Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
Noha az általános forgalmi adó (áfa) az egyik egyik legfiatalabb adófajtánk, az egyik legkönnyebben bevezethető, emelhető és kezelhető adónak bizonyult, amit így az kormányok szeretnek is. Meg az adócsalók, akiket legnikább úgy lehetne leszerelni végérvényesen, ha az áfa maga is eltűnne. Vagy sokkal alacsonyabb szintű lenne.
Az Index.hu összeállítása az áfa történetét Wilhelm Von Siemenstől, a "dolog" szellmi atyjától indul, és az áfacsalások főbb tipusainak példákon keresztüli példázatán túl arra is kiterjed, miért nem volna olyan egyszerű feladat kivezetni a tételt a rendszerből.
Kevesen tudják, de egy átlagkeresetű magyar állampolgár jövőre több mint 380 ezer forintot hagy ott a kassázknál, fizet be áfaként az államkasszába. Mindeközben ennek mintegy felét kell csak személyi jövedelemdaóként. És az állam bevétele e két télelből önmagában több mint 4500 milliárd forint.
A politika EU-szerte igen kedveli az áfát, mert annak emelését - így a gyakorlati tapasztalat: - kevésbé drámaian élik meg a választópolgárok. "Az szja-emelésnél utcára mennek, az áfaemelést észre sem veszik. Az áfát ugyanis bár a fogyasztók fizetik meg a termék árában, közvetlenül nem ők vallják be az adóhivatalnak, így kevésbé tűnik fel nekik, milyen sokat legombolt róluk az állam. Mindeközben rengeteget hoz a konyhára: egy egyszázalékos áfakulcsemelés 80-90 milliárd forinttal dobja meg az államkasszát" - olvasható az Index cikkében.
