Vészjósló forgatókönyvek: forradalmak kora?

Komoly társadalmi feszültségek, forradalmak és éhséglázadások elé néz az emberiség, ha nem sikerül kezelni a digitalizáció, az automatizáció és a globalizáció okozta egyenlőtlenségeket, és nem marad ellenőrizhető keretek között a globális klímaváltozás. Paul Krugman Nobel-díjas amerikai közgazdász szerint már az arab tavasz forradalmait és a szíriai polgárháborút is részben az váltotta ki, hogy a közel-keleti térségben az utóbbi évek szokatlanul melegek és szárazak voltak, s a természeti csapások következtében milliók vesztették el megélhetésüket, vagy kényszerültek otthonuk elhagyására.

Már 2030-ra súlyos élelmiszerhiány alakulhat ki Délkelet-Ázsiában és Afrika déli részén. Meglepő, hogy ezekben a térségekben milyen gyorsan és milyen jelentős mértékben romolhatnak a viszonyok. A világ mintegy egymilliárd szegényének a többsége a mezőgazdaságból él, s pont ez az ágazat az, amelyre leginkább hat a klímaváltozás – olvasható az amerikai Stanford Egyetem tanulmányában. A brit Anglia Ruskin Egyetem Globális fenntarthatósági Intézetének vezetője, Aled Jones sötét képet festett a jövőről. „A tudományos kutatások alapján valószínű, hogy 2040-re az élelmiszerek átlagos ára a 2000-es szint négyszeresére ugrik. Ha folytatódnak a jelenlegi trendek, hatalmas veszteségek érik a világ élelmiszer-ellátási rendszerét, s emiatt járványszerűvé válnak az éhséglázadások” – állítja Jones.

A globális klímaváltozás mellett a technikai fejlődés árnyoldalai is növelik az elégedetlenek számát. „Akik most úgy gondoljuk, hogy állásunk biztonságban van, valószínűleg a jövőben kevesebbet fogunk keresni, mint amennyire számítottunk. A gazdag országok közül – ha figyelembe vesszük az inflációt – csak néhányban nőttek az átlagbérek, s a többiekben mért stagnálás úgy következett be, hogy miközben az alkalmazottak jövedelme csökkent, az üzletembereké, illetve az ingatlantulajdonosoké emelkedett” – írta a Népek gazdagsága című, tavaly megjelent könyvében Ryan Avent. A brit író szerint az egyes társadalmak és az országok közötti egyenlőtlenségek gyorsuló ütemben nőnek: miközben milliók szorulnak ki tartósan a munkaerőpiacról, az elithez tartozók gyarapodnak. Avent szerint a szakadék azért szélesedik, mert a társadalmak az automatizáció, a globalizáció és a magasan képzettek hatékonyságának növekedése közepette nem találták meg, miképpen lehetne átalakítani a megtermelt javak újraelosztását.

A mélyülő válság következménye, hogy a munkaerőpiacról tartósan kiszorultak körében – csak az USA-ban kilencmillióval csökkent 25 év alatt az álláspiacon lévők száma, Európában pedig a 25 éven aluliak ötödének nincs állása – növekszik a nacionalista és populista politikai erők támogatottsága. „A társadalmaknak nagyon hamar meg kell találniuk, milyen munkát kínálhatnak a kiszorultaknak, vagy milyen hasznos elfoglaltsággal helyettesíthetik a munkával töltött időt. Ha ez nem sikerül, akkor a perifériára szorultak fogják felhasználni néhány éven belül a politikai rendszert arra, hogy leváltsák az ő világukat elsöprő politikai elitet” – jósolta Avent.

Nem lesz könnyű a helyes válaszok megtalálása. Az egyik út a garantált alapjövedelem bevezetése lehetne, ám ez a megoldás a szakemberek szerint leginkább csak az etnikailag homogén országokban működhet. Más országokban, ahol feszültség alakult ki a különféle nemzeti csoportok között, a garantált alapjövedelem csak rontana a helyzeten: a gazdaságilag fejlettebb régiók lakói – például a nyugat-spanyolországi Katalónia polgárai – úgy éreznék, a többiek az őáltaluk megtermelt javakat élnék fel érdemtelenül. Avent szerint a gazdagok egyik társadalomban sem hajlandók tartósan szolidaritást vállalni a szegényebbekkel, s mivel ebben belátható időn belül aligha történik változás, szerinte a következő másfél évtizedben tovább gyengülnek majd a társadalmi békét szavatoló intézmények.