Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
A Bajnokok Ligájában indulás jogát már biztosan megszerezte, a hátralévő fordulóknak már „csak” az a tétje a Leicester City FC számára, hogy elnyeri-e története első bajnoki címét az angol labdarúgás legfelső osztályában. A közép-angliai város környékén kedvelt időtöltésnek számító rókavadászat miatt Rókáknak becézett csapatnak nincsenek drága sztárjátékosai, s a bevételei alapján sem tartozik az élmezőnybe, a hétvégi fordulót mégis úgy várta, hogy öt ponttal vezetett a második londoni Tottenham Hotspur előtt. Ha pedig a május 15-ei utolsó játéknapon is az élen marad, akkor ismét megtörik a Premier League-ben (PL) a négy nagy csapat uralmát. Az 1992–1993-as szezonnal indult PL-ben ez eddig csak egyetlen csapatnak sikerült, a jelenleg másodosztályú Blackburn Roversnek, amelynek játékosai 1995-ben emelhették magasba a serleget. A többi bajnoki címen főleg a Manchester United, valamint a Chelsea, a londoni Arsenal és a Manchester City osztozott.
AFP / Christophe Archambault
A négy nagy és a Leicester City anyagi lehetőségei között jókora szakadék tátong. A Deloitte nemzetközi tanácsadó cég összesítése alapján a legutóbbi, 2014–2015-ös szezonban a Manchester United 520, a Manchester City 463,5, az Arsenal 435,5, a Chelsea pedig 420 millió eurót kasszírozott tévéközvetítési díjból, jegyárbevételből és licenctermékekből. Ráadásul, ha ez az összeg nem lenne elég, mindegyikük mögött szupergazdag tulajdonos áll: az amerikai Glazer család (Manchester United), az abu-dzabi uralkodói ház (Manchester City), az amerikai Stanley Kroenke és az orosz Aliser Uszmanov (Arsenal), valamint a szintén orosz Roman Abramovics (Chelsea). A Leicester City viszont a Deloitte-lista szerint csupán 137 millió euró bevételhez jutott, igaz, neki is van milliárdos tulajdonosa: a legnagyobb thaiföldi vámmentes bolthálózatot, a King Power-csoportot birtokló, 58 éves Vicsaj Srivaddhanaprabha és családja.
A Leicester City menetelésére többféle magyarázat született, van köztük misztikus is. A helyiek azt emlegetik, hogy a tavaly még a kiesés elől menekülő csapat aznap lendült formába, amikor a város katedrálisában újratemették III. Richárd angol királyt. A William Shakespeare által drámában is megörökített uralkodó 1485-ben a közelben zajlott bosworthi csatában vesztette életét, maradványait 2012-ben találták meg egy leicesteri parkoló alatt. Ha nem is biztosan ettől, de a korábban két hónapon keresztül nyeretlen Leicester megtáltosodott, és a hátralévő kilenc mérkőzéséből hétben diadalt aratva bent maradt a PL-ben. III. Richárd mellett szóba hozzák még azokat a buddhista szerzeteseket is, akiket a mélyen hívő Vicsaj egy bangkoki szentélyből rendszeresen az angliai városba utaztat, hogy megáldják a stadiont, és szerencseamuletteket adjanak a játékosoknak.
Premier League
Ennél földhözragadtabb indok, hogy a PL-t uraló négy nagy csapat a mostani szezonban sokat hibázott, míg a Leicester City sorra nyeri a mérkőzéseket. Az eredetileg kőműves, az angol bajnokság alsó bugyraiból kiemelt Jamie Vardy megdöntötte a holland Ruud van Nistelrooy PL-rekordját, és 11 egymást követő mérkőzésen szerzett gólt. Jócskán megszolgálta a vételárát a francia másodosztályban játszó Le Havre csapatától két éve potom félmillió fontért leigazolt csatártárs, az algériai válogatott Riyad Mahrez is. A klubot 2010-ben a kalandos életű szerb–amerikai üzletembertől, Milan Mandarictól megvásárló Vicsaj az idei sikert annak tulajdonítja, hogy a thaiföldiekre jellemző higgadtsággal időt adtak a csapatnak, és a rossz eredményeket látva nem kezdtek tisztogatásba.
| Hazai pálya |
Ahogyan egy magyar NB I-es és egy Premier League-meccs színvonala között nehéz párhuzamot találni, egy magyar és egy angol csapat sikerhez vezető útjában sem lehet. Pedig a pénz mindegyik esetben komoly szerepet játszik. Markáns különbség azonban, hogy honnan jön. Ha az utóbbi évek magyar bajnokait nézzük, kiderül: még ha egy-egy vállalkozó is a csapat tulajdonosa, az ő pénzének forrása a nem éppen tiszta versenyben elnyert állami vagy önkormányzati megbízások sokasága. Ebben a többi klubtulajdonoshoz képest is jól teljesít a 2011-ben és tavaly bajnokságot nyert Videotont birtokló, a Simicska Lajos utáni időszakban még nagyobb teret nyert Garancsi István. De hogy a futballsiker sem jelent védelmet, arról az előzetesben lévő Quaestor-tulajdonos, a Győri ETO-val 2013-ban bajnoki címet ünneplő Tarsoly Csaba mesélhetne. A Fidesz-alelnök Kubatov Gábor viszont a Fradi elnökeként a díszpáholyban ünnepelheti, hogy csapata már hetekkel a szezon vége előtt bajnok lett. Persze az állami pénzekkel és új stadionokkal kistafírozott klubelnökök élete sem fenékig tejfel. Mészáros Lőrinc a Felcsúttal éppen a kiesés elől menekül, Kubatov pedig azon bosszankodhatott, hogy a vénaszkennert elfogadni képtelen, de magyarságukat minden alkalommal bizonyítani kész ultrák a Debrecen elleni bajnokavató meccs helyett, tiltakozásképpen, a szlovákiai Dunaszerdahelyen szurkoltak a helyi csapatnak. Mi több, az MLSZ-elnök Csányi Sándor és a Mol-vezér Hernádi Zsolt aznap szintén a felvidéki magyar csapat stadionjában élvezte az Üllői útinál kissé jobb futballhangulatot. |
Ez persze nem akadályozta meg, hogy a tavalyi nagy hajrá ellenére kirúgják Nigel Pearson vezetőedzőt. Pearson fia és két másik játékos a csapat szezon utáni thaiföldi lazításán rasszista kiszólásokkal tarkított videót készített arról, ahogy prostituáltakkal múlatják az időt. A három focista mellett Pearsonnak is mennie kellett, és az olasz Claudio Ranieri érkezett a helyére. A cserétől a Leicester City leghíresebb neveltje, Gary Lineker annyira meghökkent, hogy már a mostani szezon előtt temette a csapatot. A tévés szakértőként dolgozó volt angol válogatott azóta nem győz bocsánatot kérni és örülni egykori nevelőegyesülete szárnyalásának. A meglepetésre mindenesetre jellemző, hogy a Ladbrokes bukmékercég a szezon előtt 5000:1 arányban adta a klub esélyét a végső győzelemre – akadt fogadó, aki áldozott erre a célra 50 fontot –, most viszont már csak 4:5 oddsszal fogad el pénzt.
Kattintson a nagyobb képért!
Premier League
Még fontosabb szerepet játszott a 340 ezres város csapatának menetelésében, hogy beérni látszik a PL pénzügyi politikája. A tévéközvetítésekért befolyó irdatlan összeget – ami az ősszel induló 2016–2017-es szezontól 70 százalékkal, évi 5 milliárd font fölé emelkedik a Sky Sports és a BT Sport rivalizálása miatt – a liga úgy osztja el, hogy a bajnok és az utolsó helyezett között csak nagyjából másfélszeres különbség legyen. A nagyoknak a jegyárbevételből és a licenctermékek eladásából származó előnyét ezzel ugyan nem lehet eltüntetni, ám a kisebb klubok is olyan összegekhez jutnak, amiből – főleg ha évekig PL-tagok – már ütőképes csapatot is lehet formálni. Az angol gyakorlat sokkal igazságosabb, mint a spanyol, ahol a Real Madrid és a Barcelona külön, csillagászati összegért adja el mérkőzéseinek közvetítési jogát, s a többieknek ennél jóval kevesebb jut (a következő szezontól az ottani rendszer is közelít a PL által alkalmazotthoz).
Az 1884-ben alapított, a PL-be csak 2014-ben, egy évtized után visszakerült Leicester City megvételével nem járt rosszul Vicsaj sem, aki eredetileg a Károly trónörökös és fia, Vilmos által is kedvelt lovaspólón keresztül talált utat az angol sportéletbe. A Leicesterhez először mezszponzorként bejelentkezett King Power kiváló reklámfelülethez jutott, a klub ma már az eredeti 40 millió fontos vételár nyolcszorosát éri, a bajnoki cím és a BL-indulás tízmilliókat hoz a konyhára, és még Thaiföld hírnevét is sikerült öregbítenie. Ezt meghálálta Bhumibol Aduljadedzs thaiföldi király is, aki 2012-ben a legnagyobb uralkodói kegyben részesítette Vicsajt: új családnevet adományozott neki. A birodalma építésébe 1989-ben egyetlen vámmentes üzlettel belekezdő, az angol futballklub napi ügyeit legidősebb fiára bízó milliárdos, akit eredetileg Raksriaksornnak hívtak, azóta viseli a Srivaddhanaprabha nevet, aminek jelentése: A haladás glóriájának fénye.
