Közgazdász berkekben érdekes vita kerekedett arról, hogy vajon hogyan lehetne megoldani a munkanélküliség problémáját. Van, aki csökkentené a minimálbért, és a lehető legrugalmasabbá tenné a munkaerőpiacot, hogy a bérek szabadon csökkenjenek válságok idején, mások szerint pedig a merev bérek egyenesen jót tesznek a gazdaságnak, és hiba lenne engedni a minimálbér esését – írja a Pénzügyi Szemle Online blogja.

A minimálbér csökkentését szorgalmazók úgy érvelnek, hogy ha esnének a bérek, akkor a vállalatok több embert vennének fel dolgozni, így pedig csökkenne a munkanélküliség. Az egyes dolgozók fizetése ugyan visszaesne, a teljes munkaerő-bázis összesített jövedelme azonban a több munkahelynek köszönhetően emelkedne, vagyis több munkahely, nagyobb jövedelem és növekvő gazdaság lenne a végeredmény. Egy válság a rugalmas béreknek és munkaerőpiacnak köszönhetően így könnyen leküzdhető lenne, a bérek pedig néhány év múlva vissza is emelkedhetnének az eredeti szintre.

Az ellentábor szerint ugyanakkor egy válságban a vállalatok elsősorban nem azért bocsátják el a dolgozókat, mert magas a bérköltség, hanem azért, mert nincs kereslet a termékekre és szolgáltatásokra. Ha nincs kereslet, akkor hiába az alacsonyabb bér, nem éri meg plusz dolgozókat felvenni, hiszen a megtermelt plusz termékeket nem venné meg senki. A minimálbér csökkentése így csak egy jövedelem-átcsoportosítás lenne a munkavállalók felől a vállalatok felé, ami semmiképpen sem lehet célja a gazdaságpolitikának. Ellenérvként felmerül még, hogy a gazdaság a csökkenő bérek és csökkenő árak nyomán könnyen lefelé tartó spirálban találhatja magát, ami elhúzódó deflációval és helyben járással végződhet. A bércsökkentés ellenzői úgy látják, hogy a minimálbér csökkentése nem megoldást jelentene a gazdasági válságra, hanem épp ellenkezőleg, időben elnyújtaná a problémákat.