Az utóbbi azt állítja, hogy a francia sztár még 2006-ban aláírt egy hivatalos nyilatkozatot, amelyben megígérte neki, hogy a következő átigazolási díjából 10 százalék jutalékot fizet, hálából azért, hogy korábban segítette őt kimenekíteni a török Galatasaray-jal kötött rossz bizniszből. Akkor Ribery az Olympique de Marseille játékosa lett és innen vitte el később a Bayern 25 millió euróért. De a volt ügynök, Heiderscheid egy centet sem kapott. Most a kamatokkal együtt 3,45 millió eurót (több mint egymilliárd forint) követel – írja az AFP.

Mindezt alátámasztandó, prezentált egy dokumentumot Ribery aláírásával, amely a 10 százalék jutalék kifizetését ígéri. Ribéry most a bíróság előtt azt mondta: ez a papír hamisítvány. Számítógépen írták és az alul lévő kézírásos aláírás nem az övé. Ügyvédje írásszakértői szakvéleményekre hivatkozik, amelyek szerint nem Ribéry kézírásáról van szó, tehát a papír hamisítvány. A játékosügynök viszont ugyancsak fogadott írásszakértőket, akik szerint Ribéry írta alá a dokumentumot.

Egyelőre nincs bírósági döntés, mert a felperes, a luxemburgi állampolgárságú Bruno Heiderscheid a rossz idő miatt nem tudott elrepülni Brüsszelből Münchenbe. A tárgyalást és a döntést januárra halasztották. Ez az ügy némi rálátást enged a modern profi foci kulisszái mögött zajló sötét ügyletekre. Ribéry 10 éve „csak” 25 millióért ment Marseille-ből Münchenbe. A mai sztárok, akik kb. ugyanolyan jó focisták, mint Ribery volt tíz éve, már százmillióért váltanak klubot. És a legnagyobbak játékos ügynökei nem egy-két-három milliót, hanem tíz-húsz-harminc milliót kaszálnak. Nem kis részben ezért vannak a játékosárak az egekben. Az ügynökök egyik legjobbja, vagy mások szerint leggátlástalanabb cápája, Mino Raiola, csak Zlatan Ibrahimovics gyakori klubváltásaival 15 millió eurót keresett. És amikor a már kiöregedőben lévő svéd exsztárt, az örmény Miktarjannal és a francia Pogbával együtt két éve leszállította Mourinhónak a Manchester Unitedbe, 20 milliót kaszált – egyetlen igaz, csoportos üzleten.

Ebből is látszik, mennyire abszurd pénzügyi szempontból a mai élfutball. De a sztároknak van miből tejelni az ügynököknek, akik viszont meghatározó hatással vannak sok fiatal, üzletileg tapasztalatlan játékos karrierjére is. Ha kínálkozik egy jó üzlet, mondjuk egy volt szovjet köztársaságbeli, olykor kétes figurák által irányított klub extra magas összeget kínál egy belga, holland vagy más, a játékosképzésben élenjáró ország focistájának, a kiszemelt áldozatot odaterelik az átigazolásért jól fizető, de a fiatal játékosnak semmiféle fejlődési lehetőséget nem kínáló klubba. Innentől az ügynököt semmi nem érdekli, magkapta a jutalékát, a rossz klubba került fiatal tehetség pedig örök életére tehetség marad, európai klubok helyett török, kínai és a végén Öböl-menti csapatokban folytatja, majd fejezi be karrierjét. Anyagilag nem jár rosszul, de az egyetemes futball, és főleg azok az országok, amelyek nem tucatnyi tehetséget tudnak a pályára dobni évente, hanem félévtizedenként egyet, nagyon sokat veszítenek ezen a szisztémán.