Érdekes narratívára világított rá a Thinkprogress oldal az amerikai kormányzati leállás kapcsán. Nem tapasztalunk valamilyen furát a történt szereplőinek neveit böngészve? Dehogynem: mindannyian férfiak. A férfi vezetők pedig kutatások szerint sokkal kockázatvállalóbbak, mint a nők, makacsak, nárcisztikusak és túlcsordul bennük az önbizalom is. Talán most érthető, miért jutott el eddig ez a "game of chicken", vagyis amikor a felek padlógázzal mennek egymás felé, aztán nem tudni, ki lesz az, aki a végén elrántja a kormányt.

A nők ráadásul kevésbé tesznek korrupttá egy kormányzatot, magas eredményeket érnek el az érzelmi intelligenciát mérő teszteken is. Mindez ugyanakkor annak a társadalmi berendezkedésnek az eredménye, mely a nőket évszázadokon keresztül az oldalvonalon túlra állította. A pozitívumok mellett azonban vannak negatívumok is: a nők kevésbé hajlamosak saját vállalkozásba fogni, és kevésbé követelnek magasabb béreket is.

Az az érdekes azonban, hogy a mostani költségvetési tárgyalásokban nők is részt vehettek volna, ám ők nem kerültek be a delegációkba. Az írás szerint a férfiközpontú tárgyalásokba tökéletes beleillik Marlin Stutzman republikánus képviselő nemrégiben tett nyilatkozata, mely szerint nem hagyják azt, hogy tiszteletlenül bánjanak velük, valamit ki kell hozniuk a mostani helyzetből (vagyis az Obamacare már nem nagyon szerepel az érvek között). "Csak azt nem tudom, hogy mit", tette hozzá a képviselő.