Sok mindenről árulkodik a The Bulletin oldalán a minap megjelent, vizuálisra szerkesztett adatbázis. A világban működő, illetve építés alatt álló nukleáris erőművi adatokból nem csak az látható, hogy e technológia globális terjedése hogyan vette "művelés alá" Ázsiát, és hagyta (Dél-Afrika kivételével) továbbra is érintetlenül Afrikát.

Vagy hogy e technológia igazi aranykorát az 1965-1979 közötti időszakra tehetjük; '79-ben például 234 épülő reaktor építése került a statisztikákba, melyből az USA egymaga százzal vette ki a részét!  Vagy azt is, hogy a manapság előszeretettel hivatkozott nukleáris erőműépítési reneszánsz annyira elég, hogy talán 64 reaktor-projektre kitegyék az "építés alatt" feliratot, ám ez zömmel a kínai, indiai és pakisztáni nukleáris reaktorépítési láznak köszönhető.

Mert bizony: Nyugat-Európa 1997 óta csupán két atomerőmű valódi építésével bajlódik, és miközben ugyanezen a limiten billeg Latin-Amerika, a Közel-Keleten ennek a dupláját hamarosan szinte biztosan be is kapcsolják. A dél-koreaiak egyesült arab emirátusi projektjének befejezése ugyanis a legbiztosabb atomerőmű-beruházás ma a világban  - miközben mind a franciaországi, mind a finn építkezések befejezése továbbra is csúszik.
Azt az ábrák nem jelzik, hogy a 2016-ra Közép-Európának "berajzolt" 10 reaktor építése mennyire vehető komolyan (lásd: Mohovce vagy Temelin, illetve a Paks II projekt)....

thebulletin.org/

... de ha valahol azt olvassa majd, hogy itt a "nukleáris tavasz", vagy hogy a franciáknak odahaza, az oroszoknak meg mindenhol máshol is a világban hamarosan építenük "kell", akkor majd jusson az eszébe ennek az ábrának a jobb széle. Igen, ott, ahol a 2020-as dátumot látja...

Ezért nincs itt a nukleáris reneszánsz

Igaz, hogy a papír mindent elbír, de a bizonyítás során csak kérdőjeleket találni. Meg azt, hogy inkább már az a valószínű, hogy beérik lassan a megújuló energiatermelés gyümölcse, mivel az az energetikai szektor számára is már jóval érdekesebb. A csernobili tragédia 30.