"A fiam már sínen van"
Márciusban mentem nyugdíjba 43 év munkaviszony után, úgyhogy még elég friss a "nyugdíjas élmény" – mondta a 65 éves Géza, aki beszerzési vezetői munkakörből vonult nyugállományba. Két gyermeke közül az egyik még egyetemista, 21 éves, így az ő eltartását finanszíroznia kell a családnak. 32 éves fia viszont már "sínen van". Ugyan még nincs családja, de jó fizetése van, és egyedül is boldogul már. Így csak lánya életvitelét kell finanszírozniuk.
Szerencsére már nincs kölcsönük, a 20 éve felvett lakáshitel utolsó részletei is nemrég jártak le, így egy kisebb összeget havonta félre tudnak tenni, de ez nem hosszú távú előtakarékosság, hanem egyszerű tartalék. A gyerekeknek biztosan szükségük lesz kiegészítő megtakarításra, de hogy a részükre ilyet kössenek, még nincs tervben.
Lakótelepi lakásban nem könnyű a nyugdíjasélet
Én a nyugdíj mellett is kénytelen vagyok dolgozni, hogy el tudjam tartani magamat és a családomat – fejtette ki az 59 éves Zsuzsa, aki 40 évig dolgozott pénztárosként, és még most is visszajár munkahelyére 6 órában. Zsuzsának egy 26 éves lánya és egy 24 éves fia van, a fia még vele vele lakik. A fiú egyetemre jár és versenyszerűen, magas szinten sportol. Lánya ápolónőként dolgozik, havi 110 ezret visz haza a hó végén, így ráférne a családi segítség, ám Zsuzsa pár kisebb bevásárolnivalón kívül sokkal többel nem tud besegíteni. "Egy panellakásban élünk a fiammal együtt, magas a rezsi, örülök, ha ki tudunk jönni a hó végén. Annak azért örülök, hogy a lányomnak albérletre legalább nem kell költenie, mivel a nagymama lakásában él" – jegyezte meg Zsuzsa.
A gyerekek részére szóló megtakarításokkal Zsuzsa ugyanakkor igencsak szkeptikus. "Teljesen elvette a bizalmamat a magán-nyugdíjpénztári pénzek államosítása, nem vagyok benne biztos, hogy egy másik megtakarítási formát ne tudna az állam ilyen könnyen elvonni" – mondta Zsuzsa, aki viszont biztos abban, hogy az állami rendszerből kevés nyugdíjra számíthatnak a gyerekei. "Jó megoldás nincs. Bízni kell abban, hogy sikerül jó állást találniuk a gyerekeknek, amiből képesek maguknak megoldani ezt a problémát."