Céges bankkártyák – Hogyan osszunk?
Folyamatosan bővül a céges bankkártyapiac. A kínálaton egyre inkább látszik, hogy a neobankok megjelenése versenyre készteti a hagyományos bankokat is.
A politika szívesen talál bűnbakot, különösen, ha arról van szó, hogy a választó miért nem él jobb anyagi körülmények közt. Pontosabban: a választó mindig szeretne bűnbakot látni, a politika pedig kiszolgálja ezt az igényt – olvasható az Alapblog cikkében.
Bűnbaknak pedig kézenfekvő a status quo megbontója: a változás. Az első ipari forradalom után, a XIX. század elején a gépek terjedtek el, úgyhogy akkortájt a luddizmus, a géprombolás volt a divat. A nyolcvanas évekkel kezdődően a globalizáció okoz egyre nagyobb hangsúlyt kapó, politikailag kiválóan támadható felfordulást, úgyhogy az utóbbi években még a fejlett világban is elkezdhettünk aggódni a protekcionizmus miatt. Ami különösen úgy furcsa, hogy Amerikában a megszűnő munkahelyek csak 10-20 százalékát foghatjuk a globalizációra, a maradék 80-90 százalék megszűnéséért a technológiai fejlődést okolhatjuk. Csak hát számítógép, okostelefon, internet ellen kampányolni eddig nem tűnt politikailag kifizetődőnek. Talán a „robotok eljövetele” változtat ezen a politikailag áldatlan állapoton.
Vannak megfontolandó érvek is a robotok adóztatása mellett, ezeket megtalálja a cikk teljes változatában az Alapblogon. De van más megoldás is: adóztatni olyan káros külső (és belső) hatásokkal járó tevékenységeket hasznos, mint az alkohol, a dohányzás vagy az autózás – használatukat visszaszorítandó. Úgyhogy a legkézenfekvőbb és legracionálisabb megoldás az lenne, ha nem a robotokat drágítanánk, hanem az emberi munkaerőt tennénk olcsóbbá, vagyis a bruttó béreket, azaz az munkát terhelő adókat és járulékokat csökkentenénk.
