Jogszabályi megfelelés az akkumulátorgyártás hulladékkezelésében – mit ír elő az EU és Magyarország?
A szabályozás egyre szigorúbb, a megfelelés jogi kötelezettség és stratégiai kérdés is.
Azt eddig is tudtuk, hogy riasztóan nő a szakadék a gazdagok és a szegények között. Azt is sejtjük, hogy jövőre már a világ leggazdagabb 1 százaléka kezében lesz a vagyon több mint fele. Kézenfekvő lenne a következtetés, hogy jobbára ez a réteg határozza meg, merre menjen a világ, és sok esetben a saját érdekeihez igazítja a társadalom maradék 99 százalékát érintő politikai döntéseket.
De a helyzet ennél azért bonyolultabb. Az Egyesült Államokban, ami még mai is a világ első számú gazdasági és katonai szuperhatalma, nem egyszerűen a leggazdagabb 1 százalék bír a legnagyobb befolyással a politikai döntésekre. Hanem egy ennél is kisebb csoport, a leggazdagabbak 1 százaléka:
A leggazdagabb 0,01 százalék részesedése a kampányfinanszírozásból az Egyesült Államokban.
Crowdpack
Ez a grafikon azt mutatja, hogy 2012-re a kampánypénzek közel 42 százalékát a leggazdagabb egy százalék egy százaléka adta az amerikai pártoknak és politikusoknak. A grafikont készítő politikai adatelemző társaság, a Crowdpac szerint ez nagyjából 25 ezer támogató a leggazdagabbak közül szemben a 150 millió regisztrált választóval, és a trend egyértelműen azt mutatja, hogy hamarosan az amerikai politikai pénzek több mint felét ők fogják adni (ezzel szemben 1980-ban még csak 16 százalékot adtak).
Ezzel az amerikai leggazdagabb 1 százalék nagyjából 3 milliós táborát sikerült leszűkíteni 25 ezer befolyásos emberre. Ők a leggazdagabbak leggazdagabjai, évente több mint 30 millió dolláros (kb. 8 milliárd forint) átlagos jövedelemmel, míg a leggazdagabb 1 százalék átlagos jövedelme ennek nagyjából a hatoda. A leggazdagabbak leggazdagabbjainál az egyik legérdekesebb jelenség az elmúlt néhány évtizedben, hogy a jövedelmük növekedése kozmikus sebességre kapcsolt, még a leggazdagabb 1 százalékhoz képest is:
libertyblitzkrieg.com
De a Zerohedge egyik cikke szerint valószínűleg nem mind a 25 ezer emberrel van a probléma, ha a politikát irányító elitet keressük. Hanem az oligarchákkal, azokkal a vagyonos szereplőkkel ebből a táborból, akik tevékenyen befolyásolják a politikai döntéseket, jellemzően nem demokratikus módon és eszközökkel. Van olyan szenátori beszámoló az amerikai politikai életből, amely arról szól, hogy a Citibank lobbistái módosítást írtak a pénzügyi rendszert szabályozó törvényhez, és amikor a képviselők ellenáltak a JP Morgan vezére személyesen hivogatta fel a kongresszusi képviselőket.
A Zerohedge szerzője szerint az oligarhák még az amerikai gazdasági-politikai életben is jóval kevesebben vannak 25 ezernél, és valószínűleg elég lenne ennek a tábornak is a leggazdagabb 1 százalékát figyelni.
