Nincs elég programozó Magyarországon – az álláspiac egyik mantrája ma ez a sommás megállapítás. Amint azt a hvg.hu is részletesen bemutatta, az Informatikai Vállalkozások Szövetsége úgy kalkulál, hogy 22 ezer betöltetlen állás van országszerte, és az innen hiányzó teljesítmények forintban kifejezve évente több tízmilliárdnyi elmaradt bevételt jelentenek.

Arról azonban kevesebb szó esik, hogy milyen a hiány szerkezete, és miért ilyen. Ennek a rengeteg álláshelynek ugyanis a jelentős része olyan feladatot takar, amelynek elvégzéséhez korántsem kell(ene) elvégezni a műszaki egyetemet. A munkák nagy részéhez egyáltalán nem kell lineáris algebrából zseninek lenni, de még a gráfelméleti vizsgát sem kell letenni. Nagyon sok az olyan rutinfeladat, amelyet alacsonyabb képzettséggel is bőven el lehet végezni.

Mire gondolnak? Amikor például egy bank kitalálja, hogy a hiteligénylésekhez ezentúl az ügyfél kalapméretét is bekéri, az informatikai szempontból nem túl bonyolult feladat: egy újabb adatbeviteli mezőt kell illeszteni a meglévő rendszerhez. Amikor viszont ugyanez a bank azt szeretné, hogy egy fejlesztőcsapat építse meg neki a nulláról például a privát banki ügyfelek szokásait elemző belső rendszert, külön adatbázissal, külön titkosításokkal, a marketing osztály speciális igényeire szabott kimenetekkel, akkor egyedi algoritmusokat kell kitalálni, és nem feltétlenül lehet levenni a polcról egy meglévő megoldást, majd átpofozni. A programozóknak adott esetben olyan matematikai-logikai feladatokat is meg kell oldaniuk, amit egy alapszintű kezdő biztosan nem tud, nem is beszélve a programkód megírásáról.

Munkatársak a Tresorit irodájában

Fazekas István

Az alapszintű munkákat persze el lehet vinni akár Indiáig is, de az már kiderült, hogy onnan nem jön vissza olyan minőségben a megoldás, mint amilyet Nyugat-Európában vagy Észak-Amerikában elvárnak. Magyarország ezért – más kelet-európai államokkal együtt – szépen belehelyezkedett a jó ár/érték arányt kínálók szerepébe. Mi jól el tudjuk végezni a feladatok nagy részét, de nem kérünk érte annyit, mint a nyugati programozók.

A fontos kérdés tehát az, hogy ez a szerep hosszabb távon megfelelő-e a magyar gazdaságnak? Az alacsonyabb szintű munkákhoz ugyanis értelemszerűen alacsonyabb hozzáadott érték – azaz kisebb Magyarországon lecsapódó profit kapcsolható. Hasonlóan az autógyártáshoz, ahol nálunk van az összeszerelés, és csurran-cseppen az innovatív k+f-ből is, sőt még a beszállítók is jól járnak, de a profit lényegi része nem nálunk realizálódik.

Hány hónap alatt lehet összespórolni egy lakásra valót? Ez dönt

„A szoftverfejlesztésre is igaz, hogy javarészt nem itt van az innováció – tisztelet a kivételnek” – mondja egy szenior Java-programozó, aki megjárt már számos magyar műhelyt. Szerinte fennáll a veszélye annak, hogy néhány kivételtől eltekintve a piac negatív minőségi és árspirálba fut bele. „A külföldi cégek leányai gyakran csak a középszerű projektjeiket hozzák ide, ezek nyereségtermelő képessége korlátos, ami meghatározza a legjobb itthoni programozóknak adható bérek maximumát.

Ezért nem érhetik el nálunk a legjobb szakemberek a nyugati fizetést,

és részben ezért gondolkodnak el azon, hogy elvándorolnak. Én is külföldi álláshirdetéseket nézegetek, mert több mint 10 éves tapasztalattal kint sokkal hamarabb meg tudom teremteni a jövendő családom egzisztenciáját” – mondja.

Csökken a színvonal, de egyelőre mindenki boldog

A cégek a munkaerőhiány miatt egyre jobban nyitnak a kevésbé jól képzett, kezdő munkavállalók felé, ami egyrészt nagyon jó, mert lehetőséget kínál sok magyar kezdőnek, másrészt viszont bebetonozza azt a helyzetet, hogy mi a kevésbé innovatív munkákat végezzük. „Ennek következtében az átlagos szakmai színvonal csökken, ez már most is érezhető” – mondja a programozó.

Fazekas István

Furcsa módon azonban ezzel a helyzettel ma még az alacsonyabb képzettségűek is ki vannak békülve, hiszen belőlük sincs elég, ezért magyar viszonyok között ők is jó fizetéseket kaphatnak, és még emeléseket is könnyen el tudnak érni. A probléma egyéni szinten ott kezdődik, amikor a kezdőből pár év alatt tapasztalt programozó lesz, aki szeretne feljebb lépni a ranglétrán és a fizetési soron is, de nem biztos, hogy van hova.

Azt egyébként időben felismerték a hazai vállalkozások, hogy a piramis alját szélesíteni kell, és egyre-másra jelennek meg a piacon a kezdő programozókat kibocsátó magániskolák, tanfolyamok.

„Hozzánk három tipikus csoport jelentkezik. Vannak azok, akik szeretnének a jelenlegi, nem jól fizető állásukból kitörni, tőlük nagy anyagi áldozatot kíván a karrierváltás. Olyanok is jönnek, akiknek jellemzően már van diplomájuk, de rájöttek, hogy piacképesebb szakmát szeretnének, és végül olyanok is jelentkeznek, akik már az informatika világában vannak, de érzik, hogy tovább kell képezniük magukat” – mondja P. Tóth András, a CodeBerry nevű, programozást oktató startup vállalkozás vezetője.

Fazekas István

Szerinte alapszintű webes programozók iránt hosszabb távon is nagy kereslet lesz, aki pedig ezen a résen keresztül bejut egy-egy jobb céghez, annak megnyílnak a kapuk, és tud fejlődni, ha akar. Vagyis mindenki előtt nyitva áll a karrierlehetőség.

Megvan a zseniális termék, de ki fogja eladni?

De miért kevés az igazán innovatív hazai projekt, ha jó a programozóink ár-érték aránya? Elmentünk egy olyan céghez, amely elképesztő mértékű hozzáadott értéket állít elő, itt Budapesten. A Tresorit pár éve indult, informatikai biztonsággal foglalkozó társaság, ahol jelenleg 35-40 fejlesztőmérnök dolgozik, egyáltalán nem rutin problémák megoldásán. Itt mindenki a maga szakterületének a megszállottja, akinek nem csillog a szeme a munkalehetőségtől, azt nem is veszik fel. Ez a cég is küzd a mérnökhiánnyal, folyamatosan vesz fel egyetemi végzősöket, és képzi tovább őket a saját igényei szerint. Saját fejlesztésű szolgáltatása azonban mérnöki szempontból „rendben van”, tehát a fő problémát náluk nem a mennyiségi hiány jelenti.

Fazekas István

„Amikor saját terméket állít elő egy cég, akkor elég gyorsan kiderül, hogy a piac az egész fejlett világ lesz a számára. Ahhoz viszont, hogy globálisan meg tudjuk jeleníteni, és el is tudjuk adni a szolgáltatásunkat, olyan – jellemzően nem mérnöki, hanem például értékesítő vagy marketinges – szakemberekre van szükségünk, akik ezt a feladatot jól el tudják látni. Na, ilyen embereket még nehezebb találni itthon, mint szenior programozókat” – mondja Lám István, alapító-ügyvezető.

Lám István, a Tresorit alapítója, ügyvezetője

Fazekas István

Míg programozót csak lasszóval tud keríteni magának a Tresorit, a meghirdetett nem mérnöki pozíciókra tucatszám jelentkeznek álláskeresők, csak az a baj velük, hogy elsöprő többségük nem rendelkezik a kellő szaktudással és tapasztalattal. De ez nem is csoda, mert a felsőoktatás képtelen kitermelni az ilyen végzősöket, és többnyire a Magyarországon jelen lévő multiknál sem lehet olyan munkakörökben dolgozni, amelyek nem csak Magyarországra fókuszálnak. Ezért jut el elég hamar gyakorlatilag minden magyar alapítású informatikai startup oda, hogy a székhelyét (legalább részben) valamelyik fejlett nyugati piacra kell kihelyeznie. Ott ugyanis sokkal könnyebben kap globális piachoz értő, ilyen tapasztalattal rendelkező szakembereket. Igaz, hogy ez drágább megoldás, de legalább azonnali megoldás, ami sokszor jobb, mint itthon hónapokig vadászni egy-egy megfelelő értékesítőre vagy marketingesre.

„Így is fejlődik a cégünk, de ha lenne elég üzleti szakember, akkor sokkal gyorsabban pöröghetnénk, sokkal hamarabb érnénk el a fejlettség következő szintjeire” – mondja Lám István.

Ahhoz tehát, hogy a nagy hozzáadott értékű programozói munkákból is nagy kínálat legyen Magyarországon, sokkal több hazai innovatív cégre lenne szükség. És rengeteg olyan emberre, akik képesek a termékeiket a globális piacon eladni.