Elindult az idősek ingyenlaptop-programja, de sokan csalódtak

„Idegenek állítanak meg az utcán, megtaláltak fél évszázada nem látott osztálytársak” – lubickol a váratlanul jött népszerűségben Jankuly Jánosné. A berettyóújfalui nyugdíjas pedagógus az elmúlt hetekben szerepelt a tévében, írt róla a hajdúsági és a helyi újság is. Emma néni, mert így emlegeti őt Bónácz János, a város alpolgármestere, az országban elsőként vehette át az idősügyi infokommunikációs program jóvoltából neki ajándékozott számítógépet. Rajta kívül 4999-en kaptak, kapnak mostanában – összesen 780 millió forintért – ugyanilyen, interneteléréssel is felruházott laptopot az ország 480 hátrányos helyzetű településén. A szerencsés nyerteseket szigorúan tudományos alapon választották ki a 65 éven felüliek közül, akik házhoz szervezett informatikai oktatásban is részesülnek – derül ki a programért felelős Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak a HVG kérdéseire adott, kizárólag írásos válaszaiból.

A „tudomány” a 2015 márciusában Kisvárdán, Szombathelyen és a hátrányos helyzetűnek aligha tekinthető V. kerületben elindult Segítő Kezek infokommunikációs modellprogamból táplálkozik. A tapasztalatokat a program miniszteri biztosa – nyilván nem mellesleg az V. kerület KDNP-s alpolgármestere, Jeneiné Rubovszky Csilla – foglalta össze a Szociálpolitikai Szemle egyik tavalyi számában. A modellprogram során negyvenöt, 75 évesnél idősebb személy kapott számítógépet és/vagy állapotmérő, segélyhívó karperecet, okostelefont. A két évig tartó kísérlet igazolta, hogy „az infokommunikációs eszközök jelentősen javítani tudják az idősek életminőségét”, sőt két alkalommal életmentőnek bizonyultak – áll a tárca HVG-nek adott válaszában. Mivel a minta kissé karcsúnak tetszett, a 65 év felettiek körében elkészült egy 500 fős reprezentatív felmérés is – derül ki a Szociálpolitikai Szemle idézett cikkéből (lásd ábránkat). A miniszteri biztosi megbízatás eredetileg a 80 év felettiek életvitelének megőrzéséhez, mentális és egészségi állapotukból eredő gondjaik-bajaik megoldásához való segítségnyújtás szándékáról szólt. A modellprogram öt évvel lejjebb szállította a korhatárt, most további tíz évvel fiatalabbak is aspirálhattak az ingyengépekre. A magyarázat: „az ország különböző területei között nyolc év is lehet a születéskor várható élettartamban a különbség” – hivatkozott Rubovszky egy 2001-es tanulmányra. Ráadásul a honi körülmények között hamarabb szorulnak segítségre önálló életvitelük fenntartásában az idősek, mint a nyugat-európai országokban.

HVG

A modellprogram során kikérdezett idősek alapvetően három területen várnának segítséget: egészségromlásuk megakadályozásában, otthoni biztonságuk megteremtésében és magányuk enyhítésében. A felmérés szerint mindezt nem elsősorban a digitális kütyüktől és a gépen folytatott távcsevegéstől várják. A 65 éven felüliek mindössze 24 százaléka tesztelte volna az otthoni vérnyomásmérőt, 22 százalék az állapotjelző, segélyhívó karperecet, s mindössze 15 százalék érdeklődését keltette fel a netes magányenyhítés.

Ennek ellenére a februári kormányhatározat 1,2 milliárd forintot szán a modellprogram kiterjesztésére, amiből az informatikai eszközök megvásárlásán kívül 1050 segítő közfoglalkoztatott alkalmazásával kell elérni, hogy az időskorúak használni is tudják komputerüket. A programba jelentkezett vagy beválogatott települések közül 63-ban lesz olyan főhadiszállás, diszpécserközpont, ahonnan a környező településekre kijárnak, hogy az újdonsült laptoptulajdonosakat rávezessék az infósztrádára. A munkanélküliek köréből szerződtetett stáb zömét a humán végzettségűek közül válogatták ki az önkormányzatok – ők a kormányzati kívánalom szerint legalább a nyolc általánost elvégezték vagy szociális területen szerzett okj-s képzésben részesültek –, az ő csapatukat 250 informatikus erősíti, szintén közfoglalkoztatotti státusban.

A központnak kijelölt településeken dolgozó 10-15 fős operatív csoportok tagjai már az elmúlt hónapokban kétszer egyhetes uniós támogatású informatikai képzésben vettek részt, hogy oktatni tudják majd a rájuk bízott időskorú nebulókat. A közfoglalkoztatást és a program lebonyolítását a centrális erőtérből, azaz Budapest belvárosából az V. kerületi önkormányzat tulajdonában működő Segítő Kezek az Aktív Évekért közhasznú nonprofit kft. irányítja.

Sokan csalódtak – érzékelték ezt az önkormányzatok is –, hiszen jóval többen szerettek volna gépet kapni, mint ahányan bekerültek a programba. „Nálunk csaknem 1700 a 65–75 év közötti lakosok száma. Közülük minden második válaszolt az önkormányzat felkérésére, és volt hajlandó kitölteni a munkatársainkkal egy 66 kérdésből álló felmérést. Többségük, 664 fő késznek mutatkozott, hogy részt is vegyen a programban – részletezte a berettyóújfalui alpolgármester. – A városba mindössze 50 komputer kerül, és a kilenc környező településre összesen 210.” Azt pedig nem lehet tudni, hogy a nyilvánosságot vállaló Emma nénin kívül kik voltak a szerencsés nyertesek.

A döntő szempont a szociális és családi helyzet, az egészségi állapot volt. Így lehetett a megözvegyült, gyermektelen, rokonaitól távol élő, látási gondja miatt évtizedekkel ezelőtt leszázalékolt, havi 130 ezer forint nyugdíjból gazdálkodó, 69 éves Jankuly Jánosné az egyik befutó. Ő sem tudja, kik lesznek a társai az örömben, mert rajta kívül még senki nem kapott gépet. Sőt a hozzá való „fehér dobozt” (ez a mobilinternet) is az egyik szociális munkástól kapta kölcsön. Az ismeretszerzésről is öntevékenyen gondoskodik: csupán néhány száz méterre lakik az önkormányzat által fenntartott ingyenes Net-kuckótól, ahová gyorsan átszalad, ha valamit nem tud. Korábban is járt oda, még gép hiányában – mesélte készségesen –, ha valami digitális intéznivalója akadt.

A cikk a HVG 2017 karácsonyi dupla számában jelent meg.