A tévénézők számára a termékelhelyezés a hagyományos reklámblokknál kevésbé zavaró, elfogadott forma egészen addig, amíg az természetesen illeszkedik a műsor eredeti tartalmához, nem mesterkélt és nem eltúlzott – derítette ki a kutatás az NMHH szerint. 

A termékmegjelenítés vizsgált típusai közül egyedül a virtuális reklámot tekintették a nézők egyértelműen zavarónak, ugyanis az a képernyőn futó műsor képarányának csökkentésével megtöri a nézői élményt.

A GfK Hungária Piackutató Intézet által tavaly év végén, mintegy száz ember bevonásával az új hirdetési formákról készített felmérés során szemkamerát használtak, azaz az alanyok szemmozgását egy videokamera követte, így a kutatók pontosan regisztrálhatták, hogy mikor és mit néz. Fókuszcsoportokkal is dolgoztak Budapesten, Debrecenben és Pápán.

A virtuális reklám jó emlékezeti hatást ért el, a fogadtatása rendkívül negatív volt, a válaszadók 75 százaléka érezte irritálónak.

Az eredmények szerint az sem növelte a termékmegjelenítések elutasítottságát, ha egy műsorban nagy számban, akár különböző formában fordultak elő. Irritáló tényezőnek számított azonban a megkérdezettek körében, ha a műsorban elhelyezett termék, márka megjelenítési módja erőltetett és eltúlzott volt. 

Az, hogy a termékmegjelenítés a képernyő mekkora részét foglalta el, továbbá hogy milyen hosszan mutatták, rendkívül meghatározó tényezőnek számított: a legtöbben érthetően az egész képernyőt elfoglaló, hosszú ideig bejátszott termékmegjelenítéseket, illetve reklámokat vették észre.

A kutatásban résztvevők szerint aggályos azonban, hogy a termékmegjelenítések kevésbé befolyásolják a befogadói élményt, így védelmi mechanizmusokat alig hívnak elő, ellentétben a televíziós reklámokkal, amikkel kapcsolatban szinte immunisnak hiszik magukat – közölte az NMHH.

A szemkamerás vizsgálatok során a TV2 és az RTL Klub kilenc műsorrészletének összesen 66 termékmegjelenítése közül átlagosan 34 terméket vagy márkalogót észleltek, ismertek fel a nézők. A férfiak átlagosan 35-öt, a nők 34-et regisztráltak.

Az életkor és a lakóhely nagysága azonban már befolyásoló tényezőnek számított: a fiatalok és a nagyobb településeken élők több terméket regisztráltak a műsorfolyam alatt, mint az idősebbek és a kisebb települések lakói.

Az is kiderült, hogy a legkevesebb spontán visszaemlékezést az ismeretlenebb és a képileg kevésbé hangsúlyos, kevés ideig megjelenő áruk generálták.

A termékmegjelenítésre felhívó szöveget a nézők sokféleképpen értelmezték, többek szerint a reklámozó cég fizet érte, hogy a nézők figyelmét fókuszálja, vagy a csatorna védi vele magát, hogy reklámidőn túl is hirdethessen, de volt, aki tudta, hogy az valójában a médiatörvény által előírt, a korhatári megkötéshez hasonlatos figyelmeztetés. 

A tanulmány a nem megengedett, burkolt reklámokat is vizsgálta, a nézők igenis érzékelik a burkolt reklámokat a műsorokban, és annál kevésbé tartják zavarónak azokat, minél több tartalmi információt szolgáltatnak a termékről. Az úgynevezett hírfolyamok, azaz a képernyő alján olvasható szövegcsíkok szintén figyelemfelkeltők, ám ezt a formát a többség egyáltalán nem találta zavarónak.