"Tizennégy éve értékesítek dohányterméket 2 üzletben. 8 pályázatot adtam be, gondolván, a felét lezsírozzák, talán 1-2 jut nekem is. Amatőr, hiszékeny hülye voltam és elbuktam 8 x 32 ezer forintot..." – ilyen üzenetek tömkelegét küldték a hvg.hu-nak a trafikkárosultak, válaszul a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. felhívására, melyben arra kérte a trafiknyerteseket osszák meg családi sikertörténeteiket és boldogságukat az állami dohánycég kollégáival.

"...és én még az elején elgondolkoztam, hogy mi rontottunk el valamit. Mi sem kaptuk meg 17 év trafikműködtetés után a koncessziót. Most már tisztán látom, hogy egy másodpercig sem volt esélyünk. Nem politizálunk, nincsenek kapcsolataink és valóban 'csak' kisvállalkozók voltunk, akik ebből éltek" – írta egy másik károsult.

MTI / Szigetváry Zsolt

"Mit csináljak ezután a munkavállalóimmal együtt? Ez a munkahelyteremtés? Kis -és középvállalkozások segítése? Én hittem ebben. Nekünk ez nem politikai kérdés, hanem megélhetési! Ebbe a boltba fektettem családom minden megtakarítását, jelzálogot vettem fel a lakásunkra. A dolgomat jól végeztem. Most menjek az utcára gyermekeimmel együtt?" – folytatja egy harmadik a történetet.

Ugyanez egy másik boltosnál: "Amit közel 40 évig csináltam és nem is rosszul, szakmai gyakorlat, megfelelő képesítés, mindez a semmibe hull, mert alkalmasabbnak tartják a BAZ Megyei Kórház igazgatóját és más egyéb orvost. 15-15 trafikot nyertek családon belül. Én 3 dolgozómmal együtt pedig az utcára kerülök. Saját trafikomban egy élet munkája van."

Ezerszámra sorolhatnánk a hasonló történeteket, csak néhány továbbit említve:

"Nem tettek tönkre a multik, nem tett tönkre a válság, de az éhhalál szélére taszított a kormány egy rosszul megalkotott dohánykoncesszióval!"

"Mozgáskorlátozott házaspár, 21 éve trafikot vezet; elvették az önbecsülésemet, a becsületes munkához való jogot, az alapoktól egyedül építettem fel a vállalkozásomat, senki nem segített! Milyen jogon veszi el az, aki nem tett hozzá egy szalmaszálat sem?"

"12 év után mi is hülyék vagyunk hozzá. A férjemnek és édesanyámnak nyugdíj előtt, nekem gyedről nincs hová mennem. Egy középiskolás és egy óvodás gyermekünk van. Nem tudok mit mondani..."

"Családi vállalkozásban, férjemmel kis boltunkból tartjuk el magunkat és 3 kicsi gyermekünket. A forgalom felét a dohányáruk tették ki. Nem tudom, mi lesz júliustól. Talán 13 év munkája örökre eltűnik..."

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!