Gondoskodó munkaadó – Adjon-e lakáscélú támogatást a cég a munkavállalóinak?
Kedvező a lehetőség, de alaposan figyelni kell az előírásokra a belső szabályok kialakítására során.
Kirk Kerkorian 16 évesen abbahagyta az iskoláit. Fiatalon "puska jobbú Kerkorianként" ismerték, mert amatőr ökölvívóként akart befutni. A Forbes üzleti magazin májusban 4,2 milliárd dollárra becsülte vagyonát, amely komoly befektetői veszteségei előtt, 2008-ban még 16 milliárd dollárra rúgott.
A második világháború után vásárolt egy Cessnát, és pilótaként dolgozott, majd egy kis légitársaságot üzemeltetett, amely játékosokat szállított Los Angelesből Las Vegasba. A világ akkori legnagyobb hoteljeit építette fel 1969-ben, 1973-ban és 1993-ban Las Vegasban, a szerencsejátékok Mekkájában, ahol az ötvenes, hatvanas években alapozta meg hatalmas vagyonát. Kaszinótulajdonosként jó barátja lett a Rat Pack-sztároknak, Frank Sinatrának, Dean Martinnak és más Las Vegas-i hírességeknek.
A legnagyobb és legismertebb hotelek és kaszinók tulajdonosaként vált híressé, de Las Vegas arculatának formálásához azzal is jelentősen hozzájárult, hogy családi célponttá akarta változtatni Vegast, amely korábban kizárólag a felnőttek szórakozóhelyének számított. Háromszor vásárolta meg és adta el az MGM filmstúdiót, ahol a harmincas években még anyagmozgatóként dolgozott, megvette a United Artists vállalatot és a Columbia Picturesre is rávetette a szemét. Az amerikai autóiparba a kilencvenes évek második felétől fektetett be.
A nyolcvanas évek végén Örményországban pusztító földrengés utáni újjáépítéshez és egyéb helyi karitatív célok eléréséhez egymilliárd dolláros adománnyal járult hozzá. A Los Angeles-i Kaliforniai Egyetemen (UCLA) pár éve 200 millió dolláros hozzájárulásával hoztak létre ösztöndíjat.
Kerkorian háromszor nősült, második házassága tartott a legtovább, három évtizedig. Harmadik feleségével, a csaknem ötven évvel fiatalabb profi teniszezővel, Lisa Bonderrel csak egy hónapig élt együtt. A mágnás szeretett teniszezni, de nem bírta a nyilvánosságot. Őrizte magánéletét, szinte sosem nyilatkozott a sajtónak. A kilencvenes évek végén tiszteletbeli állampolgárságot kapott az örmény elnöktől.
