Béke, nyugalom, csönd és hegyek, és persze nagyjából 600 ezer forint – ezzel próbálja csábítani az olasz Bormida azokat, akik a falura költözésben gondolkoznak. A kis falu ötlete, hogy nagy pénzt és szinte csak jelképes lakbért ajánljon az oda vágyóknak, bejárta a világsajtót, de a terv nem egyedi. Hasonló próbálkozást már Magyarországon is láthattunk, de Európa-szerte sok helyen próbálnak kezdeni valamit a falvak elnéptelenedésével.

A fiatalok inkább elköltöznek a városokba, munkalehetőség pedig alig van. Nem csak a magyar kistelepüléseken panaszkodnak erre, Bormidában is emiatt félnek az elnéptelenedéstől. Az olaszok azután kezdtek el megoldáson gondolkozni, hogy 400 fő alá csökkent a népesség. A polgármester terve szerint aki odaköltözne, az kétezer eurót megkapna egy összegben, de ennél is csábítóbb a lakbér: egy kis ház havi 50 euróért már kivehető lesz, ha megvalósul a terv, a nagyobb házak pedig 120 euróba fognak kerülni havonta.

Munkahelyek helyett falusi turizmust akarnak

A probléma csak az, hogy hiába csábítják a lakókat, munkát nem tudnak kínálni nekik. Amikor a polgármester először írt Facebookon az ötletéről, volt, aki felajánlotta: még a kétezer eurós letelepedési pénzről is lemondana ilyen albérleti díjak mellett, ha találnak neki helyben munkát. Hiába. Pedig a legközelebbi nagyváros, Savona csak 35 kilométerre van, nem csoda, hogy a fiatalok inkább oda költöznek.

Magyarországon is ismerős a probléma, amellyel az olasz kis hegyi falu szembesül: tucatjával lehet sorolni a településeket, ahol a lakosságszám az elmúlt néhány évtizedben zuhant 100 fő alá, munkalehetőség pedig alig van. Több olyan falu is akad, ahol nem nyugszanak bele abba, hogy elfogynak a lakók, változatos módokon próbálnak új lehetőségeket találni. Van, ahol lakhatási kedvezményt kínálnak, de főleg azokat próbálják egy idilli falusi életérzés ígéretével odacsábítani, akiknek elegük lett a nagyvárosokból – sőt, nagyon sok helyen maga a polgármester is egykori budapesti lakos, aki annyira beleszeretett a faluba, hogy ott is maradt.

Képünk illusztráció.

Stiller Ákos

Végignézve az ötleteken kiderül: azt helyben is belátták, hogy a munkahelyteremtés az állam nélkül nem megy, valami más tervre van szükség. Az viszont legalábbis kérdéses, hogy ez önmagában elég-e az elvándorlás megállítására.

Az államtól nem sok segítség érkezik. Pedig azt látja a kormány is, hogy baj van. Balog Zoltán még 2013-ban jelentette be, hogy elindítják a népességmegtartó modellprogramot, mert „a vidéki Magyarország fenntartása egy olyan életminőséget, életformát jelent, amely az ország erejét adja”. Pénz ehhez már nem túl sok járt: összesen 900 millió forintot szánt a kormány arra, hogy tucatnyi falut megvizsgálva kitalálják, hogyan lehet megakadályozni az elvándorlást. Azzal, hogy munka nem igazán akad helyben, nem sokat törődtek: a program célkitűzései között olyan ötletek szerepeltek, mint a tájházak fejlesztése, közösségi házak létrehozása, valamint hogy ahol általános iskola van, az akkor se szűnjön meg, ha kevés lenne a gyerek. Sok eredménye nem lett a tervnek, országos együttműködés helyett később Sátoraljaújhely környékén döntöttek úgy, hogy helyben folytatják a programot, és azt vizsgálják, milyen képzésekre van szükségük a fiataloknak, hogy ne vándoroljanak el.

Néhány, száznál kisebb lélekszámú falu Magyarországon

HVG

Béreljen falvat, vagy vonuljon el a világtól

A leglátványosabb magyar ötlettel Megyeren álltak elő: a közép-dunántúli, 23 fős településen két éve találták ki, hogy lehessen kibérelni az egész falvat. A terv bejött, sok esküvőre, iskolai kirándulásra, vagy céges csapatépítésre érkező csoport fizet szívesen napi 210 ezer forintot a falubérlésért. Már az első évben összejött 4200 vendégéjszaka, tavaly pedig nem volt olyan nyári hétvége, amelyet ne foglaltak volna le jó előre. Az eddig befolyt pénzből egy új mosodát már fel tudtak építeni. Az ötlet azért is eltér a máshol látottaktól, mert első körben nem a népességmegtartás a célja, hanem egy működő gazdasági modellt próbáltak elkészíteni – az pedig nem kérdés, hogy ha van helyi gazdaság, akkor jobb eséllyel maradnak a faluban többen.

A nagyvárosból kiábrándult embereket csábításának egyik leglátványosabb példája a somogyi Visnyeszéplak (amely egyébként mára már nem is önálló település, a szomszédos Visnye része): az 1990-es évek elejére szinte teljesen elnéptelenedett falvat néhány budapesti család fedezte fel magának, régi vályogházakat vettek ott, mára pedig úgy hirdetik magukat, mint önellátó, a külvilágtól szinte független közösség. Vannak olyan falvak is, amelyeket a külföldiek fedeztek fel maguknak, a mintegy 500 lakosú Pest megyei Perőcsényben például 15 holland család él. Máshol a hagyományosabb módszert választják, az észak-magyarországi Terényben például egy évre ingyenlakhatást kínáltak azoknak a családoknak, akik legalább két gyereküket beíratják az ottani óvodába, a lakbér összegét pedig lakás-előtakarékoskodásra fordíthatták. 

Alternatív településként hivatkozik magára Gyűrűfű is. A baranyai kis falu azért is különleges, mert egyszer már kihalt, 1970-re az utolsó lakója is elhagyta. A rendszerváltás után ketten döntöttek úgy, hogy megpróbálják benépesíteni, egy alapítvány vásárolta meg a területet a tsz-től, és elkezdett kiépíteni egy ökofalut. Sokan azóta sem élnek ott, de a program még mindig működik. Sőt, az összes kistelepülés közül az egyik legaranyosabb marketingelemet ott találjuk: a falu honlapján egy külön menüpontban sorolják fel mind a 29 lakost.