Ráadásul a különbség nem csekély, 2,3-szeres, vagyis 230 százalékos. A vendégmunkások az első félévben összesen 6,8 milliárd rubellel (30 milliárd forint) gazdagították a moszkvai költségvetést a személyi jövedelemadóból. Mindebből az következik, hogy az orosz fővárosban bejegyzett olajtársaságok nyereségadójából befolyt bevétel forintra átszámítva nem éri el a 10 milliárdot. Ami nagyrészt azzal is magyarázhatja, hogy a szektorra súlyos csapást mértek az alacsony olajárak.

Az orosz főpolgármesteri hivatal az ágazat kifehérítésével magyarázza a kiugróan jó eredményt. Moszkvát a Szovjetunió széthullása után elárasztották a feketén és gyakran rettenetes körülmények között dolgozó vendégmunkások, több évtized szívós munkája kellett a rendcsináláshoz. Az árnyékgazdaság persze továbbra is jelentős szerepet játszik, egyes kutatók 50 százalék körülire becsülik az arányát. A vendégmunkás fronton azonban már vannak eredmények.

A nagyságrendeket jól mutatja, hogy a moszkvai hatóságok az év első hat hónapjában 195 ezer munkavállalási engedélyt adtak ki külföldieknek. A kijelölt rendelőkben 199 ezer orvosi alkalmassági vizsgálatot végeztek el, 128 ezer esetben tesztelték a papírért folyamodók orosztudását, ismereteit az orosz történelemről és az ország jogrendjéről.

Vagyis a hivatalokban naponta átlagosan 1200 vendégmunkás jutott legális munkavállalási engedélyhez, amelynek kiállításai költsége méltányosnak mondható, átszámítva nagyjából 18 ezer forint.

A legtöbben (43 százalék) az üzbégek vannak, második helyen a tádzsikok állnak (30 százalék). A harmadikok, némi meglepetésre, az ukránok. Bár a meglepetés már kisebb, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az Ukrajnából érkezett vendégmunkások döntő többsége orosz nemzetiségű.