George Clooney ezt jól kifőzte: jobban fizet, mint a hollywoodi sztárság

Volt már sármos doktor, Batman és csibész kaszinófosztogató is az 56 éves George Clooney, de startupkirály eddig még nem. Ez utóbbi szerep nem is képernyőn vagy filmvásznon, hanem a valóságban érte utol, amikor a múlt héten a világ legnagyobb szeszipari birodalma, a brit Diageo bejelentette, hogy 700 millió dollárért megveszi a hollywoodi szívtipró nevével fémjelzett, alig négyéves Casamigos tequilamárkát. További 300 millió jár akkor, ha a pénzügyi eredmények a következő tíz évben igazolják a vevő számításait.

AFP / Richard Goldsmith

A vételáron hárman osztoznak. Clooney társa az üzletben Mike Meldman ingatlanvállalkozó és az éjszakai szórakozóhelyeket birtokló Rande Gerber, akit sokan az egykori szupermodell Cindy Crawford férjeként ismernek. Ha igaz a feltételezés, hogy egyenlő részük van az üzletben, akkor a filmsztár bruttó 233 millió, adózás után 140 millió dollárra számíthat. Amihez még hozzájön a feltételekhez kötött részből rá eső százmillió adózott része. Clooney vagyonát jelenleg 220 millió dollár körülire becslik, egy sikerfilmért 20 milliót is kasszírozhat, és a Nespresso kapszulás kávé reklámjai 40 milliót hozhatnak a konyhára. Felesége, Amal 500 angol fontos órabérért ügyvéd, bár most inkább a június elején született ikreik foglalhatják le.

A Casamigos baráti szenvedélyből született. Clooney és Gerber negyedszázada cimborák, és amikor a mexikói Cabo San Lucas üdülővárosban szomszédos házat építettek maguknak, rákaptak a latin-amerikai ország nemzeti italára. Mivel elégedetlenek voltak a választékkal, egy tequilafőzdével hosszas tesztelés után az ízlésüknek megfelelő prémium változatot készíttettek, amiből saját maguknak és barátaiknak rendeltek. Amikor az éves mennyiség már átlépte az ezer palackot, a partnerük szólt, hogy az nem könyvelhető el termékmintaként, ezért vállalkozást kell indítaniuk. Így mutatkozott be 2013 elején a Casamigos – a név jelentése: barátok háza —, és harmadik befektetőnek bevonták a tequila- és golfszenvedélyben is társuknak számító Meldmant.

A marketingnek a hírességek kezdettől fogva részesei. Az első reklámfilmben például a tequilafogyasztás „mellékhatásaként” Crawford és Gerber, illetve Clooney és akkori barátnője, Stacy Keibler egymás ágyában ébrednek fel. A Casamigosból aztán száz rekesszel szállítottak George és Amal Clooney 2014-es velencei esküvőjére, a filmsztár pedig idén májusban tequila tematikájú születésnapi tortát kapott a feleségétől. Clooney jelezte, továbbra is részesei maradnak a márka gondozásának, amire a Diageónak szüksége lesz, hiszen a hírességfaktor miatt is fizet kiugróan magas összeget a Casamigosért. Ami a legnagyobb felvásárlása azóta, hogy három éve 3,2 milliárd dollárt adott az indiai United Spirits szeszipari cégért.

A Casamigosból tavaly 120 ezer, egyenként 12 darab 0,75 literes – a változattól függően 45–55 dollárba kerülő – üveget tartalmazó rekeszt adtak el, és az idén 170 ezerre számítanak. A Jack Daniel's whiskey-ről ismert amerikai Brown-Forman 2006-ban 876 millió dollárért szerezte meg a Tequila Herradura és az El Jimador márkákat, amelyekből akkor évi 1,8 millió rekesszel kelt el. A Jim Beam whiskey gazdája, az amerikai Beam – amelyet később felvásárolt a japán Suntory – 2012-ben 600 millió dollárért jutott hozzá az évi 3 millió rekeszes forgalmat elérő Pinnacle tequilához. A 700 milliós vételár a Casamigosért így soknak tűnik, ám a Diageo a Clooney-patina mellett arra is számíthat, hogy robbanásszerűen nő a kereslet a most megvett márkához hasonló prémium tequilákért.

A kilencvenes években rossz híre lett a tequilának: olyan italnak tartották, amitől fiatalok rúgnak be, majd fejfájással, másnaposan ébrednek. A piacot ugyanis az alapanyagnak számító kék agávé párlatából csak 51 százalékot tartalmazó, cukornádból vagy kukoricából készült szesszel felütött olcsó tequila uralta. Clooney-ék és mások viszont olyan italt akarnak, amely szakít a közhelyessé vált fogyasztási szokással – sónyalás a bal hüvelykujj tövéből, a tequila gyors ledöntése, majd ráharapás egy lime-szeletre –, és a tequilát úgy lehet élvezni, mint egy jó whiskey-t vagy konyakot. Ez a 100 százalékban kék agávéból készült párlatot tartalmazó prémium termékek térhódítását hozta el. A tequila legfontosabb piacának számító USA-ban a prémiumszegmens az utóbbi másfél évtizedben csaknem megháromszorozódott, az exkluzív minőségű és árú változat eladása pedig megnyolcszorozódott. Az 51 százalékos agávépárlatot tartalmazó tequila persze továbbra is kelendőbb, abból készül ugyanis az USA-ban óránként értékesített 250 ezer Margarita-koktél döntő többsége.

Az egyebek mellett a Smirnoff vodkáról, a Captain Morgan rumról vagy a Guinness sörről ismert Diageo már rendelkezik egy prémium tequilamárkával. Miután sikertelenül próbálta felvásárolni a piac legnagyobb és legrégebbi szereplőjét, a mexikói Jose Cuervót, 2015-ben végül elcserélte Bushmills ír whiskey-márkáját az utóbbi Don Juliójára. Az alapító Don José Antonio de Cuervo y Valdés leszármazottai, a Beckmann család a tequila népszerűségét kihasználva idén februárban kivitte a mexikói tőzsdére az 1758 óta a kék agávéból szeszt készítő céget birtokló Becle holdingot. A lépéssel 86,7 százalékos többséget tartottak meg, de 800 millió dollárnyi tőkét vontak be. A pénzből a prémium termékek felfuttatása mellett azt tervezik, hogy az ital kedvelőinek zarándokhelyévé teszik központjukat, a mexikói Jalisco szövetségi államban lévő, 26 ezres Tequila várost, ami az agávépárlat névadója és legfontosabb gyártóhelye.

Mexikó itala

Az aztékok és más mexikói őslakosok már a spanyol hódítók megérkezése előtt rájöttek, hogy a kaktuszra nagyon hasonlító, de a liliomfélék családjába tartozó agávé gumójából szeszes italt erjeszthetnek, ez a pulque nevet viselte. A konkvisztádorok hozták magukkal a lepárlás tudományát, és a XVI. század elején elkészült az első igazi agávépárlat, a mezcal. Ehhez legalább háromtucat-féle agávét használhatnak, míg a mai Jalisco szövetségi állam területén lévő birtokán Don José Antonio de Cuervo y Valdés 1758-ban kapta meg az engedélyt, hogy az arrafelé honos kék agávéból főzzön szeszes italt, ami a közeli Tequila település nevét kapta. Vagyis minden tequila mezcal, de nem minden mezcal tequila, a legnagyobb különbség az előállításban van. A tequilához szükséges alapanyagot kézi erővel gyűjtik be a munkások, akik kivágják a kék agávé kétméteres törzsében lévő, 25–80 kilogrammos, ananászhoz hasonlító gumókat, amelyekből a feldolgozás során 5–7 liter tequila készülhet. Az agávé 8–10 év alatt fejlődik ki, és csak egyszer szüretelhető, utána újat kell ültetni. A gyártás központja a Guadalajarától 65 kilométerre lévő Tequila, amit az UNESCO a világörökség részének minősített. A városkában és a környékén legalább másfél száz tequilakészítő cég működik, a két nagy a Jose Cuervo, valamint a Beam Suntory multinacionális szeszipari cég birtokába került Sauza. HVG A mexikói kormány 1978-ban rögzítette a tequila előállítási szabályait, ezek alapján a szeszes ital az EU-ban és világszerte földrajzi védettséget kapott. Vagyis máshol nem állítható elő, csak Jalisco szövetségi államban, valamint Nayarit, Michoacán, Guanajuato és Tamaulipas egyes részein. Az alapanyag kizárólag a vöröses-agyagos talajban megélő, Blue Weber nevű kék agávé lehet, és két változat készülhet: a 100 százalékban agávépárlatot tartalmazó prémium, illetve az 51 százalékos, cukornádból vagy kukoricából készült szesszel kiegészített mixto. Mindkettőt kétszer kell lepárolni, és az alkoholtartalmuk 40 százalék körüli. A latin-amerikai ország számára évi 1,3 milliárd dolláros exportbevételt jelentő iparágban érvényes szabályok betartását a Mexikói Tequilatanács ellenőrzi.