„1. Az első ilyen ügy, pontosabban ügycsoport, amelyben megszűnt játéktermek perlik az államot összesen mintegy 37,2 milliárd forintra és kamataira. Ezek az – időközben a luxembourgi EU-bíróságot is megjárt – ügyek 2013 ősze óta folynak. Ebben az ügycsoportban az NFM megbízása alapján képviseljük az államot, a megbízási díj és költségek együttes összege 172,65 millió Ft-ban van maximálva; ebből eddig fölfelé kerekítve 48,2 millió Ft-ot számláztunk, ami a pertárgyérték 0,13%-a. A Kúria állandó gyakorlata szerint nincs az a szimpla ügy, ahol az elsőfokú eljárásban az ügyvédi munkadíj nem lenne kötelezően minimum 0,1%. És ez nem szimpla ügy.

2. A második ügy, illetve megint csak ügycsoport, az MNB képviselete 8 ingatlan vásárlása ügyében, bár ezekből 5 a zárás előtt meghiúsult. Munkadíjként itt egy 136,8 millió Ft-os összeg cirkulál, amely összegből azonban csak 45 millió Ft volt a munkadíj, a többi szakértői díj és áfa. A legtöbbet emlegetett ügy az Eiffel Palace; itt pl. a vételár áfa nélkül 45 millió euró (mintegy 13,9 milliárd Ft), az ügyvédi munkadíj és költség viszont ebben az ügyben 7,3 millió Ft volt, tehát a nettó vételár 0,052%-a.

3. A harmadik ügycsoport egyes MNB által alapított alapítványok ingatlanvásárlásai. Itt 6 ügyről van szó, bár abból 2-ben korábban az MNB is volt megbízó. Itt is 100-milliós munkadíjról szól a fáma, ezekben az összmunkadíj valójában 32,6 millió Ft volt, az ingatlanok áfa nélküli összértéke pedig 10,75 milliárd Ft, azaz a munkadíj az ügyérték 0,03%-a.”