A nyár a korábbi sikergazdaságok, a BRIC néven elhíresült nagy feltörekvő piacok megtorpanásáról, vagyis a brazil, az orosz, az indiai és a kínai gazdaságok fölött gyülekező viharfellegekről szólt. A válság előtt ezek az országok a fejlett világnál jóval gyorsabban növekedtek, az Egyesült Államokat (USA) és az eurózónát romba döntő ingatlan- és hitelválságot követően pedig úgy tűnt, hogy gond nélkül tovaszáguldanak. Most azonban egyre biztosabbnak tűnik, hogy a boldog békeévek hamarosan véget érhetnek – írja a Pénzügyi Szemle Online blogja.

Oroszország és Brazília ugyanis az elmúlt években csalódást keltő gazdasági növekedést mutattak, India egyre mélyebbre süllyed az infláció és az államadósság mocsarába, miközben Kínából is egyre vészjóslóbb hírek érkeznek. Anders Aslund, a Peterson Institute közgazdász kutatója úgy véli, hogy a válság előtti békeévekben a magas energiaárak, a válságot követően pedig a fejlett világ extra laza monetáris politikája és az éltető pénzpumpa alaposan elkényelmesítette ezeket az országokat, akik most, hogy a nyersanyagárak megtorpantak, a pénzcsapok pedig hamarosan elzáródnak, hirtelen katalizátor nélkül maradtak.

Brazília és Oroszország emellett szembesül a "middle-income trap" néven ismert jelenséggel is, vagyis a gazdaság egy bizonyos fejlettségi szint – 15 000 dollár GDP/fő – fölötti természetes lassulásával. Az állam túl nagyra nőtt ezekben az országokban, a versenyt és a magánszférát elnyomták, ráadásul ma már egész szektorok – energiaszektor, szállítás, bankszektor – kerültek állami óriáscégek irányítása alá, ahol a hatékonyság ma már messze elmarad a verseny és a válság által megedzett nyugati cégek hatékonyságától.

Mi sem mutatja jobban a túlburjánzó állam pazarlását, mint a látszatberuházásokra és a világméretű sporteseményekre költött dollármilliárdok, elég csak az orosz téli olimpiára szánt 51 milliárd dollárra, a kínai nyári olimpiára költött 40 milliárd dollárra, vagy a folyamatos tüntetések kereszttüzében épülő brazil foci-vb és olimpia költségeire gondolni. Aslund úgy látja, hogy a nagy feltörekvő országok szárnyalása véget ért, a következő évek pedig fokozódó gondokról és a miniválságokról szólnak majd. A várakozás, mely szerint néhány év múlva a BRIC-országok maguk mögött hagyják a nyugati világot, hiú ábránd marad. Ezeknek az országoknak rengeteget kell fejlődniük a jogrendszer, a szabad verseny, az állami pénznyelők és állami vállalatok leépítése, a privatizáció, a jó kormányzás terén.