Matolcsy a családok összetartó erejéről beszélt, aztán válik

„Ne mi nyerjük a legtöbbet” – szólt egykor a sárazsadányi szőlőbirtok ügyében az elhíresült orbáni mondás, amely abból a közgyűlési jegyzőkönyvből derült ki, amit a cég egyik tulajdonosának válófélben lévő felesége szivárogtatott ki a sajtónak. Könnyen lehet, hogy egy sértett asszonynak is szerepe van abban, hogy ma már tudni lehet, Matolcsy György jegybankelnök nem csak saját családja és rokonsága jólétéről gondoskodott, amikor például unokatestvére, Szemerey Tamás Növekedési Hitel Bankja jócskán kapott a Magyar Nemzeti Bank (MNB) pénzéből. Ha megalapozottnak bizonyulnak – márpedig annak tűnnek – a Népszabadság értesülései, Matolcsy szintet lépett az állami pénzek osztogatásában, hiszen ő már – a hírekben feltételezett – új barátnőjét és annak családját is „jól tartja”.

Matolcsy volt nemzetközi szakmai titkárnője, a havi bruttó 1,7 milliót kereső Vajda Zita az MNB-ből a bank által gründolt alapítványokhoz igazolt át, a Pallas Athéné Domus Animae nevűben kuratóriumi tag, a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány (Pageo) által alapított kutatóintézetben pedig igazgatóhelyettes és kutató. Nem kis pénzért: csak kutatóként 600 ezer forintot, azaz többet kap havonta, mint egy egyetemi professzor, és ehhez jön még igazgatóhelyettesi, kuratóriumi tagsági pénze, sőt az egyik MNB-alapítvány által gründolt Vízház Zrt.-ben is igazgatósági tag, nem tudni, mennyi – de vélhetően nem kevés – pénzért. A civilben jógaoktatással is foglalkozó Vajda Zita mamája is jól járt azzal, hogy lánya az MNB-ben közel került a tűzhöz: több alapítványnak is végezhetett könyvelői szolgáltatásokat, havi több millió forintért.

Mint a napokban kiderült, a jegybankelnök és felesége válófélben vannak. Így – bár erre csak logikai úton következtethetünk – az asszonynak akár érdekében is állhatott a házasság válságának nyilvánosságra kerülése. Igaz, létezik akkora összeg, amivel akár a hallgatást is meg lehet vásárolni. Miután ugyanis Matolcsy Gyöngyit 2014-ben Balatonakarattya polgármesterévé választották, az egyik MNB-alapítvány éppen ezt a települést szemelte ki nagyszabású fejlesztések helyszínéül. Az mindenesetre furcsa, hogy egy jobboldali, Habony Árpádhoz köthető bulvárlap közölte először a hírt Matolcsy válásáról, lendületet adva ezzel a jegybankelnök magánélete körüli felfokozott médiaérdeklődésnek. Mindez olyan kormány körül történik, amely előszeretettel hivatkozik a keresztény értékekre, a család szentségére mint politikája alappilléreire.

Egy házasság megromlása nyilván sok magánéleti, másokra nem tartozó konfliktussal jár, ám mégis visszatetsző olyan konzervatív közegben, amely a Gyurcsány-kormány erkölcstelenségének egyik jeleként értelmezte, hogy a polgári törvénykönyv tervezetének előterjesztésekor törölni javasolták a családjogból a házastársi hűséget törvényi kötelezettségként előíró passzust. Magát a szocialista kormányfőt, az amúgy több évtizede házasságban élő Gyurcsányt is kipellengérezték azért a félresikerült bonmot-jáért, hogy „akinek öregecske felesége van, annak joga van egy fiatalabbra”. A családtámogatások (például a csok) kritériumait pedig rendre úgy állapítják meg, hogy azok az úgymond tisztességes kapcsolatban, azaz házasságban élőket segítsék, szemben például az élettársakkal.

A többször újranősült fideszes megmondóember Deutsch Tamás megítélése e tekintetben mindig is kivételnek számított: az egykor sármos fiatalember partnerváltásai valamiért mindig is bocsánatos bűnnek számítottak az úgynevezett polgári oldalon. Ám Matolcsy más: ő korábban különösen szeretett az értékekről papolni; sokat idézte például Kopp Mária kutatásait a magyar értékvilágról és a családok összetartó erejéről. Szép szavakkal írta le a gyermekvállalás, a nevelés, az értékminták átadásának fontosságát, a szorgalom, az erkölcs, a tudás szerepét az egyén életében, s hogy mindez a szeretet és összetartozás érzésein nyugvó családban alakul ki. A vallások szerepéről pedig azt írta: „a vallás jövőjét a demográfia és a hit tüze határozza meg”.

Rájár a rúd az egykor kereszténydemokrata színekben feltűnt külügyi államtitkárra, Mikola Istvánra is, akinek második házassága meglehetősen csúnya véget ért, s a nyilvánosság előtt kénytelen a válás csatáit megvívni. De az is sokat mondó a keresztény kormányra nézve, hogy Rogán Antal már két katolikus szertartás szerinti egyházi házasságon is túl van, ami ennek az egyháznak a gyakorlatában meglehetősen szokatlan. A katolikusoknál ugyanis csak a legritkább esetben lehet elválni, hiszen Jézus kijelentette: „amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza”. Viszont lehetőség van érvényteleníteni a házasságot, ami azt jelenti, hogy olyan okot kell találni az érvénytelenítésre, ami már a házasságkötéskor fennállt, azaz emiatt nem lett volna szabad megkötni sem. A házasság megkötésére képtelenek például a kánonjog szerint azok, „akik értelmük elégséges használatának híjával vannak”. Ez a miniszter esetében talán nem játszott szerepet, ezért más okot kellett találni. Az viszont biztosan nem volt elég indok az egyházi házasság érvénytelenítéséhez, amit Rogán maga hozott fel egy tévéműsorban, jelesül, hogy a váltásban nagy szerepet játszott a hozzá állásinterjúra jelentkezett Cecília „nagyon impozáns dekoltázsa”.