Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
Délután egy órakor került fel a Nobel-díj hivatalos oldalára, hogy kik kapták a bizottság 2013-as közgazdasági elismerését. A díjazott három amerikai közgazdász lett. Eugene F. Fama, Lars Peter Hansen és Robert J. Shiller az eszközárak területén végzett empirikus elemzéseikért kapták meg a díjat.
A 74 éves Eugene F. Fama a University of Chicago professzora a 60-as évek elején azt mutatta be, hogy rövid távon nehéz a részvényárakat előrejelezni, és az új információk hamar bekerülnek a részvényárakba. Ezek az eredmények nem csak a további kutatásokhoz nyújtottak nagy segítséget, hanem a pénzpiac működésére is hatással voltak. A tőzsdeindexekhez kötött alapok erre jó példával szolgálnak.
A 67 éves Robert J. Shiller a Yale Egyetem közgazdász professzora, népszerű közgazdasági könyvek szerzője. Shiller azt találta, hogy a részvényárak sokkal jobban fluktuálnak mint a vállalati osztalékok, és a részvényárak osztalékokhoz viszonyított aránya esik, amikor az árak magasak, és nőnek, amikor alacsonyak. Ez a minta a kötvényekre és más eszközökre is igaz. Shiller emellett társnévadója a nyolcvanas években Karl E. Case-zel, valamint Allan Weiss-szel közösen kifejleszett Case–Shiller-indexnek, melyet az amerikai ingatlanpiac leírására használ ma a Standard & Poor's. 2000-ben megjelent könyve, az "Irrational exuberance" bestseller lett, a kötetben felállított tézisek az azt követő piaci lejtmenet idején beigazolódtak. A 2007-ben kezdődött ingatlanpiaci lufit is jóval korábban megjósolta.
2013 három közgazdasági Nobel-díjasa
nobelprize.org
Lars Peter Hansen a chicagói egyetem 60 éves tanára, kiemelkedő makroközgazdász, az ő nevéhez fűződik annak a statisztikai módszernek a kidolgozása, ami alkalmas az eszközárazások racionális elméleteinek vizsgálatára. Ezt a módszertant használva Hansen és társai azt találták, hogy az elméletek módosítása magyarázul szolgálhatnak az eszközárak alakulására. Makroközgazdászként a pénzügyi és a reálgazdaság kapcsolatait vizsgálta. Egyetemi pozíciója mellett a Becker Friedman Intézet kutatási igazgatója, ahol egyúttal részt vesz a pénzügyi szektor és a reálgazdaság kölcsönhatásait vizsgáló csoportban.
