Feszültség és konfliktus a szervezetben – Hogyan kezelhető?
Az egészséges csapatműködés és az eredményesség szempontjából kulcskérdés, hogyan kezeli a cégvezető a konfliktusokat.
A gazdasági válság során jó pár közgazdasági elméletről kiderült, hogy a valóságban nem igazán működik, vagyis a gyakorlat az elmúlt években gyakran sutba dobta az elméletet. A University of Hamburg két kutatója – Menusch Khadjavi és Andreas Lange – legfrissebb tanulmányában újra pellengérre állította az elméleti közgazdaságtant, amint a gyakorlatban bebizonyította, hogy az egyik legismertebb közgazdasági elmélet, a fogolydilemma a valóságban nem feltétlenül állja meg a helyét – írja a Pénzügyi Szemle Online blogja.
A fogolydilemma egy játékelméleti gyakorlat, melynek keretében egy bűncselekmény két gyanúsítottját hallgatják ki, külön-külön. Ha az egyik vallomást tesz a társa ellen, akkor ő szabadon távozhat, a társát három évre elítélik. Ha mind a ketten vallanak – egymásról nem tudnak, a két gyanúsítottat elkülönítve hallgatják ki –, akkor mind a ketten két évet kapnak, ha mind a ketten némák maradnak, akkor egy-egy év a büntetés. Az elméleti közgazdaságtan szerint, bár a legjobb kimenetet, vagyis összességében a legkevesebb börtönben töltött évet az összejátszás eredményezi, a domináns stratégia mégis a társ ellen vallás. Ebben az esetben a két elítélt nem bízik abban, hogy a társa is hallgatni fog, és vallomást tesz, aminek az eredménye az, hogy mind a ketten két-két évre börtönbe vonulnak.
Ez az elmélet, mit hozott a gyakorlati kísérlet? A két közgazdász valós körülmények között, egy börtönben tesztelte a fogolydilemmát, ahova a rabok mellé diákokat is magukkal vittek. A tét természetesen nem börtönbüntetés volt, hanem a diákok számára pénz, az elítéltek számára kávé és cigaretta. A kísérlet látványosan megcáfolta az elméletet, a börtönlakók ugyanis a várakozásokkal ellentétben az esetek 56 százalékában megtagadták a társ ellen vallást, szemben a diákok 37 százalékával. A diákok esetében tehát végeredményben bevált az elmélet, többnyire vallottak egymás ellen, az elítéltek azonban többségében az összejátszás stratégiáját választották, esetükben tehát nem igazolódott be az, amit az elméleti közgazdaságtan feltételez.
