Vámháború: Hol tartunk most? Mire kell készülniük a vállalatoknak?
Az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió között július 27-én megállapodás született egy átfogó vámegyezményről.
Az olajvállalat a romló biztonsági helyzetre hivatkozva "vis maior" helyzetet jelentett a 11 olajmezőre, vagyis az ország összes olajmezőjének körülbelül 30 százalékára – azaz rajtuk kívül álló, elháríthatatlan események miatt nem képesek szerződéses kötelezettségeinek teljesítésére. A cég egyúttal arra figyelmeztetett, hogy hasonló lépést tehet a többi olajipari létesítménye és terminálja esetében is, ami az állami bevételek teljes elapadásához vezethet.
Azóta, hogy három évvel ezelőtt megölték Moammer Kadhafit, Líbia egykor nagyhatalmú vezetőjét, az ország totális káoszba süllyedt: két rivális parlament és kormány marakodik a hatalmon, miközben az embereket félkatonai csoportok sokasága terrorizálja, és egyre nagyobb teret nyernek az Iszlám Államnak hűséget esküdő milíciák. Az állami olajvállalat felszólította a két rivális kormányt, hogy "helyezzék az állam érdekeit mindenek fölé és álljanak ki együtt a pusztítás ellen".
Iszlamista fegyveresek kedden foglalták el a Szirt várostól 200 kilométerre délre fekvő al-Mabruk és al-Bahi olajmezőket, és azóta az al-Dzahra olajmezőt támadják. Még decemberben lezárták Líbia két legnagyobb olajkikötőjét a harcok miatt. Az olajexport-terminálokban dolgozók túlnyomó része elhagyta Rasz Lanufot és esz-Szidert, csak néhányan maradtak a legszükségesebb feladatok ellátására. Esz-Szider az ország legfontosabb olajexport-terminálja, Rasz Lanuf pedig nemcsak a kikötő, hanem amiatt is fontos, mert ott van Líbia legnagyobb finomítója.
A líbiai olajipart keményen sújtja az országot uraló anarchia. A Kadhafi-rendszer megdöntése előtt naponta több mint másfél millió hordó kőolajat termeltek ki, ami az ország exportjának 85 százalékát, bevételeinek 75 százalékát biztosította. Az OPEC-tagállam Líbiában most egyes források szerint 400 ezer, más források szerint 500 ezer hordóra rúg a napi kitermelés.
